Fadlallah el Hedad Mihály
Utazásom Mesopotámiában és Irak-Arábiában
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Bejrut
A karaván
A sivatag előtt
Palmira
Az Eufrates mentén
Bagdad
Karácsonyest Babilonban
A bucsujáró helyek felé
Az első ló
A sammárok
Lóalku és fizetés
Legenda az arab lóról
A beduin lova
A beduin élete
Chazim pasa lova
Nyugtalan éjszakák
Szakadó esők
Nehezebb napok
A Libanonon
Hazafelé
Előszó
1901 év őszén indultam a keleti lóvásárló expediczióra, melynek részletes leirását e könyvben találja az olvasó.
...
1901-ben 4 darab eredeti arabs kanczát vásároltak a török szultán Ő Felsége Schif Teler anatoliai magánméneséből.
A földmivelésügyi miniszter úr bizalmából 1901. és 1902. évben szerveztem és vezettem a lóvásárló expedicziót, melynek czélja volt arabs faju és tenyésztésre szolgáló lóanyagunkat a Keleten oly helyekről beszerezni, hol ez a ló nemességében, eredeti vértisztaságában van föntartva. Ugy az előbb fölsorolt lóvásárlások, nemkülönben a gondos és szakszerű szaporitás és nevelés következménye, hogy Európában leggazdagabb és fajtisztaságában nagy gondossággal őrzött arabs ménes Bábolnán van s bátran mondhatom, hogy a Keleten sem láttam olyan értékes, tiszta és gazdag tenyészanyagot, mint a bábolnai.
Különben hogy ez nem elfogult vélemény, azt nemcsak a ménesünket tanulmányozó és avatott szakemberek ismerték el, de kitünt a párisi nemzetközi kiállitáson is, a hol négy ménesbeli lovunkat arany éremmel tüntették ki, két lovunk ezüst érmet nyert és két lovunk champion volt. Az állami méneseknek általában elismert mai fejlettségét köszönhetjük főleg annak a gondos figyelemnek, a melyet a törvényhozás a lótenyésztés ügye iránt tanusitott, megadván a módokat és eszközöket arra, hogy a lótenyésztés hazánkban állandóan fejlesztessék.
Az 1901. évi expedicziónak az volt a czélja, hogy mindenüvé, a hol a Keleten az arabs faj-lovat eredeti vértisztaságában föltalálni vélem, menjek el, szabad kezet hagyva abban is, hogy egy messzebbre menő és hosszabb időre tervezett expediczió során annyi lovat vásároljak, a mennyi lehetséges.
Ezt a kitüntető megbizatást teljesitettem. A jövő fogja igazolni, hogy a kiküldetés mennyiben vált hazai lótenyésztésünk hasznára. Erről ma beszélni nem lehet.
De engem feljogosit a remény, hogy az a néhány ló, melynek patái a távol Kelet sárga homokját és kavicsait taposták, be fog válni.
A kiküldetésről részletesen beszámolok. És azt hiszem, nem végzek meddő munkát, midőn nem csupán a czél érdekében való ténykedésemről adok számot, ha nemcsak arra terjeszkedem ki, a mi a szakembert érdekli, a mi az arabs lónak e helyen, tradicziókon alapuló nevelésére vonatkozik, hanem a távol és földrajzi helyzete, közlekedési viszonyai miatt nehezen és kevesek által látott Kelet érdekes népének szokásaira, életmódjára, társadalmi viszonyaira is kiterjeszkedem. Mindebben nem az utleiró szubjektivitása vezet, de az a czéltudatos szándék, hogy azok, a kik a jövőben, midőn majd ujabb lóvásárlás szüksége elérkezett, könyvemet kalauzul akarják használni, ebben megtalálják mindazt, a mi utjok czélját elősegiti. Ám számot vetettem azzal is, hogy e sorok iránt esetleg olyanok is fognak érdeklődni, a kiket inkább Kelet egy valóban kevésbé ismert tája, népe s ennek különleges társadalmi viszonyai érdeklik. Azért, a mennyire lehetett és a mennyi egy lóvásárló katonától telik, a ki nem impressziókért, de jó arabs lovakért utazott, nem hagytam figyelem nélkül, a mi erre tartozik; ám lehetőleg csak oly részletekre terjeszkedem ki, melyek vagy egészen ismeretlenek, vagy egyes utleirásokban tévesen közöltettek. Lehetnek ezek hézagosak, de egy bizonyos, hogy közvetetlen szemlélet eredményei.
...