Kassa az európai kultúra folyamatosságának és nem csupán az építészet kontinuitásának kiemelkedő városa, valami olyan csoda, amely Torun, Krakkó, Riga, Tallinn, Munkács és Sárospatak szellemi örökségének ötvöző kohója.

Kassa regionális központ történelmi háttérrel; minden gondolati újra fogékony, legyen az akkor a kereszténység vagy később éppen a reformáció. Ha megállsz Genfben a reformáció emlékművénél, amelynek jelentősen nagy része a kassai fal, arra kell gondolnod, hogy milyen igaz ma is a költő: "Mert így vagy úgy, de megalkuvás nincsen, mert a langyosat kiköpi az isten." Ez lehetne az egyik jelszava a most itt a Kassai Dóm szomszédságában a "Kelet-Szlovák Nemzeti Galériában" bemutatkozó kortárs magyar képzőművészeti gyűjteménynek is, amely reprezentatív válogatás az elmúlt fél évszázad legjelentősebb magyar művészek és műveik köréből.

A képzőművészet közép-európai családja sokáig a francia, majd az amerikai hegemónia miatt ha árnyaltan is, de árnyékba került, fokozta ezt a vasfüggöny kultúrát megnyomorító hatása is. Óhatatlanul kedvezőtlen volt a személyi kultusz indirekt átvetülése a "szocreál" szűrőjén a művészetekre.

Egészen bizonyos azonban, mert ma már tudjuk és nem csupán valószínűsítjük, hogy "szabadság hó alatt" szintjén élt egy igazi művészet számos képviselőjével, töretlen hittel és kitartással, amely a kor értékes gondolataiból táplálkozott, a tényleges kérdésekre kereste a helyes választ. Ez a művészet persze nem azonos a totalitárius politikai rendszer fizetett ellenzékének körével sem, ma még talán nem is teljességgel átváltható, mindenesetre egyik oka lehet az elmúlt évszázad virulens művészettörténete átírásának, amit manapság egyre több újabban fölmerült ismeret indokol.

Amit ma tudunk erről, az feltétlenül több, mint amit korábban tudtunk és feltétlenül kevesebb, mint amit majd csak ezután fogunk tudni. És így van ez akkor is, ha a felgyorsult időben, a tudományos és technikai forradalom korában szinte lehetetlen.

Mi a sort feltétlenül az u.n. "Európai Iskolával" kezdenénk, amely a második világháborút követően néhány évben virágzott a képzőművészetben és került háttérbe a fordulat évének nevezett időtől. Ez az irányzat felejthetetlenül örökre felvetült mára már a mennyei égboltra. Képviselői már szinte kivétel nélkül elhunytak, akár itthon, akár idegenben éltek.

Kokas Ignác Kossuth-díjas festőművész professzor méltán a legnépszerűbb és újat alkotó megkapta a Táncsics Mihály díjat és az idén rendezik a Műcsarnokban az életmű-kiállítását.

Michal Hajnal festőművész cseh, de talán még inkább kassai szlovák művész, bár születésileg magyarországi, kiváló adottságú festő, Barcsay-tanítvány, de hosszú gyakorlata, nagy praxisa miatt méltán van rajta a New York-i sztrádán. Szeretnénk őt nagyon elégedettnek, sikerei beérését látni. Kassán szinte mindenki ismeri őt.

Kassa élhető város. Szlovák unokatestvérem, aki 1968 után Ausztráliában tűnt el, itt Kassán akkoriban megújult. Kicserélődött. Öcsém keresztapja kezdte el a zöld mezőn a kelet-szlovák fémmű építését, kassai nagynéném 1956-ban Budapesten minden eseményen ott volt.

A művelődés gyökerei a kultúrtörténet hagyományai a tudomány és a művészetek visszaadják közép-kelet Európának azt, ami Kassán már létező, az élhető környezetet. Egyik legkiemelkedőbb képviselőjük kétségkívül a közelmúltban elhunyt Gyarmathy Tihamér volt, akinek évtizedes szándékos elhallgattatása után még módja volt megélni saját reneszánszát, átvenni a Kossuth-díjat, a Művészeti Akadémiai tagságot és megélni a róla szóló általunk kiadott monográfia szerkesztését.

Az ő körébe tartozott az az Orosz Gellért, aki mára az igazi avantgarde képviselőjévé nőtte ki magát, de az 1956 utáni hamarosan bezárt modern műcsarnoki kiállítási termeken kívül nemigen volt lehetősége a megmutatkozásra.

