Tartalom

Bevezetés

A fotóművészetet kedvelők nagy örömére Magyarországon az utóbbi évtizedben szebbnél-szebb fotókönyvek, albumok jelentek meg a régi és híres fényképészek életművéről. Az avatott szerzők sokszor sokéves kutató munka után adtak teljes körű bemutatást egy-egy már közismert fényképész működéséről. A magyar női fotográfusokkal és alkotásaikkal is foglalkozott egy emlékezetesen szép kötet - de ebben Bäck Manci nem szerepel.

Hogyan lehetséges, hogy most e szerény kötet, egy országosan szinte teljesen ismeretlen, az imént említett összefoglaló műben sem szereplő fotográfusnőnek kíván emléket állítani? Elmondom. Adódik ez abból, hogy jómagam Szegeden születtem, és mint ahogy a kötetben szereplő felvétel bizonyítja, Bäck Manci gyermekkoromban rólam is készített felvételt, édesanyám társaságában. Mivel mindkét szülőm több mint három évtizeden át gimnáziumi tanár volt Szegeden, az akkor még nyolc osztályos leány középiskolában - sorra tanították a város minden családjának gyermekeit. Sokat hallottam tőlük, a később előttem is ismerősen hangzó nevekről. Bäck Manci fotográfus leánya, Szekerke Mária is kedves tanítványuk volt. 1997-ben újra kapcsolatba kerültem dr. Szekerke Máriával, aki már több évtizede Budapesten élt, s szegedi időszakából jól ismert engem, mint tanárnőjének, Margit néninek (= anyám) egyetlen fiacskáját. Két ízben is kellemesen elbeszélgettünk a Bem utcai lakásán, ahol együtt élt édesanyjával, a volt szegedi fotográfussal, annak 1989-es elhalálozásáig. A sorsot irányító jelnek lehet felfogni, hogy látva érdeklődésemet, megajándékozott három Bäck Manci alkotással, nevezetesen Király-König Péter, Mezei Mária és Erdei Ferenc portréival. Lassan érlelődő elhatározás nyomán 2001-ben összeállítottam és megjelentettem egy kötetet Kis Fotótéka címmel, melyben az egész oldalakon reprodukált 105 fotó között az említett három Bäck-felvétel is szerepelt. A kötet még szakkörökben is érdeklődést keltett és a három neves egyénről készített szegedi Bäck-portrét többen kiemelték és dicsérték.

Ezen őszintén elmondott, teljességében szubjektív elemek vezettek oda, hogy dr. Szekerke Mária 2000 márciusában történt hirtelen elhalálozása után, lassan helyénvalónak láttam, ha megkísérlem Bäck Manci fényképészeti tevékenységének az összefoglalását. Ennek hiányában, bizonyára lassan a teljes feledés homályába merülne az életmű, hiszen nincs családi leszármazott. Az elgondolást az tette megvalósíthatóvá, hogy dr. Kéri György biokémikus kutató, akihez dr. Szekerke Mária hagyatéka részeként a még megmaradt Bäck Manci-anyag is oda került, a jelen mű létrehozása reményében számos fényképet és dokumentumot átengedett részemre. Ezért ezúton is kifejezem hálás köszönetemet. A családi emlékek egyetlen élő tanújától, Lakner Károlyné, Kováts Zsuzsától (dr. Szekerke Mária apai ági I. fokú unokatestvérétől) sok eligazító információt kaptam, melyekért szintén hálás köszönetet mondok e helyen is.

Lássuk ezek után a visszahúzódó természetű Bäck Manci fényképészi pályafutását, ahogy azt a messze nem kellő számú adatból összeállítani lehetett, működésének évtizedeit beleágyazva az időszakra jellemző szegedi közéletbe. Vagyis e mű célja bemutatni egy XX. század első felében munkálkodó, és a bemutatásra kerülő alkotások alapján jogosan mondhatni jelentős művészi értéket produkáló fényképésznő, még senki által e hazában nem méltatott tevékenységét. Ez ideig szinte kizárólag olyan fotográfusok teljesítményét lehetett a kiadványok lapjairól megismerni, akik országunk túlcentralizált szerepű fővárosában, Budapesten fejtették ki működésüket, míg Bäck Manci kizárólagosan egy vidéki magyar város keretei között igyekezett magát megvalósítani.

Előrebocsátjuk, hogy bár fényképészünk születésekor a Margit nevet kapta, névjegye tanúsága szerint is - a hivatalos iratok kivételével - kizárólag a Manci nevet használta, amit esetében művész-névnek nevezhetünk.