Világunk határai
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Tatár György: Fordítás Bábelben
NYELVÜNKBEN HORDOZOTT KULTÚRA ÉS TÁRSADALMI KULTÚRA
Peremiczky Szilvia: Perdimos También Espanya - A spanyol zsidó kultúra transzformációi al-Andalusztól Szalonikiig
Szarvas Melinda: Az elnevezés kötelez(ő)
Vásárhelyi Ágnes: "Undergroundban megtartani a hardcore-t, az maga a hardcore" Underground és mainstream a magyar hardcore punkban
NYELV ÉS IGAZSÁG
Laki János: Kulturális relativizmus és tudomány
Kapelner Zsolt: Lefordíthatatlan nyelvek, megérthetetlen kultúrák
Péter Mónika: A megértés nyelvisége
Sós Csaba: A dekonstrukció peremvidékein - A metafizikai érintettségre vonatkozó kérdés Jacques Derrida és Paul de Man esetében
NYELV ÉS KULTÚRA
Csuday Csaba: Fantasztikus irodalom: kalandok a megismerés határán
Attila Sági: A Research on Gairaigo Words in the Japanese Language
Nagy Katalin: A másikról való tudás multikulturális, többnyelvű közegben
Lamár Erzsébet: Szavak és határok - az idegenség tapasztalata Derridánál
GLOBÁLIS ÉS LOKÁLIS POLITIKA
Salát Gergely: Kína - civilizáció, nemzetállam, birodalom?
Balla Péter: A polonizáció nyertesei és vesztesei Ukrajnában a 17. század első felében
Sárvári Balázs: A globális politika kora
KULTÚRA ÉS TÖRTÉNELEM
Smrcz Ádám: Az egyetemes történelem szükségessége - a prisca theologia Marsilio Ficino és Ralph Cudworth filozófiájában
Tánczos Péter: A történeti tipológia lehetősége a koraromantikában
Kötetünk szerzői
Előszó
Mi a korszerű gondolkodás? A kérdést kétféleképpen is érthetjük: milyen az aktuális, tudományos gondolkodásmód, amely széles körben ismert és elismert; vagy milyen az a gondolkodás, amely a "kor igényét" elégíti ki, amelynek kérdésfeltevései sokak belső világára rezonálnak? A két kérdés természetesen nem különül el egymástól élesen, hiszen ideális esetben az válik népszerűvé, ami releváns. Amikor a jelen kötet alapjául szolgáló konferenciát szervezni kezdtük, legfőbb célunk egy olyan, a gondolkodás határairól szóló diskurzus lehetőségének megteremtése volt, amely a szó mindkét értelmében korszerű.
2011 novemberében vitatta meg az Eötvös Collegium Filozófia műhelye Takó Ferenc Pár-beszéd című műhelydolgozatát. A tanulmány az európai Kína-recepció és az ezzel szorosan összekapcsolódó interkulturális filozófia történeti kontextusába ágyazva egy kortárs vitát mutat be, melynek kezdeményezői - elsősorban német filozófusok - "párbeszédet" igyekeztek folytatni a kínai gondolkodás tradícióját követő Guo Yi professzorral, aki a klasszikus kínai filozófia eszköztárára támaszkodva prezentált egy rendszerprogramot, amelyben a keleti gondolkodás és a nyugati természettudomány, valamint a kanti etika közös nevezőjét igyekezett egységbe fogni. A bemutatót a hallgatóság teljes elutasítása fogadta.
Takó Ferenc dolgozatában amellett foglalt állást, hogy, bár az egyes gondolkodástörténeti alakzatok az embereket nyilvánvaló egységbe foglaló antropológiai jegyekig visszavezetve mutatnak alapvető hasonlóságokat, a rendkívül hosszú és kezdetben izolált kulturális fejlődési utak különbözősége okán a már megszilárdult kulturális keretre és annak filozófiai kifejeződésére vonatkozó fordítási kísérletek nem érik el céljukat. Ennélfogva az interkulturális filozófia egyetlen valóban megvalósítható célja egy jövőbeni közös keret kialakítása lehet.
A műhelygyűlésen rendkívül élénk vita bontakozott ki Takó Ferenc téziséről; többen erőteljesen megkérdőjelezték ezt a - bírálói szerint relativizmusra hajló - álláspontot, legfőképp Tóth Olivér István, aki a német idealista filozófia megközelítésmódját szem előtt tartva az általános emberi ésszerűség közvetítő szerepe és a megértés lehetősége mellett érvelt, Kapelner Zsolt pedig a kortárs analitikus filozófiának a fordíthatósághoz kapcsolódó fogalomtárára támaszkodva vitatta a dolgozat állításait. Tóth Olivér István és Takó Ferenc disputája 2012 áprilisában az Eötvös Collegiumban megrendezett Multikulturalitás vs. emberi jogok című vitaesten folytatódott, ahol mindketten némileg finomították álláspontjukat, de nem sikerült a kérdést dűlőre vinniük.
