---

Tartalom

Matits Ferenc: Arcképek különös nézetben: Bihon Győző festőművész tárlata
Matits Ferenc: Portraits in a strange view: an exhibition by painter Gyozo Bihon
Képek
  Választási napló, (részlet) 2002
  Az első pánk vezér, 1986
  Politikusok II., 1986
  Politikusok I., 1986
  Hármasban, 2002
  Tudós, 2001
  Egyedül, 2001
  Kettesben, 2001
  Tanácsadók, 2001
  Három fej, 2001
  Átváltozás, 2001
  Indulat I., 2001
  Indulat II., 2001
  Átszüremlés, 2001
  Mozgalom, 2001
  Páros, 2001
  Tercia, 2002
  Mézeskalács figura, 2001
  Masszatest, 2001
  Zöldszakállas férfi, 2001
  Eleven hús, 2001
  Bújócska, 2002

Bihon Győző festőművész
  Egyéni kiállítások
  Csoportos kiállítások

---

Előszó

Az ókori görög hagyomány szerint a képzőművészet úgy jött létre, hogy két egymástól távolkerülő szerelmes közül az egyik szerette volna kedvese vonásait felidézni és ezért próbálta lerajzolni. Vitathatatlan, hogy az emberiség ősi vágyainak egyike a minél pontosabb, hűebb ábrázolás. Az emberi arc, mely - a közismert szólással élve - a "lélek tükre" a képzőművészet számára különösen fontossá vált. Az emberi sorsok, betegségek, érzések, hangulatok alakulása az arcon általában jól nyomon követhető. Alakváltásait azonban nem csupán a kor és a lélek befolyásolja, megjelenését külső ráhatások: arcszépítők, plasztikai műtét, maszkolás, betegségek, sebesülések is előidézhetik. Minden ember különös előszeretettel vizsgálja saját, vagy embertársa arckifejezésének, mimikájának, mosolyának, grimaszainak változásait. A társadalmi igény külön művészeti műfaj, az úgynevezett portréművészet kialakulásához vezetett. Valamennyien tudunk példákat említeni a reneszánsztól, a barokkon át a 19. század végéig töretlenül fejlődő portréművészet kiemelkedő teljesítményeiből. Nem szándékozunk Bihon Győző (1959) kiállított művei kapcsán a kapcsolódási pontokat Giuseppe Arcimboldo (1527-1593), Francis Bacon (1909-1992) vagy más mesterek művészetével elemezni, de engedtessék meg, hogy egy igen érdekes korai párhuzamra ráirányítsuk figyelmüket.

Az 1777-től haláláig Pozsonyban élő és dolgozó német származású Franz Xaver Messerschmidt (1736-1783) szobrászművész elhunytakor házában különös bronz mellszoborsorozatot találtak. Az általa készített 69 fiziognómiai tanulmány egyazon arc eltérő kedélyállapotát volt hivatva bemutatni. Megjegyezzük, hogy e különös sorozatból három karakterfej látható a budapesti Szépművészeti Múzeumban.

A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán és rövid ideig a bécsi Iparművészeti Főiskolán művészeti tanulmányokat folytató Bihon Győző ezennel mintegy két tucat szokványosnak nem nevezhető portrét állít ki. Az ábrázolt személyiségek többségét országos szerepléseik, plakátok, a tévé- és újsághíradások közvetítésével valamennyien - beleértve a művészt is - jóformán személyesen ismerjük. A festőművész közéleti személyiségekről alkotott portréi a személyekről csinált fényképfelvételek alapján, sajátos művészi átalakulásokon átmenve készültek. A fotókat kétféle képen integrálja műveiben: vagy a festészet hagyományos eszközeivel készít szabad másolatot fénykép után, vagy a nyomattá átalakult fényképből, illetve fényképekből festett kollázsokat állít össze. Mindkét eljárás során a festőművész a portrékon azokat a karakteres sajátosságokat emeli ki, melyek felfogása szerint az adott személyre legjellemzőbbek. A műfajhatárokat feszegető, a hagyományos technikák mellett festett műanyagot felhasználó négy táblaképe - a Mézeskalács figura, a Masszatest, az Eleven hús és a Zöldszakállas férfi - a síkból domborműszerűen kiemelkedő munkák. Az első három említett kép esetében a megjelenített személy fejét és testét hússzínű-szerű alkotóelemekből építi fel. A rendkívüli hatású művekkel, - a művész bizton eléri célját - hisz felfokozott naturalizmusa valamennyiünket meghökkent. A nem szokványos technikai kivitelezés, a munkák magával ragadó expresszivitása igen sok asszociáció forrásává válik. A kiállítás többi arcképe, illetve csoportképe között szintén számos izgalmas művel találkozhatunk.

...

Matits Ferenc

---