---

Tartalom

Előszó

Köszöntők
  Balog Zoltán
  Hoffmann Rózsa
  Klinghammer István
  Mezey Barna
  Horváth László

Az életmű és hatása
  Szegedy-Maszák Mihály: Eötvös József: regényíró vagy értekező?
  Frank Tibor: Az Eötvös-család a magyar tudomány szolgálatában

Az író és életrajza
  Szilágyi Márton: Önösség és áldozat (Eötvös József: A karthauzi)
  Taxner-Tóth Ernő: "Keserv az ember élete"
  Egyed Emese: A komplex élmény. Eötvös színészsiratója
  Gángó Gábor: Eötvös József a bécsi Magyar Udvari Kancellárián

A politikai gondolkodó
  Demeter M. Attila: Eötvös József nemzetiségi nézetei az Uralkodó eszmékben, valamint 1865-ös brosúrájában, A nemzetiségi kérdésben
  Eötvös József: Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról Fordította: Gángó Gábor

A politikus és a publicista
  Mezey Barna: Eötvös József és a magyar börtönügyi terminológia
  Magyarics Tamás: Szegénység Irlandban - Eötvös József és reformkori magyar utazók
  Gábori Kovács József: Ellenzéki párttöredékek közeledése a publicisztika útján 1845-ben
  Deák Ágnes: "...optimismus és pessimismus közti folytonos oscillálás" Eötvös József politikai programja a Schmerling-provizórium idején

A miniszter és a nevelő
  Hermann Róbert: Eötvös József a Batthyány-kormányban
  Cieger András: Az elvszerűség paradoxonjai. Eötvös József második minisztersége (1867-1871)
  Szögi László: "Aki kétszer is kultuszminiszter lett". Eötvös József felsőoktatási politikája 1848-ban és 1867 után

Eötvösi hagyományok követése
  Garai Imre: Eötvös József és a magyar középiskolai tanári szakma kialakulása. A Báró Eötvös József Collegium létrejöttének előzményei
  Tóth Károly: Eötvös József portréi az Eötvös Collegium gyűjteményében
  Feldné Knapp Ilona: Cathedra Magistrorum. Tanárakadémia

---

Előszó

"A kincset, melyet a természet tehetségeinkben adott, mint az érczet, melyet a föld mélyre rejt, csak fáradsággal hozhatjuk napvilágra." A kétszáz éve született báró Eötvös József e gondolatának jegyében ajánljuk az Olvasó figyelmébe és jóindulatába kötetünket, amely a 2013. szeptember 3-án, Eötvös József születésnapján az ELTE Eötvös József Collegiumban tartott ünnepi megemlékezés és konferencia szerkesztett, egységes tematikájú tudományos tanulmánygyűjteménnyé bővített anyagait tartalmazza.

Eötvös e gondolata híven kifejezi a maga tudósi, kultúrpolitikusi, művészi és nevelői éthoszának alaphangját éppúgy, mint az Eötvös József pedagógiai törekvéseinek örökségét tovább vivő mai tehetséggondozók hitvallását. Kötetünk szerzői önálló kutatásaikon alapuló, új eredményekkel világítják meg Eötvös József sokoldalú tehetségének kibontakozását: terveit, küzdelmeit és eredményeit.

Szegedy-Maszák Mihály Eötvös József: regényíró vagy értekező? című tanulmánya az egész életmű összefüggésében tárgyalja a gondolkodói értékeket Eötvös regényeiben, és figyelmeztet az esszékben, tanulmányokban és publicisztikai írásokban jelen levő irodalmi kvalitásokra. A szerző az életmű egyik központi programjaként a nemzet kulturális nevelésére irányuló szándékot emeli ki Eötvös József számos más, máig sem avulttá vagy túlhaladottá vált törekvése közül. E szerteágazó kulturális és tudományos terveket, illetve azok valóra váltását összegzi és értékeli Frank Tibor írása (Az Eötvös-család a magyar tudomány szolgálatában) nemcsak Eötvös Józsefre, hanem fiára, Eötvös Lorándra is tekintve. A tanulmány széles forrásbázis alapján ad számot az Eötvösök tudománypolitikai és tudománypártoló tevékenységéről és annak jelentős hazai és nemzetközi hatásáról.

