A piac és az állam az ember szolgálatában(?)
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Katona Klára: Előszó
Kránitz Mihály: Bevezetés. Jézus és a pénz. A pénzről szóló keresztény felfogás az evangéliumokban
Kőrösi István: A pápai enciklikák gazdasági tanítása a Rerum novarumtól a Laudato si'-ig
Botos Katalin: Morális alapú közgazdaságtan. A közgazdaságtudomány változóban
Schlett András: Kapitalizmus mint kulturális megszaladás
Szalai Ákos: Vakfolt? Kormányzati kudarcok és a társadalmi tanítás
Schanda Balázs: Az állam a közjó szolgálatában
Balázs Zoltán: Elhatárolások. Egyház és hit versus állam, társadalom, politika a modern pápai enciklikákban
Mike Károly: Az ökológia mint erkölcsi giccs és mint prudens kormányzás. Az egyházi társadalmi tanítás "főáramának" kritikája
Summaries
Előszó
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kutatási és oktatási témái között az Egyház társadalmi, gazdasági tanításainak elemzése mindig is prioritást élvezett. A gazdaság és társadalom etikai vonatkozásának vizsgálatától tehát mindennapi munkánkban sem vonatkoztatunk el, de a jelen tanulmánykötetnek különös indokoltságot ad a 2008-ban kirobbanó pénzügyi és gazdasági válság, melynek következményei a mai napig hatnak és foglalkoztatják a közgazdasági szakirodalmat, valamint a pénzügyi világ szereplőit, köztük például Warren Buffettet is, aki a világ leggazdagabb befektetőinek egyike. Nyilatkozataiban egyre nagyobb aggodalmát fejezi ki a szegények és gazdagok között mélyülő szakadék fenyegető veszélyei miatt, amely - meglátása szerint - komoly gazdasági és társadalmi problémákhoz fog vezetni. Erről a kérdésről a Katolikus Egyháznak régóta markáns véleménye van, melynek ideje újfent hangot adnunk.
A Katolikus Egyház társadalmi tanítása nem közgazdasági modellek kidolgozását tűzi ki célul, hanem azt kívánja hangsúlyozni, hogy az ember minden tevékenységének középpontjába az erkölcsi szempontot kell helyezni. A Katolikus Egyház nem kínál egy alternatív harmadik utat a kapitalizmus vagy a szocializmus rendszere mellett. Ahogy Krason fogalmaz, a katolikus út "Nem baloldali, nem jobboldali, hanem katolikus". A Katolikus Egyháznak ugyanakkor határozott célja, hogy társadalmi tanításának megfelelően a gazdasági rendszer visszásságai ellen felemelje a szavát. A tanítás négy alapelvét, az emberi méltóságot, a szolidaritást, a szubszidiaritást és a közjót a gazdaság egészének is vissza kell tükröznie. A gazdaság végső célja pedig az ember fejlődésének szolgálata kell hogy legyen.
...
A Katolikus Egyház antropológiai szemlélete alapján a piac nem egyszerűen a csere színhelye, hanem emberek közössége. A morális gazdaság szereplői nem egymástól független individuumok, hanem egymásért felelősséget és kötelezettséget vállaló közösség részei. Olyan emberek közössége, akik nem azonosak a homo oeconomicus leszűkített emberképével. A viselkedés gazdaságtan állításaival összhangban a Katolikus Egyház sem fogadja el az emberi személyiség ilyen jellegű korlátok közé szorítását. A homo oeconomicus egyszersmind homo sociologicus is, vagyis ugyanaz az ember hozza meg a gazdasági, mint aki az erkölcsi vagy akár érzelmileg motivált döntéseket is. A Katolikus Egyház a homo oeconomicus elutasításában tehát nem egy idealisztikus emberképből indul ki, hanem épp ellenkezőleg, mint az emberi személyiség több évezredes tapasztalatokon alapuló ismerője, rávilágít az ilyen jellegű leegyszerűsítések káros és sehova se vezető következményeire. Ugyanakkor az ember számára olyan erkölcsi mércét és célt jelöl ki, ami messze túlmutat a racionális, gondos gazdálkodótól elvárható szinten.
A gazdasági tevékenységnek nem lehet kizárólagos célja a nyereségmaximalizálás. hanem az értékek és az élet teljességének szolgálatára kell törekednie, ahol a gazdasági fejlődés és a társadalmi fejlődés kéz a kézben jár és feltételezi a felelősségvállalást egymásért. Vagyis a piac akkor működik helyesen, ha a közjót szolgálja. Ahogy Szent II. János Pál pápa hangsúlyozza a Centesimus annus című enciklikájában, ha a nyereséget például a munkások kizsákmányolásán vagy a vevők, ügyfelek megtévesztésén keresztül érik el - ahogy ez utóbbi a pénzügyi válság kapcsán is számtalanszor bebizonyosodott -, akkor ezzel megsérül a társadalmi igazságosság. A nyereség csak egy indikátor lehet, amely csak a közjó megteremtésével nyer legitimitást. A közjó pedig nem azonos az ún. Pareto optimum elérésével. 4 A közjó ennél többet követel. " A világ mindenkié, nemcsak a gazadagoké" [PP 23]. Benedek pápa még ennél is tovább megy, és Caritas in veritate című enciklikájában a végső gazdasági célként a teljes ember fejlődését jelöli ki. "Az ember az egész gazdasági és társadalmi élet forrása, középpontja és végcélja" [CV 25.].
A legutóbbi pénzügyi és gazdasági válságra megoldást kereső közgazdasági javaslatok között a szubszidiaritás elve - mely a Katolikus Egyház tanításának egyik sarokpontja - többször is felbukkant [PCJP, 2004, 185-186; Pius XI, 1931,79]. A szubszidiaritás annyit jelent, hogy minden döntést és végrehajtást azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol a legnagyobb hozzáértéssel rendelkeznek.
Már XI. Pius pápa is úgy tekint a szubszidiaritás fogalmára mint az állam, a civil társadalom és az egyének közötti munkamegosztás szervező elvére [QA 79]. A szubszidiaritás ebben a megközelítésben egyrészt megvéd az állam túlterjeszkedésétől és a túlszabályozástól, másrészt viszont lehetőséget is ad az államnak arra, hogy beavatkozzon mindazokon a területeken, ahol alacsonyabb szinten nincs mód a folyamatok befolyásolására.
Benedek pápa a szubszidiaritás elvének fontosságát hangsúlyozza a globalizáció negatív hatásaink megfékezésében, hiszen ez az elv alkalmazható a nemzetközi intézmények és a nemzetgazdaságok közötti együttműködés szabályozására is [CiV 57].
A Katolikus Egyház társadalmi, gazdasági tanítása tehát az embert, az erkölcsöt és a piacot a maga bonyolultságában és valós összefüggésrendszerében meghatározva mutat utat a gazdaság megújítására törekvő közgazdasági gondolkodásnak.
Tanulmánykötetünk mottójául Szent II. János Pál Centensimus annus című enciklikájának részletét választottuk: "[...] az emberek együttélésének nem célja sem az állam, sem a piac, hanem az ember önmagában olyan páratlan értékkel bír, akit az államnak és a piacnak is szolgálnia kell." [CA 49.]. A piac és az állam embert szolgáló jellegét a kötet hét tanulmány keretében vizsgálja meg.
...