Aurélien Sauvageot
Magyarországi életutam
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
Előszó (Jean-Robert Armogathe)
Elöljáróban
Bevezető
Utas poggyász nélkül
A fogadtatás
Kísértetország
Érdekházasság
Bajvívás a magyar nyelvvel
A magyar irodalom tornácán
A múlt lidérce
Meghonosodás
Zarándokút Bécsbe
A hivatalos oldal
Lassan fészket rak a madár
Látogatások, melyekre készültem
Beszélgetés egy asztal körül
A franciák szemszögéből
A francia diplomácia és Magyarország
A frankhamisítás
Mélyfúrás
Az első fordítás
Disszertációgondok
Kirándulás az arisztokratákhoz
Vissza az időben
Irodalmi közjáték
Kirándulás falura
A föld súlya
Az újonnan érkezettek
Kelet fia
Újabb fejezet a magyar nyelv harcában
Merész vállalkozás
Vacsora egy mecénásnál
Emberek, találkozások
Franciaország magyar szemmel
Eklekticizmus
A francia követség
Propaganda
Vonzások és választások
Villanások az ég alján
Viták egy magyar tanszék körül
Meditáció
A hazatérő poggyásza
A Keleti pályaudvaron
Látogatóban
Zárszó
Aurélien Sauvageot köszöntése (Kiss Jenő, 1964. április 20.)
Utóhang (François Laquieze és Horváth László)
Utószó
Az Eötvös Collegium kezdeményezése, Aurélien Sauvageot Magyarországi életutam című könyvének újrakiadására mindenekelőtt arról a megható tiszteletről tanúskodik, amellyel a magyarok a francia nyelvésznek adóznak. Míg ebben az országban számos művészt és értelmiségit vonz, és komolyan érdekel a francia kultúra, ugyanők eközben azt tapasztalhatják, hogy a franciák viszonyulását Magyarországhoz gyakran a tudatlanság, a közöny, de akár még egyfajta gyanakvás is jellemzi. Ha őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy benyomásaik néhány történelmi időszaktól (1848, 1956) eltekintve nem teljesen alaptalanok. Van azonban néhány kivételes személyiség is, mindenekelőtt Aurélien Sauvageot.
Valóban, Sauvageot nem csupán kiváló nyelvész és a finnugor nyelvcsalád szakértője volt, azt is tudta, hogyan térképezheti fel a magyar nyelv alapos ismerete révén ennek a Franciaországban oly kevéssé ismert országnak az irodalmát, kultúráját, történelmét, sőt társadalmi viszonyait. Nemcsak pontos megfigyelő volt, hanem ahhoz is értett, hogyan találja meg az arany középutat a megfigyelés tárgya, a "magyar világ" iránt érzett együttérzése, sőt lelkesedése és a részrehajlást nem tűrő kritikai távolságtartás között. A Magyarországi életutam című műve a francia olvasónak még ma is kitűnő bevezető Magyarország megismeréséhez.
A Budapesti Francia Intézet örömmel társult tehát az Eötvös Collegium azon indítványához, hogy újra megjelenjen ez a könyv, annál is inkább, mert a Corvina gondozásában, 1988-ban napvilágot látott első kiadás példányai mára már elérhetetlenek. Jelen kiadásnak köszönhetően ismét előtérbe kerülnek azok a szálak is, amelyek az Eötvös Collegiumot és a párizsi École Normale Supérieure-t összekötik, hiszen Sauvageot éppen e két intézmény cserekapcsolata révén jött először Magyarországra. Horváth László igazgató úr és munkatársai személyes elkötelezettségének köszönhetően a Collegium és az École Normale Supérieure közötti együttműködés az utóbbi években új lendületet kapott - amelyhez a Francia Intézet örömmel adta a támogatását.
Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik tevékenyen részt vettek abban, hogy ez a könyv újra megjelenhessen: elsősorban Horváth Lászlónak, de Vargyas Brigittának, Egedi-Kovács Emesének, Arnaud Pretre-nek és Jean-Robert Armogathe- nak is. Hála nekik, a francia-magyar kapcsolatok történetének egy alapvető jelentőségű műve válik ismét elérhetővé a magyar és a francia olvasók számára egyaránt.
François Laquieze
a Francia Nagykövetség együttműködési
és kulturális tanácsosa,
a Budapesti Francia Intézet igazgatója
***
Díszdoktori címének ünnepélyes átvételére éppen fél évszázada látogatott vissza az ELTE-re és az Eötvös József Collegiumba Aurélien Sauvageot, a magyar kultúra "előretolt őrszeme", miként őt a búcsúzáskor, 1931-ben Gombocz Zoltán nevezte. Sauvageot egész életében hű maradt a küldetéshez, amelyet a kedvezőtlen diplomáciai helyzet ellenére már a húszas évek második felében Budapesten megkezdett. Ő volt az, aki rendületlenül szorgalmazta, hogy a francia-magyar kapcsolatok erősítésére kulturális képviseletet kell létrehozni a magyar fővárosban, így teremtette meg gondolatban elsőként a Budapesti Francia Intézetet. Sauvageot ritka és éppen ezért számunkra oly kedves példaként, idegen létére egyre elmélyültebben igyekezett megérteni, mi is a hamisítatlanul eredeti magyar kultúra. A jogos szemrehányásokat túlszárnyaló őszinte lelkesedése és elismerése ma is megdobogtatja szívünket emlékiratai olvasása közben.
A Collegium, miként azt a kötetben közzétett 1964. évi köszöntő és fénykép is bizonyítja, soha nem feledkezett meg nagyrabecsült tagjáról. A finnugor nyelvészt, az egykori Ady-kutatót övező tisztelet 2011-ben, Sauvageot halálának évfordulóján abban is megmutatkozott, hogy a Collegium tudományos ülésszakot rendezett, és bronz emléktáblát avatott. A Francia Köztársaság nagykövete, René Roudaut és a Francia Intézet igazgatója, François Laquieze nemcsak az ünnepségen voltak jelen, hanem a Notre Sentinelle Avancée (Eötvös Collegium, 2012) című kötetünkbe is írtak.
Sauvageot magyarországi emlékiratainak francia és magyar nyelvű mostani közös kiadása (EC-IF) több szempontból is szimbólum. Egyszerre jelképezi a Collegium tagságának töretlen francia elkötelezettségét (tucatnyi hallgató és kolléga dolgozott a mű tudományos előkészítésén), a Collegium mindig megújulni képes oktatói-kutatói tevékenységét (a kiadást támogató ún. szemantikus környezetet informatikus kollégáink fejlesztették), az École Normale Supérieure irántunk tanúsított megkülönböztetett figyelmét (Armogathe atya előszava) és különösképp azt a szellemi közösséget és tartalmas együttműködést, amely a francia kultúra hivatalos budapesti letéteményese, a Francia Intézet és az ELTE Eötvös József Collegium között fennáll.
Hirdesse e kiadvány honfitársaink előtt a jövőben is, hogy volt és van olyan francia és magyar, aki nyitott szívvel, a kölcsönös megbecsülés és tisztelet hangján fordul a másik felé, és az ilyen emberek - nem utolsósorban "Sóvágó" miatt - egyre többen vannak.
Horváth László
igazgató
ELTE Eötvös József Collegium