---

Tartalom

ADENET LE ROI, NAGYLÁBÚ BERTA, "MAGYAR KIRÁLYLÁNY"
  ELŐSZÓ
    Adenet le Roi, a ménestrel
    Szinopszis
    A Nagylábú Berta elő- és utóélete
    Adenet Nagylábú Bertájának eredetisége és a quiproquo alkalmazása
    A történelmi Berta és a legendák Bertája
    Adenet igazságérzete és társadalmi érzékenysége
  BIBLIOGRÁFIA
  NAGYLÁBÚ BERTA, "MAGYAR KIRÁLYLÁNY" (MAGYAR FORDÍTÁS)

PARISE HERCEGNŐ TÖRTÉNETE
  ELŐSZÓ
    Szinopszis
    A Geste de Nanteuil
    A Parise hercegnő történetének motívumai
    Geszta-ének vagy "kalandének"?
  BIBLIOGRÁFIA
  PARISE HERCEGNŐ TÖRTÉNETE (MAGYAR FORDÍTÁS)

---

Előszó

Nagylábú Bertának, a sorsüldözött magyar királylánynak a különös története olyan XIII. századi elbeszélő költemények vagy "kalandénekek" témájával mutat rokonságot, mint a Belle Hélène de Constantinople, a Geste de Nanteuil ciklusába tartozó Parise hercegnő története (Parise la Duchesse), a Római Florence és a magyar királyfiak (Florence de Rome), vagy Philippe de Réminek még a késő középkorban is rendkívül népszerű verses regénye, A Csonkakezű királylány (La Manekine). E műveknek, melyekben magas rangú, többnyire fiktív magyar személyiségek jelentős szerepet töltenek be, közös jellemzője, hogy főhősnőjük egy igazságtalanul megvádolt és üldözött, előkelő származású nemeshölgy (császárné, királyné vagy királylány). Az ő balsorsa és hányattatásai képezik a cselekmény fő vonulatát, mígnem a költemény végén kiderül a szóban forgó hölgy ártatlansága, és igazságot szolgáltatnak néki.

Joggal feltehető, hogy a Berte aus Grans Piés ('Nagylábú Berta') című XII. századi geszta-ének népszerűsége - amelyet a XIII. század utolsó harmadában Adenet le Roi flandriai ménestrel Berta legendájának legteljesebb és legsikeresebb változatává dolgozott át kalandénekében - nagymértékben hozzájárult az ilyen típusú verses elbeszélések "divatjához" és elterjedéséhez.

Adenet vagy Adam le Ménestrel (később Le Roi Adam vagy Adenet le Roi) élete nagy részét a flandriai grófok udvarában és szolgálatában töltötte. Az első, Gentben kiadott dokumentum 1270-ben említi a nevét, amikor követte urát, Gui de Dampierre-t egy tuniszi keresztes hadjáratba. Flandriába visszatérve, több mint harminc évig állt Flandria zene- és költészetkedvelő grófjának a szolgálatában, akit gyakran elkísért franciaországi útjaira, melyek alkalmával megismerte és megszerette a Francia Királyságot és székhelyét, Párizst. A Montmartre magaslatáról megcsodált város (amirable cité) érzékletes leírása a Nagylábú Bertában valóságos elragadtatását tükrözi. Párizsi tartózkodásai alatt érintkezésbe lépett Mária királynővel, III. (Merész) Fülöp hitvesével, valamint Artois grófjával. 1285-től azonban Gui, Flandria grófja egyre inkább a flamand városok és IV. (Szép) Fülöp francia király támadásainak célpontjává vált, mely támadások következményeit Adenet maga is megszenvedte. Egy 1297-es keltezésű oklevélben szerepel utolszor a neve.

Adenet le Roi költői tevékenysége, amely az 1269-1285 közötti időszakra tehető, nagyrészt egybeesett pártfogója, Gui de Dampierre uralkodásának felívelő periódusával. Első alkotásaiban a külső és belső ellenségeikkel állandó küzdelmet vívó francia lovagok hőstetteit megörökítő geszta-énekek szerzőinek és terjesztőinek, a trouvère-jongleuröknek az epikus hagyományát folytatta, és megelégedett néhány közismert chanson de geste más versformába öntött, középszerű átdolgozásával (Buevon de Conmarchis, amely a Siège de Barbastre "regényesített" változata). A flandriai gróf kérésére Adenet felújítja a Chevalerie Ogier című geszta-ének első részét Enfances Ogier címmel, amelyben az ifjú Ogier lovag Nagy Károly szaracénok ellen indított itáliai hadjárata alatt véghezvitt haditetteit, és egyik szaracén ellenfele iránt tanúsított nagylelkűségét méltatja. Az átdolgozás második felében az udvari és lovagi motívumok hangsúlyozottabb alkalmazásával egyre nagyobb figyelmet szentel a regényességnek, amely majd következő, legsikeresebb költeményében, a Berte aus Grans Piésben (Nagylábú Berta) bontakozik ki a maga teljességében. Mária királynő és Blanche hercegnő, Kasztília infánsa özvegyének sugallatára Adenet le Roi a Cleomadès című verses elbeszélésében megírja az ébenfa paripa (cheval de fust) "különös és csodálatos" történetét, amelyet már a korabeli udvari regények meglepő és fordulatokban gazdag kalandjai jellemeznek. A "csodálatos" ló segítségével - melynek motívumát Blanche hercegnő valószínűleg Spanyolföldről hozta magával, s a mór és arab hódítók mesekincséből származhatott (ld. Az Ezeregyéjszaka meséi) - a főhős, Cleomadès bejárja egész Európát és könnyűszerrel legyőzi ellenfeleit.

...

Szabics Imre

---