Veres István Attila
Bevezetés a devizapiaci kereskedésbe
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
1. BEVEZETÉS
2. SPOTPIAC
2.1. Azonnali ügylet
2.2. Spotpiaci árjegyzés
2.3. Megbízások típusai
2.4. Piaci árjegyzés
2.5. Piacra lépés
2.6. Keresztárfolyam-számítások
2.7. Az arbitrázs háromszög
3. HATÁRIDŐS ÜGYLETEK
3.1. A forwardügylet
3.2. Forwardárfolyam jegyzése
3.3. Devizacsere-ügylet
3.4. Kamatparitás
3.5. Szintetikus ügyletek
4. KERESKEDÉSI STRATÉGIÁK
4.1. Fundamentális árfolyamelemzés
4.2. Technikai elemzés
4.3. Carry stratégia
5. IRODALOMJEGYZÉK
Bevezetés
A bankközi devizapiacok a világ leghatékonyabb piacai. Napi 24 órában vannak nyitva, számtalan lehetőséget nyújtanak különféle kereskedési stratégiák megvalósítására vagy meglévő devizakockázat fedezésére. Senki sem dominálja őket még rövid időtávon sem, így minden szereplő egyenlőnek érezheti magát bennük. A modern információs technológiai infrastruktúrák mellett költséghatékonyan és kellő sebességgel tudnak piacra lépni a legkisebb szereplők is, és mindenki számára hasonlóan széles információs bázis áll valós időben rendelkezésre.
A devizapiaci kereskedési technikák elsajátítása időigényes folyamat, rengeteg fegyelmet és tanulást igényel. Mindazonáltal a "forex" egy izgalmas világ, amely gyors gondolkodást, fantáziát és kreativitást igényel.
A devizapiacok története messzire nyúlik vissza az időben, hiszen már az ókori Közel-Keleten is kereskedtek devizákkal. Az első nemzeti pénzrendszer azonban csak a XVII. században alakult ki Angliában. A XIX. században lényegében általánossá vált az aranystandard rendszer, amiben a pénzkínálat a megtermelt arany mennyiségéhez volt kötve. Ez a rendszer egészen az I. világháborúig fennmaradt, és bár a két világháború között történtek kísérletek az életben tartására, a 30-as évek mély válságát nem élte túl.
A modern devizapiacok születése a II. világháború utánra datálódik, amikor kidolgozták az ún. Bretton Woods rendszert, és annak felügyeletére létrehozták a Nemzetközi Valutaalapot (International Monetary Fund, IMF). Ebben a rendszerben a nagy devizák (pl. angol font, francia frank) árfolyamát az amerikai dollárhoz kötötték, és csak szűk sávban engedték azokat lebegni. A dollár árfolyamát pedig az aranyhoz kötötték. 1 uncia arany ára 35 dollárban lett rögzítve, az Egyesült Állomok pedig a rendszerhez tartozó jegybankok számára ezen az árfolyamon szabad aranykonverziót biztosított. A dollár központi szerepe megkérdőjelezhetetlen volt, a világháborúk után meggyengült Európa,azon belül Nagy-Britannia vezető szerepét az Egyesült Államok, a világpénz szerepét pedig a font sterling után a "zöldhasú" vette át.
Később Nyugat-Európa és Japán talpra állásával és gyors fejlődésével az USA és ezzel a dollár dominanciája, illetve relatív súlya csökkenni kezdett. A rögzített árfolyamok rendszerét egyre nehezebben lehetett fenntartani, és végül 1971-ben az Egyesült Államok hivatalosan is megszüntette a dollár aranyra való átválthatóságát. Ezzel lényegében felbontották a Bretton Woods rendszert, és kialakult a lebegő árfolyamok rendszere.
A lebegő árfolyamrendszer lényege, hogy a jegybankok nem garantálják a valuták paritását, azok árfolyamát a kereslet és kínálat erői határozzák meg. Ennek következtében megszűnt az árfolyamok stabilitása, kiszámíthatósága, vagyis a gazdasági szereplők egy új kockázattal, az árfolyamkockázattal szembesültek. A kockázat kezelésének igénye és az árfolyamok mozgása jelentette profit lehetőségek pedig létrehozták a nemzetközi devizapiacokat, ahol a különböző érdekekkel, motivációval rendelkező szereplők lebonyolíthatták tranzakcióikat.
A nemzetközi piacokon az 1980-as évekre következett az igazi fellendülés. A határokon átívelő áru- és tőkeforgalom megsokszorozódott az egyre inkább globálissá váló világgazdaságban. A technológiai és információs forradalom pedig lehetővé tette, hogy a devizapiac időzónákon is átíveljen.
A lebegő árfolyamrendszer lényege, hogy a jegybankok nem garantálják a valuták paritását, azok árfolyamát a kereslet és kínálat erői határozzák meg. Ennek következtében megszűnt az árfolyamok stabilitása, kiszámíthatósága, vagyis a gazdasági szereplők egy új kockázattal, az árfolyamkockázattal szembesültek. A kockázat kezelésének igénye és az árfolyamok mozgása jelentette profit lehetőségek pedig létrehozták a nemzetközi devizapiacokat, ahol a különböző érdekekkel, motivációval rendelkező szereplők lebonyolíthatták tranzakcióikat.
A nemzetközi piacokon az 1980-as évekre következett az igazi fellendülés. A határokon átívelő áru- és tőkeforgalom megsokszorozódott az egyre inkább globálissá váló világgazdaságban. A technológiai és információs forradalom pedig lehetővé tette, hogy a devizapiac időzónákon is átíveljen.
A devizapiac a világ legnagyobb forgalmú piaca, mind a tranzakciók számát, mind a tranzakciók értéket tekintve. Pontos méretére vonatkozólag leginkább csak becslések vannak, mivel a kereskedés nem központi helyen történik, mint például a részvények esetében a tőzsdéken, ahol egyszerűen lemérhető egy kereskedési nap forgalma. Mindezek ellenére a Nemzetközi Fizetések Bankja (Bank for International Settlements, továbbiakban BIS) háromévente megjelenő jelentésében szereplő forgalmi adatokat mérvadónak tekintik a piacon.
A legfrissebb, 2016-ban közzétett jelentése szerint a devizapiac napi átlagos forgalma 2016 áprilisában több mint 5000 milliárd USD volt. Ez némi csökkenést jelent a 2013-as forgalmi adatokhoz képest, de még így is a devizapiac maradt a világ legnagyobb forgalmú pénzügyi piaca.
...
A devizapiacok bizonyos tulajdonságai vonzóvá teszik ezek a piacokat a profitorientált befektetők számára. Ezek a tulajdonságok sok már piac esetében hiányoznak, így bizonyos szempontból a devizapiacok egyedülálló lehetőségeket kínálnak. A profit szerzésre a lehetőséget közgazdaságilag az teremti meg, hogy a piacon nem profitorientált, kevésbé vagy egyáltalán nem árfolyamérzékeny szereplők, mint a tipikusan fedezeti ügyleteket kötő vállalatok vagy a turisztikai szolgáltatásokat igénybe vevő lakosság is jelen vannak.
Ráadásul az elmúlt évtizedben a technológiai fejlődés következtében leomlottak a piacra lépés korlátai, így jelentősen nőtt a piacok hozzáférhetősége: ma már nemcsak a legnagyobb bankházak, hanem a különféle elektronikus kereskedési platformokon keresztül kisbefektetők tömegei is megjelenhetnek a piacokon. Így a devizapiac a világ legnagyobb, leglikvidebb és leghatékonyabb piaca, amely gyakorlatilag non-stop nyitva áll a kereskedni szándékozók előtt.