---

Tartalom

Előszó

"Az író... gondoljon hülyeséget, csak legyen jó" - Bátori Anna beszélgetése Spiró Györggyel
"Honnan hová beszélsz" - Lengyel Imre Zsolt beszélgetése Grecsó Krisztiánnal
"Egy verseskötetet szeretnék, de soha nem lesz" - Barna Orsolya beszélgetése Bartis Attilával
"Boldog ember az, akinek van címe" - Förköli Gábor beszélgetése Dragomán Györggyel
"...a regényben lesz mitől elrugaszkodni" - Kis Orsolya beszélgetése Kemény Istvánnal
"...azért bonyolítok, mert szeretek bonyolítani" - Tóth-Czifra Júlia beszélgetése Esterházy Péterrel
"...hogy dobbantani tudjon a történet valahonnan" - Szivák-Tóth Viktor beszélgetése Háy Jánossal
"Szűrd le, szűrd le, szűrd le a tanulságot!" - Hercsel Adél beszélgetése Karafiáth Orsolyával
"A Wikipédia én vagyok" - Förköli Gábor beszélgetése Balázs Attilával
"Milyen a mondat, amikor faltól falig ér" - Evellei Kata beszélgetése Parti Nagy Lajossal
"Idegesít, hogy ott van valami, amit lehetne érteni, de nem értem" - Petykó Márton beszélgetése Tellér Gyulával
"Milyen alapon vennék fel távolságot, amikor írok?" - Förköli Gábor beszélgetése Krasznahorkai Lászlóval
"...egy életen át ezzel küzdöttem, hogy miként oldjam meg a párbeszédeket" - Gór Zsófia beszélgetése Vámos Miklóssal
"...az élet megélt tartalmatlanságának is volt valami emberi léptéke" - Bátori Anna beszélgetése Márton Lászlóval
"...mintha kiment, és egy másik ajtón visszajött volna a történet" - Gyöngyösi Megyer beszélgetése Tóth Krisztinával
"Az anyanyelv nem kopott meg" - Kovács Györgyi beszélgetése Ferdinandy Györggyel

---

Előszó

Az Eötvös Collegium nagy múltú intézmény, megbecsüli a maga hagyományait. A tradíció azonban nem csupán a múlt felé fordul érdeklődéssel, hanem a jelen felé is. A korszerűség, a kortárs irodalom iránti nyitottság a Collegium régi hagyományai közé tartozik, ezt mutatja azoknak az íróknak és költőknek gazdag névsora, akik - az alapítás idejétől egészen a közelmúltig - egykor diákjai voltak.

Amikor a hallgatókkal együtt elhatároztuk egy irodalmi pódiumbeszélgetés-sorozat indítását, ez a modernségre tekintő tradíció, a kortárs történések iránti érdeklődés vezetett bennünket. A meghívottak köréről a hallgatók döntöttek, kizárólag saját vonzalmaik és értékítéleteik vezették őket, ahogy az természetes is. Ennek köszönhetően a hétfő esti beszélgetésekre nem rakódott rá semmi a feladatszerűség terhéből. Ezt az izgalmas és eleven közeget meghívott vendégeink is érzékelték, s talán nem tévedünk, ha úgy véljük, maguk is fokozott élénkséggel és spontaneitással válaszoltak a fiatal közönség feléjük forduló érdeklődésére. Az intézmény egykori vagy jelenbeli kötelékébe nem tartozó olvasó számára elsősorban ezért lehet izgalmas olvasmány ez a kötet. A beszélgetéseknek ez a kevéssé formalizált, a rutin megszokásától mentes karaktere az, amely saját ízt kölcsönöz nekik.

Gintli Tibor

---