A szépíró Eötvös alkotásainak vizsgálói valamennyi műnemben tett felfedező utazásait mérlegre teszik. Szilágyi Márton Önösség és áldozat (Eötvös József: A karthauzi) című tanulmánya lélektan és társadalomrajz viszonyát vizsgálja Eötvös első regényében. Taxner-Tóth Ernő esszéje ("Keserv az ember élete") a lírikust szólítja meg, míg Egyed Emese tanulmánya (A komplex élmény. Eötvös színészsiratója) a drámaíró Eötvössel és műveinek színpadi sorsával foglalkozik. Gángó Gábor cikke (Eötvös József a bécsi Magyar Udvari Kancellárián) a pályakezdő Eötvös alakját idézi meg.

Eötvös Józsefnek, a politikaelméleti alkotónak Demeter M. Attila szentelt tanulmányt Eötvös József nemzetiségi nézetei az Uralkodó eszmékben, valamint az 1865-ös brosúrájában, A nemzetiségi kérdésben címmel. A nacionalizmus- kutató Eötvös portréját egészíti ki kötetünkben az 1850-es röpirat, az Ausztria nemzetiségeinek egyenjogúsításáról új magyar fordítása.

Mezey Barna írása (Eötvös József és a magyar börtönügyi terminológia) Eötvös József jogi, illetve különösképpen büntetőjogi munkásságát tárgyalja új megvilágításban, míg Magyarics Tamás tanulmánya Szegénység Irlandban - Eötvös József és reformkori magyar utazók címmel az eötvösi politikai esszéírás egyik legszebb darabját helyezi el széles nemzetközi összefüggésben. A programalkotó publicista munkásságának és törekvéseinek szentel tanulmányt Gábori Kovács József és Deák Ágnes. Előbbi Ellenzéki párttöredékek közeledése a publicisztika útján 1845-ben című tanulmányában az ellenzéki pártviszonyoknak a korabeli sajtóviták útján való rekonstrukciójára (és ezáltal Eötvös egyes cikkeinek kontextuális elemzésére) vállalkozik, míg az utóbbi "...optimismus és pessimismus közti folytonos oscillálás." Eötvös József politikai programja a Schmerling-provizórium idején című írásával Eötvös 1863-1864-es politikai programjának mélyebb megismeréséhez járul hozzá új adatokkal.

Eötvös Józsefnek ismeretesen megadatott tervei legalább részleges valóra válthatása is. Kötetünkben Hermann Róbert dolgozata (Eötvös József a Batthyány- kormányban) kortárs visszaemlékezések és más testimóniumok alapján rajzolja meg Eötvös szövevényes személyes viszonyát minisztertársaihoz az 1848-as minisztériumban, míg Cieger András tanulmánya (Az elvszerűség paradoxonjai. Eötvös József második minisztersége (1867-1871) címmel) az idős államférfi személyiség-rajzát alkotta meg utolsó éveiből való megnyilatkozásainak összegyűjtése és értelmezése révén. Szögi László nagy ívű áttekintése ("Aki kétszer is kultuszminiszter lett." Eötvös József felsőoktatási politikája 1848-ban és 1867 után) pedig Eötvös mindkét hivatali idejét átfogva az oktatásszervező miniszter tevékenységét tárgyalja.

Másfelől kötetünk három tanulmánnyal is számot ad az eötvösi hagyományok követéséről a múltban és a jelenben. Garai Imre cikke (Eötvös József és a magyar középiskolai tanári szakma kialakulása. A Báró Eötvös József Collegium megalapításának előzményei) a Collegium életre hívásának kezdeteit tárja fel a dualizmus kori oktatásügy összefüggésében. Tóth Károly írása Eötvös József portréi az Eötvös Collegium gyűjteményében. Megjegyzések Eötvös József portréikonográfiájához címmel az egyes ábrázolások sorsát tekinti át, Feldné Knapp Ilona pedig az elit tanárképzés egyik kortárs műhelyéről ad beszámolót írásában: Cathedra Magistrorum. Tanárakadémia.

Bízunk benne és reméljük, hogy kötetünk híven ad számot Eötvös József sokszínű adottságainak kibontakozásáról, melyet olykor könnyedén, ám java részint valóban nem kis fáradsággal és önfeladással vitt teljesedésbe - sohasem a maga örömére, hanem mindig a magyar kultúra és tudomány érdekében.

Gángó Gábor

---