---

Tartalom

1. KÖTET

Előszó

I. TÁRSADALMI ÉS IRÁNYCZIKKEK
Lenni és nem lenni
Az ember
Ember és emberiség
Születés-e vagy nevelés?
A világ vége
Életbölcseség
Életczél
A munka I.
A munka II.
Házasság és még valami
Boldogság
Szeretet
Szerelem
A nőkről
A szerkesztői csillag s a nőemancipatió
A csók
A dal
A dal hatalma
A táncz
A hang
Vidámság
Gond és aggódás
Pénz és becsület
A régi jó idők
A párbaj kérdése
Öngyilkosság és párbaj
A hibák
Vágy
Remény
Ujságvágy és rászokás
Fatum. - Omen. - Predestinatió
Illat. Álom. Szin
Gyermeknyelv; vagy: Nyelvében él a nemzet
Halandóság hazánkban
Névmagyarositás

II. ALKALMI ELMÉLKEDÉSEK
Szerény üdvözlet, Jókai születésnapjára
Berzsenyi 100 éves emléke
A menyasszony imája, anyja sirhalmán
Pantheon
A nagy Deák és a kis román lap
Segélyt az árvizkárosultaknak
Vész és gyász Magyarországon
A 12 hónap
Nyári elmélkedések falun
Őszi hangok
Karácsony
Ujév
Ujév oktávája
A tél
Pótléktél
Farsang
Farsangi elmélkedés
A jó falusiak télen
Márczius 15.
Az 1877-iki tavasz
Virágvasárnap 1879-ben
Nagypéntek az 1879-iki árvizes évben
Nagypéntek és husvét
Boldogasszony-faünnep
Boldogasszony ünnepnap
Éhinség Chinában
Valéria, mint versiró
A Balaton, mint vámos
A Corvinák
Gyászbeszéd. Mezriczky Péter fölött
Csehek üdvözlete Badacsonyban
Paphallgató pesti küldöttség Kővágó-Örsön, sajátlag Bogláron
Keszthely reputatiójaul
Tűzkakas és magyar Zweikinder-System
Gyors segély véreinknek
Hazafiság a nemzetiségnek
Utóhang, a Reischl-ünnepélyhez

III. TÁJ- ÉS UTLEIRÁSOK
Budapest. (Nagyitó-üvegen)
Margitsziget
Zalából Szliácsig és vissza
Keszthely-Hévviz
Pécs panorámája. (Futtában)
Kővágó-Örs és vidéke

IV. VERSEK

2. KÖTET

I. GAZDASÁGI IRÁNYCZIKKEK
Földmivelés
Csontliszt-trágya
Iparunk s földmivelésünk
Házi-ipar
A házi-könyvtár
Bortőzsde
Borcsarnok-e vagy pincze-egylet?
Befásitás.
Halgazdaságunk
Hal- és favédtörvény
Elszegényedés
Oldott kéve
Védegylet
Apró sirásók
Vészharang
A balaton-egylet
Balatonfüredi kirándulás
Cicero csalódott
Vigasztalás és mégis baj
A lutri s a postatakarékpénztárak
Ne igyunk egy kis pálinkát?
Visszerek
Egy forint kevés, mégis sok pénz
A szomszéd háza is ég

II. POLITIKA
Egy berekedt toaszt
Élek-halok
Panem et circenses és az adóexecutió
Nagy hatalmasság
A sajtó kinövése
A magyar bank, vagy: Napján szakitsd a virágot
Jogéletünk
Jogi s törvénykezési életünkből
Uzsora és kamatadó
Uzsorabüntetés
Örökös átmenet
Civilisatió
A magyar középosztály
A gentry bucsuztatója
A pesti egyetem
Nagy idők, nagy emberek
Békevágy
Középut
Aranykor
Örök béke
Egy grófi program, falusi nyelven
A zsidó-kérdés
A horvát-kérdés
A boszniai-kérdés
A polgári-ügy nem mindjárt politika
A restructio még nem reactio
Difficile est satyram non scribere
Levél egy, a kormányhoz közel álló pesti barátomhoz (1883.)
Si vis pacem - para bellum
Nebánts-virágok
Képviselői fizetés
Kereszténység és demokratia, vagy Apponyié a jövő?
Viribus unitis

III. SZIPORKÁK ÉS BUVÁRGYÖNGYÖK

---

Előszó

"Lélek naplója." Igy nevezte bold. Szemere Bertalan irónk - s 48-ban volt belügyminiszterünk - azon zsebtárczai jegyzéket, mit az ember folyvást magánál hordva - uton-utfélen felötlő eszméit belejegyezve, a feledéstől megóvhatja.

Jókaink pedig - most, az irók és művészek körének elnökségére lett megválasztása alkalmábóli beköszöntésében "Gondolatok naplójának vagy anyagtárának" nevezi azt.

Mindegyik elnevezésnek lényege ugyanazon intelem: hogy jártunkban, keltünkben, - bánatunkban, örömünkben, - olvasásunk, társalgásunk és utazásunk közben, - sőt álmunkban is müködő szellemünknek ugy saját sziporkáit, mint kül észleleteit, - miket sokszor egy véletlen odagurult tárgy, helyzet, vagy esemény közvetlenül vagy eszmetársitás utján hoz elő - vet felszinre (mint hánykódó hullám a kis igazgyöngyöt) - tegyük tárczánk irlapjára - léleknaplónk napi rovatába, - mint egyszernyiló virágot, vagy futócsillagot: mentsük az ephemer sorsától, magunk és mások számára is.

Igy bir Ő annyit irni (mondja Jókaink), hogy mire egy-egy regényét befejezi: zsebtárczájában már halmozva vannak uj meg uj anyag morzsagyüjteményei.

De hát nemcsak Őneki a regények királyának (a Concordia mult havi tosztja szerint "a munkavallás-felekezet pápájának") - hanem más - gondolkodni szerető embernek is érdemes a koronként lelkén átszürődő - néha csak átröppenő eszméinek ily állandósitása.

Ily feljegyzéseim: e kis füzet.

Brankovics irónk - hasonló füzetjének cziméül azt irá: "Az életből, az életnek!"

Nemes czélja volt: az életből meritett tapasztalatait - okulásait visszaadni egyesek javára - a közéletnek - amely adta volt! -

Hasonló czélom van itt, e kis - "Léleknaplómmal."

Koszorus iróinkbóli idézeteimre (ha ezeket a kritika sokalná) megjegyzem, hogy velük nem pusztán ékeskedni volt czélom; de:

1-ször. Czikkecskéim eredetileg a vidéki lapok olvasóinak voltak szánva időnként, töredezett részekben.

2-szor. E soha se eléggé ismétlendő alapigazságokat s hazafias gyöngyszemeket travesztálva - itt-ott népiesb szavakba öntve - de lelkemen átszűrve kivántam (hibáival is) imádott nemzetem és fajom szülötteinek ismételt adagokban ezeknek is szivébe-lelkébe átcsöpögtetni - megörökiteni. -

Ám ha valaki - ezeket igy is sokalná: az - czélomra gondolva, vessen rám követ.

Még egyet: Ha apró czikkeimnél - főleg a politikai szinezetüeknél változó - plane ellentmondó nézet találtatik: annak kérem betudni, hogy ezek egy évtized alatt, szórványosan, az akkori helyzet behatása alatt - naplószerüleg irvák, - s hogy az ember tiz év multán sokat másként lát és sokszor okul is.

A szerző

---