Mivel a tágabb értelemben vett téma - jelesül a kultúra általános és lokális meghatározottsága - a műhely több tagját is élénken foglalkoztatja, továbbá, miután úgy gondoltuk, hogy a felmerült kérdések számot tarthatnak egy, nem csak filozófusokból álló szakmai közönség érdeklődésére is, úgy döntöttünk, hogy a vitatott problémákról rendezünk egy konferenciát, amely később a Világunk határai nevet kapta. Hogy minél tágabb perspektívánk nyíljon a felmerült kérdésekre, felhívásunkban nyomatékosítottuk a tudományközi jelleget. Már az is a konferencián zajló diskurzus megközelítésmódbeli gazdagságát jelzi, hogy előadói a Kárpát-medence tizenegy különböző egyeteméről érkeztek, a konferencia közönsége így a tudományterületek széles spektrumába nyerhetett betekintést: a kognitív pszichológiától egészen a kulturális antropológiáig. Meggyőződésünk ugyanakkor, hogy a konferenciának volt egy, a puszta tartalmi szemponton túlmutató "szimbolikus" jelentősége is.
Nem kétséges, hogy a világban mind globálisan, mind lokálisan a szerencsétlenség alakzataival találkozhatunk, s hogy ez az állapot együtt jár a humántudományok szerepének európai szintű válságával és jelentőségének globális megkérdőjelezésével. A rossz azonban - a nyilvánvaló veszteség mellett - kihívást is jelent: kihívást a gondolkodás, a reflexió számára. A pozitív elemek válsága mindig a kor és az adott kultúra igényét jelzi - igényt a változásra és a változtatásra -, amely új és természetesen életbevágó feladat elé állítja a gondolkodót: vagy megérti az eseményeket és a változás motorja lesz, vagy azok áldozatává válik.
Hegel a történelemfilozófiai előadásainak bevezetőjében azt olvassuk: az ember a világ szörnyűségeivel szembesülve kétféleképpen reagálhat: vagy a tevékenység lép "a múlton való szomorkodás" helyébe, vagy pedig a biztonságot és a boldogságot keresve "visszatérünk önzésünkhöz". A Világunk határai konferencia és az annak eredményeképpen megszületett jelen kötet létükkel demonstrálják, hogy a fent említett válság nem akadálya annak, hogy a tevékeny reakciót válasszuk, s hogy a hétköznapokban és a gazdasági-politikai elit által egész Európában egyre inkább alábecsült, szkeptikus szemlélői szerint pedig végzetesen szétaprózódó humántudományon belül, illetve annak legkülönbözőbb régiói között a szó mindkét értelemében korszerű tudományos diskurzus alakuljon ki. Reméljük, hogy e munka révén hozzá tudtunk járulni egy olyan, hosszabb távú és egyre szélesebb körű diskurzus fenntartásához is, amely képes kreatívan reflektálni a kor kihívására, és egyúttal hidat ver az egyes tudományterületek és gondolkodók között, ezzel is biztosítva - szűkebb és tágabb közösségeinkben - a humántudományok valóságos és megkerülhetetlen helyét.
Ezúton szeretnénk megköszönni mindazok segítségét, akik hozzájárultak a konferencia létrejöttéhez. Külön köszönet illeti a konferencia szekcióvezetőit, akik egyben a beérkezett jelentkezések közti szelekciót is segítették, valamint a konferenciakötet szakmai lektorait, akik értékes javaslatokkal látták el a tanulmányok szerzőit. Köszönjük Horváth László igazgató úrnak és az Eötvös Collegiumnak, hogy helyet biztosított a rendezvénynek és kedvezményes szálláslehetőséget kínált a vidékről érkezett hallgatóknak. Köszönjük a BTK HÖK Tudományos Bizottságának, hogy anyagi támogatásával lehetővé tette mind a konferencia létrejöttét, mind a jelen kötet megjelenését. Köszönjük továbbá mindazoknak a munkáját, akik technikai segítséget nyújtottak a kötet elkészítésében. Laczkó Krisztina tanárnőnek, hogy az elkészült kötetet betördelte és Rádóczy Bálintnak a borítótervet. Hálásak vagyunk Gyuris Katának az angol nyelvű tanulmány korrektúrájáért és mindazoknak a lelkes műhelytagoknak, akik fáradságot nem kímélve segítettek kellemessé tenni a konferencia légkörét.
Budapest, 2014. február 1.
A szerkesztők