Tartalom

Fülszöveg

Mennyire sivár és élhetetlenül idegen számunkra ez a Világegyetem! Néha óriási sebességgel átsüvít rajta egy élettelen sziklatömb... meteor. Mínusz 200°C kint, a végtelen ürességben... Ha pedig valamely csillaghoz közelítünk, akkor mindent megolvasztó, több ezer Celsius fokos hőség... Élettelen por- és gázfelhők... és csend... végtelen nagy csend. S mindebben a végtelenben ott lebeg az a kis halványkék, "gombostűfejnyi"" pontocska. Szinte nem is látszik...

Ebben a környezetben elképesztően valószínűtlen egyáltalán a létezése is! Minősége, felépítése pedig teljesen idegen a környezetéhez viszonyítva. Ugyanakkor ez a teljességgel valószínűtlen entitás, a Föld-bolygó, a születési helyünk és sírjaink őrzője is. Itt lépünk fel mindannyian "életünk színpadára", itt aratjuk sikereinket és itt érnek utol kudarcaink is. Képzeljük csak el, hogy reggel felébred egy ember nevű lény rajta (ráadásul ő adta önmagának ezt a nevet!), megfésülködik, fogat mos, felöltözködik... leül a teraszra, és csendesen elmerengve szürcsölgetni kezd valamiféle sötét, forró folyadékot. Ha a világegyetem egészét nézem, akkor ennek a bekövetkezési valószínűsége közel zéró...

És mégis VAN! Mégis létezik...! "Ott és pontosan akkor"... Létezik "az", aminek a bekövetkezési esélye közel nulla...!?! S ez a "létezés" szinte törvényszerű automatizmussal veti fel a "Miért?" kérdését...

Ez a "miért?" az, ami igazán felcsigázott, amikor elkezdtem írni ebben a könyvemben szereplő novelláimat, kisregényeket. Nagyon izgalmas kérdések tömegét veri fel ennek az "élet" nevű játéknak a puszta létezése is. Pedig a válaszok ott vannak mindannyiunk számára... Önmagunkban!