---

Tartalom

1. BEVEZETÉS
1.1. ÉLETRAJZI KÉRDÉSEK
1.2. A SZATÍRÁK
1.3. INTERTEXTUALITÁS

2. KONTRASZTTEREMTÉS
2.1. BUKOLIKUS KÖLTÉSZET
2.2. ELÉGIKUS KÖLTÉSZET

3. MARTIALIS EPIGRAMMÁI
3.1. KUTATÁSTÖRTÉNET
3.2. PÁRHUZAMOK

4. A PRÓZAIRODALOM HATÁSA
4.1. A SZATÍRÁK KETTŐS CICERO-KÉPE
4.2. TÖRTÉNETI FORRÁSOK
4.3. QUINTILIANUSI GONDOLATOK

5. MÍTOSZ ÉS VALÓSÁG
5.1. MITOLÓGIAI ALAKOK ÉS TÖRTÉNETEK
5.2. ALTUM SATURA SUMENTE COTURNUM
5.3. A VILÁGKORSZAKOK

6. EPIKUS FORRADALOM
6.1. AZ EPOSZÍRÁS VISSZAUTASÍTÁSA
6.2. AZ EMELKEDETT STÍLUS
6.3. PÁRHUZAMOK ÉS ALLÚZIÓK
6.4. EPIKUS ÉS BUKOLIKUS ÁLDOZAT
6.5. A ROMBUSZHAL-EPOSZ

7. A 3. SZATÍRA ÉS UMBRICIUS
7.1. TRÓJAI RÓMA
7.2. BUKOLIKUS KERET
7.3. A MEGTESTESÜLT VÁROS?
7.4. UMBRICIUS ÉPÍTŐKÖVEI
7.5. A TÁVOZÓ BARÁT

8. ÖSSZEGZÉS

AZ ANTIK IDÉZETEK FORRÁSAI
FELHASZNÁLT IRODALOM

---

Előszó

E munka gyökerei éppen egy évtizedes távolságba nyúlnak vissza, egy 2008. tavaszi, Tar Ibolya tanárnő által vezetett császárkori irodalomtörténeti szemináriumig, melyen a szemináriumi dolgozat témájának egy általam akkor még alig ismert szerző életművét választottam "Érték és értékhiány Iuvenalis szatíráiban" címmel. E szempont tökéletes kezdetet jelentett a szatírák sötét, de mégis változatos világának megismeréséhez, melynek hátterében a szerző által a kor Rómájából olyannyira hiányolt erkölcsökön, az elítélendő viselkedésformákon és a romlottság minden fajtáját megjelenítő figurákon túl sok mást is találunk.

A szatírák Rómájának bemutatása és ostorozása során Iuvenalis egy pillanatra sem feledkezik meg a gyönyörködtetésről: a költészet teljes arzenálját mozgósítja a bűnös város és gyarló lakói ábrázolására igazolva programversében leplezve-leplezetlenül kinyilvánított irodalmi tehetségét. Sokszor hangsúlyozott és a középkor által nagyra értékelt poeta ethicus mivolta mellett verseinek esztétikai színvonala is hozzájárult ahhoz, hogy a hagyomány megőrzésre méltónak ítélte, iskolai szerzővé vált, és az európai szellemtörténet sok óriása, többek közt Petrarca, Luther és Shakespeare is ismerte és használta műveit.

Így vált Iuvenalis kiábrándító Róma-képe az egyetemes emberi kultúra részévé. A költő olyan morális és társadalmi válságról tudósít, melyből nem lát kiutat - ahogy azt utolsó könyve nyitóversében egyértelművé teszi: a vaskornál is rosszabb korszak bajaira nincs gyógyír. Iuvenalis szatíraköltészete éppen ezért nem tanító jellegű: a költő feltár és támad, megoldást azonban nem kínál, hiába is keressük a gyűjteményben. Bár az ábrázolt világ majd kétezer éve letűnt, Iuvenalis öt könyve mit sem veszített időszerűségéből, mert szatírái egyetemes érvényű problémákat dolgoznak fel. Legyen szó akár egyéni jellemhibákról, mint a falánkság, a pazarlás, a csalás, a szexuális kilengések vagy az esküszegés, akár egész társadalmat érintő gondokról, mint a szegények lehetetlen helyzete, a házastársi hűség megszűnése, a vallási élet kiüresedése vagy a nevelés válsága, Iuvenalis mindent és mindenkit kendőzetlenül ábrázol költeményeiben. Mintha csak utat mutatna a későbbi nemzedékeknek, hogy milyen hibáktól és bűnöktől óvakodjanak, ha el akarják kerülni a végromlást.

A szatíra műfajával kapcsolatban lépten-nyomon hangsúlyozott keverékjelleg Iuvenalisnál nem csupán a tematikára jellemző. Szatíraköltészete intertextuális jelenségek gazdag tárháza: költeményeiben számos mű, szerző és olykor műfaji hagyomány hatása érezhető. A könyv alapjául szolgáló doktori disszertációmban ezt a témát jártam körül: kutatásaim célja Iuvenalis irodalmi forrásainak feltárása, az egyes párhuzamok és a köztük felfedezhető összefüggések bemutatása és értelmezése. A szövegközi kapcsolatok közül különös figyelmet érdemelnek a szatírák és az eposzköltészet kapcsolatai: ez a szatirikus költészet műfaji hagyományától korábban sem volt idegen, de Iuvenalisnál új szintre emelkedett.

A könyv e változatos hatásrendszer bemutatására vállalkozik. Azért, hogy megszülethetett, köszönettel tartozom mindenekelőtt családomnak a támogatásukért, témavezetőmnek, Nagyillés Jánosnak a több mint egy évtizeden át nyújtott szakmai segítségért és a könyv lektorálásáért, a disszertáció opponenseinek, Czerovszki Mariannak, Mayer Péternek és Takács Lászlónak számos hasznos észrevételükért, Tar Ibolyának azért, hogy elindított azon az úton, mely e könyv megírásáig vezetett, továbbá a szakirodalombeszerzésben segítséget nyújtó kollégáknak, mindenekelőtt Hajdú Attilának és Vér Mártonnak, végül, de nem utolsósorban az Eötvös József Collegiumnak azért, hogy vállalták a munka kiadását.

---