Az európai Cobra csoport egyik szó szerinti előfutára volt Hegyi György, a legendás Schönberger Armand unokaöccse, a két név rokonsága magyarosítás terméke.

A legkiválóbb művészeink a német és osztrák hagyományok őrzői és folytatói. Expresszivitásukat olykor ténylegesen meg nem értés, olykor pedig a művészi kenyérharc szorította háttérbe, Sváby Lajos professzor úr, kétszeres rektor, Kossuth-díjas festőművész alkotásait nagy magyar múzeumok és a legjobb gyűjtemények őrzik. Prima Primissima-díjas.

Lóránt János ennek az expresszivitásnak egyik reprezentánsa.

Részben az expresszivitás volt a Kossuth-díjas Schéner Mihály festészete gyökereinek egyik alapja, később a magyar pop art megalapítója, polihisztor művész, festő, szobrász, grafikus, keramikus, játéktervező. A kiváló költő, Nagy László szerint "kalapgyűjtő művész". Az összeurópai művészet legnagyobb egyesítője, Békéscsaba díszpolgára, a Magyar Művészeti Akadémia nagy öregje. Ő maga a Viharsarok szülötte, a magyarországi szlovákok pátriájából való, felfedezője mintegy negyven éve az a londoni Estorik, aki Vityebszki. Schéner a meghatározó és zseniális.

A már nem olyan fiatalok között az ezerarcú, de gondolkodásában örökifjú Papp Oszkár az egyik legérdekesebb és talán illusztrációi révén a legismertebb művész. Ő a tőlünk nyugatra elterjedtebb szabadkőműves páholy tagja, mint ilyen Sophie Antipoliszi kiállításunk egyik gazdája.

A magyar művészeti élet igazán gazdag nemcsak irányzatokban és a különböző generációk egymás mellett élésében, de azon magányos művészegyéniségekben is, akik nem skatulyázhatóak be sehova, akik magányos óriások.

"Havas üstöküket jégsapkás viharkölykök hada cibálja"

Ilyen a most elhunyt Mácsai István, a maga finom szürrealizmusával, Veress Pál merész technikai újításaival, a Kossuth-díjas Schrammel Imre szobrászművész keramikus, az éppen általános ismertséghez jutó Turcsán Miklós, a kiváló szobrász Nagy Sándor és a betonszobrász Gádor Magda, Paizs László modern anyagaival és méltán világhírével.

De ide tartozik Haraszty István, a mobilok nagy magyar atyja, és a felvidéki születésű Csáji Attila, a fényművész, Kepes képviselője.

Palotás József szobrászművész professzor úr remek anyagai, briliáns mesterségbeli tudása, tanultsága bátorsággal és humanizmussal párosul. Évtizedek óta barátja és művésztársa Birkás István, az ő patriotizmusa talán a legpéldamutatóbb.

Van néhány olyan iparművész, akinek egész élete és munkássága a műfaj határainak áttörésével járt, az üvegművész Buczkó György, Erdei Sándor, a keramikus Schrammel Imre.

Szintén része gyűjteményünknek Dienes Gábor professzor, szürrealista, a ma legkeresettebb magyar festő és a különleges adottságú szobrászművész Katona Zsuzsa néhány alkotása.

És ott vannak a fiatalok, Giricz Máté és társai.

Van mai magyar kortárs művészet, és boldog, aki e művek között élhet. Mi tehát boldogok vagyunk. Három alkotó felnőtt gyermekünk és hovatovább nyolc unokánk van, mind válogatott tehetségek. Ha reggel fölkelünk, akár Budapesten, akár Sopron óvárosában, szemünket kinyitjuk, válogatott műalkotásokban gyönyörködhetünk. Körülfog és átjár a szépség. Az igaz varázslat.

Szabados Árpád, a Képzőművészeti Egyetem rektora két cikluson keresztül.

Klimó Károly Sade Marquis lapjai a budapesti Francia Intézet kiállításáról került hozzánk, érdekessége, hogy német kiadó megrendelésére készült.

Kassa, ez a csodálatos város, a világörökségének része, az élhető és megújításunkra mindig kész épített emberi környezet kiemelkedően szép példája. Azt reméljük, hogy az a kortárs művészet, aminek mi egy kis szeletét hoztuk ide, megörvendezteti a város és környékének lakóit, fiatalságát, és seniorjait.

Csák Máté