Előszó

Ez a kis könyv elsősorban azokhoz szól, akik antik nyelvekre szakosodott egyetemi hallgatóként vagy pusztán magánlelkesedésből az ógörög nyelv és irodalom iránt érdeklődnek, és az antik költők formavilágával, közelebbről az eposzban, a lírikus költészetben és a drámában alkalmazott versmértékekkel szeretnének megismerkedni; más szóval tartalmát, célját és terjedelmét tekintve szegről-végről rokona olyan idegen nyelvű görög metrikáknak, mint amilyen Bruno Snellé, Bruno Gentilié vagy Martin Litchfield Westé, csak néhány példát idézve. Rokonuk továbbá annyiban is, hogy nem tör új utakat, hanem összefoglal, s ha a vitatott kérdéseket vagy értelmezési nehézségeket nem rejti is véka alá, a ma ismertet és elfogadottat rendezi áttekinthető rendszerbe, nem annyira az ógörög verstan elméleti problémáiba, hanem elsősorban az antik görög metrika gyakorlatába szeretne bevezetni, újdonsága legfeljebb az a fordítás, mely Héphaistión A metrumokról című művét, az ókorból fennmaradt egyetlen görög nyelvű metrikai kézikönyvet teszi - itt először - anyanyelvünkön hozzáférhetővé.

Az ógörög leíró metrikák egyes legújabb kori szerzői, mint B. Snell vagy D. Korzeniewski, anyaguk beosztásában és rendszerezésében abból indulnak ki, hogy a recitált versekben használatos mértékek az énekelt versben némileg változhatnak, másfelől az énekelt vers a recitált vers területén nem használt metrikai formákat is alkalmaz, tehát - az ógörög metrika és prozódia jellegzetességeinek ismertetése után - a pusztán recitált versek és az énekelt versek metrikáját különválasztva tárgyalják. Mások viszont, mint M. L. West vagy J. M. Sicking, eltekintenek ettől a szemponttól és inkább a műfajok alapján rendszereznek, kezdve a legfontosabb egynemű sortípusokkal (dactylicus hexameter, distichon, trimeter iambicus, tetrameter trochaicus, stb.), folytatva a líra illetve a dráma bonyolultabb, többféle metrumot variáló versképleteivel. A versmértékek alakulásához és változásaihoz fűződő történeti megfontolások természetesen mindegyik metrikában jelen vannak, de kiváltképpen M. L. Westnél, aki a római császárkor görög verselésének és metrikájának külön fejezetet szentel.

Jelen metrika P. Maas, B. Snell és D. Korzeniewski nyomain halad, megállapításaikra és példáikra is támaszkodva. A könyv céljáról és megcélzott olvasóközönségéről mondottak alapján nyilvánvaló, hogy a reménybeli olvasónak valamelyes görög nyelvi ismerettel eleve rendelkeznie kell, legalábbis tudnia kell olvasni a példák görög szövegét, melyekhez terjedelmi okokból nem járul magyar fordítás. (Az egyetlen sort idéző, következésképpen grammatikai és értelmi összefüggéseikből kiszakított példák a szó igazi értelmében amúgyis fordíthatatlanok.) Másfelől a metrikai szabályok érvényesülését elemi görög ismeretek birtokában a példaként idézett sor(ok) szövegét nem értve (vagy alig értve) is ellenőrizni vagy megállapítani lehet, s mert a szöveg és a metrum mindig fontos, de olykor meglepő, mondhatni revelációként ható összjátékát csak az izmosabb görög tudású olvasó fedezheti fel, jónéhány ilyen helyre a magyarázatok sem mulasztják el felhívni a figyelmet.

Mindamellett a könyv a haladottabb görög tudású olvasókra is gondol, olyanokra, akik a lábjegyzetekben idézett - és magyarra le nem fordított - görög szövegek előtt sem torpannak meg; s a fordítás hiánya egyszersmind magasabb görög tudás megszerzésére csábíthatja a kezdőket is, hogy ezeket a szövegeket, melyek a metrika alapjainak jobb megértéséhez hasznosak, de nem múlhatatlanul szükségesek, egyszer majd maguk is érteni és értelmezni tudják. S mert több haszna volna ennek a metrikai bevezetésnek, ha a maga módján kézikönyvként is szolgálhatna, a kötetzáró két indexben adjuk a benne szereplő metrikai terminusok megszűrt, és a példaként idézett antik szövegek teljes listáját.

Manapság középiskolában görögül úgyszólván senki, latinul is egyre kevesebben tanulnak, ennélfogva szükségesnek látszott a szokottnál jóval nagyobb gondot fordítani az alapfogalmak, köztük a metrikai terminusok magyarázatára. A többnyire görög eredetű utóbbiakat, minthogy a rómaiak átvették és utánuk a latin nyelvű középkor hagyományozta tovább, s mert magyar nyelvterületen is így honosodtak meg, néhány kivételtől eltekintve latinos átírásban közöljük. Ugyancsak a tudományos szakirodalomban használt latin címükkel idézzük az idézett antik szerzők műveit, ha nincs jó és új magyar fordításuk, ellenkező esetben viszont természetesen a magyar címüket használjuk.

Sipos Emőke fordítása, a függelékbe rekkentett magyar Héphaistión, szervesen kapcsolódik a könyv azt megelőző részéhez, részint mert mindkettő tárgya az ógörög metrika, részint mert a metrikai szabályok és tudnivalók ismertetése során több ízben történik - olykor a görög eredetit is idéző - utalás Héphaistión egy-egy megállapítására, példájára vagy akár teljes fejezetére. Ilyenkor egyenlőségi jellel, a fordító nevének kezdőbetűivel és a Héphaistión-mű belső számozásával mindig megadjuk, hol található és olvasható magyarul a szöveg idézett részlete vagy fejezete, illetve Héphaistión megállapítása a magyar fordításban. A fordító lábjegyzeteit, melyekben Héphaistiónt a modern metrikák megállapításaival igyekezett szembesíteni, érintetlenül hagytuk, végtére is akadhatnak olyan majdani olvasók, akik az ógörög verstan felfedezését Héphaistiónnal szeretnék kezdeni.

Végül, ami emlékező szó nélkül nem maradhat: jelen szerény metrikai bevezetés végső változatán dolgozva immár sokadszor lehettem hálás Mayer Gyulának, aki nem csupán nyelvészet és metrika összefüggéseire tudta tudós tájékozottsággal felhívni a figyelmemet, hanem a könyv technikai kivitelezéséből is az oroszlánrészt vállalta, és többedszer Mészáros Tamásnak, aki nemcsak a kéziratot olvasta végig, hanem tanácsaival és kritikai észrevételeivel is előbbre vitt. A könyv elkészültéhez az ő önzetlen és mindig tettrekész kollegialitásuk is sokban hozzájárult. Az esetleges hibákért vagy hiányosságokért egyedül enyém a felelősség.

Szepessy Tibor