Földi Mihály
A másik élet
TARTALOM, ISMERTETŐ
Tartalom
A másik élet
A tolvaj
Az idő a gyilkos
Barátnők
Place de l'Opera!
A vér
Párizsba
Rendben van
Boldoghné
Hűség
Bogár Maca hadjárata
A kasza
Gyűlölet
Szem
A halhatatlan érzés
A hatalmas
Revolver
Marie, az öregség és a szenvedély
Néger
Barátom
Az asszony, aki megaláz
A nagyságos asszony
A gyáva asszony
Vörös bor
Csillagok
Ismertető
Manap a legnagyobb méretű magyar novellákat Földi Mihály írja. A nagy méret nem a fizikai terjedelmességet, a lapok sokaságát, a sorok szaporaságát jelenti. Ismerek novellistákat, akiknek ezersoros elbeszélése sem egyéb törpécske miniatűrnél. Földi Mihály novellái éppen olyan nagyméretűek, mint vaskos regényei. Húsz lapon is nagy felületeket benépesítő freskókat ad. A novella olasz eredetű régi iskolás meghatározásának, mely szerint az írónak ebben a műfajban az emberi életnek valamilyen meghökkentően új, szembevillanóan különös, rikítóan ritka jelenségét kell az olvasó elé döbbentenie, önmaga iránt a legnagyobb szigorúsággal, önmagával szemben a legparancsolóbb igényeket támasztva tesz eleget. De ezzel nem éri be. A novella hagyományos keretét hallatlanul kiszélesíti, olykor szinte már széjjel is repeszti. Született regényíró, úgyhogy novellái is végletesen egybetömörített regények. Sohasem lát csupán élettöredékeket, hanem mindig kezdettől végig hömpölygő sorsfolyamatokat. Novelláiban éppen úgy világképet filmez elénk, mint regényeiben.
A különbség csak a tempó különbsége: ezekben a novellákban a sorsok hordozói és hordozottjai sebesebb iramban száguldanak eleve-elrendeltségük célja felé, de a novella-alakok megismerésére juttatott tíz perc alatt éppen úgy feltárul előttünk jelenüket megérthető multjuk és jelenükből végzetszerűen kibontakozó jövőjük, mint akár tíz hosszú regényfejezetben. Csupán egy pillanatig nézünk olykor ez alakok szemébe és - az író a maga szuverén erejével belénk bűvöli ezt a képességet is - már szemükön keresztül lelátunk, mert le kell látnunk, lelküknek legtitkáig, amely nem egyszer maguk a titkot rejtegetők előtt is merőben ismeretlen. És mert az író úgy akarja, vele együtt messzire, túl is látunk minden alakján: másodpercek alatt körülfut szemünk környezetükön, amelyben felnőttek, korukon, amely megnevelte őket, más ezrek életén, amelynek kényszerű függvénye az ő életük.
Földi Mihály novellái vízcsöppek, amelyeket tengerrengés hullámoztat meg. Egy koppenhágai múzeumban évekkel ezelőtt belekapott szemembe valamelyik dán művész tenyérnyi plakettje, amelyen csodálatos tágas hátterű tájat színleltetve, a plakettszobrász egész sereg éles körvonalú és egyéni arcú alakot tudott egymás mellé és egymástól mégis kellő távolságba helyezve egybeseregeltetni. Nyüzsgés volt ezen a plaketten, de mégse túlzsúfoltság. Egysíkúnak látszott az első pillanatra, de a másodikban már a sok-dimenziójúságnak hatása hatalmasodott el a szemlélőn. A téglányalakú kis bronzdarab szigorú körülhatároltságán át a határtalan végtelen felé nyiltak a szemet és a lelket felszabadító távlatok. Földi Mihály új novelláit olvasva, erre a plakettre kell gondolnom.
...
Földi Mihály legfrissebb novellái izgalmas példák az új lélektan tételeihez, oly példák, amelyek ellenállhatatlanul megremegtetett idegeinken keresztül győzik meg agyunkat. Ezekért a példákért Földi nem bujdosik el az élet exotikumai közé. Olykor megdöbbentő erővel és szinte kegyetlenül belénk maródó művészettel a hétköznapok legszürkébb élete mögött, mindennapi közelségben hozzá és mégis sok mérföldes távolságban tőle, ízig-vérig polgári hősei nyomában, - akikben azonban már hirtelen, bár nem ok nélkül fölágaskodik a lelkesülő polgáriasultság ellensége - belelihegtet bennünket a másik életbe: a kézzelfoghatóan reálisnál még fantasztikum ködében is igazibb életbe, a léleknek a társadalom túlnehéz igáját akár furfangosan lecsúsztató, akár erőszakosan lerázó életébe, a vágyteljesülésnek néha csak mámoron, álmon vagy őrületen keresztül meghóditható birodalmába. Az örök nyárspolgárban az örök kalandort leplezi le novelláiban ez az egy pillanatra meg nem merevedő, mindig nyughatatlan, mert folyton-folyvást a megismerés és a kifejezés tökéletességéért gyötrődő művész.
Az örök kalandort éri tetten, lehántva róla társadalmiasságának illedelmes ruháit, de ezt a levetkőztetést nem a durvakezű irgalmatlanság, hanem a fájdalmasan megilletődött megértés végzi. Mert hiszen a léleknek e kalandorait mi hajtja a hétköznapból vadul félremeredő vak utakra? Az a vágy, amely leginkább egy-iker a lélekkel, az élettől leginkább beszennyezett és leggyakrabban meggyalázott, mégis el nem hallgató és el nem csitítható vágy: a boldogság után való vágy. Az egyik életből azért menekül a másik életbe az ember, mert attól várja valóraváltását - ó mily kerítő illuzió ez is! - annak a vágynak, amelyet ez az élet, az egyik élet sokszor nemhogy megvalósulni, de még csak vágyni és elképzelni sem enged. Az örök vágy dala Földi Mihálynak egyetlen munkájában sem sír fel oly melegen, mint ezekben a hideg ésszel fölépített novellákban.
A "Szahara" egykor nihilista szerzőjét, íme, minden szenvedő teremtmény testvérévé lágyította az élet. Művészetének jelképe immár: hegyikristály-kehelyben egy csöpp lázas vér.
Szilágyi Géza
Forrás: Magyarország, 35. évfolyam 4. szám (1928. január 5. 13. p.)
https://adtplus.arcanum.hu