Tartalom

Utószó

Bizonyára némi magyarázatra szorul, hogy Philostratos szofistái a kötetben esetenként latin neveket viselnek, a listájában szereplő két "Varus" ugyanis nála "Οὔαρος" alakban szerepel, hogy csak az alighanem legkirívóbb példát idézzem. A görög és latin formák első pillantásra valóban zavaró ütközését azonban A szofisták életrajzai esetében nem lehet azzal eltűntetni, hogy az eredetiben görög helyesírással írt neveket minden esetben a görög szövegek magyarra átírásának szabályai szerint írjuk át (úgy a görög Οὔαρος "Uaros" volna), de akkor a szövegben feltűnő római császárok és római consulok neve változnék zavarba ejtő módon, többek között Marcus Aurelius is fordításunkban mint "Markos" (vagy akár "Markosz") "Aurélios(z)" tűnne fel; ez pedig feltehetően volna vagy legalábbis lehetne olyan furcsa, mint a "Varus"-alakban magyarított "Οὔαρος". Ebből azonban természetesen nem következik, hogy a szemlátomást latin nevek viselői egyszersmind latin anyanyelvűek is lettek volna, éppen ellenkezően, valószínűleg mind valamiért latin nevet felvett görögök voltak, hiszen annál a néhány szofistánál, vagy szofistának is tekinthető szerzőnél, akik latin anyanyelvűségük ellenére görögül írtak, illetve görögül is írtak, ezt a tényt Philostratos nem hallgatja el. Eljárásunk logikájába természetesen bele lehet kötni, de a viselt név latin eredetének jelzése azt mindenesetre hitelesen mutatja, milyen szoros kapcsolat alakult ki a második szofisztika korára a meghódított görögök és az "államnyelvet" adó rómaiak között a földrész méretű Római Birodalomban.

A jelen kötet, sok más társához hasonlóan, elsősorban az antikvitás iránt érdeklődő laikusokhoz szól, ennélfogva a lábjegyzetek általában bővebbek, semmint amennyire ezt egy edzett szakember igényelné, az évszámok esetén pedig többször és azért ismétlődnek, hogy a nem szakember Olvasó is folyamatosan "képben lehessen". Mindamellett gondoltunk a szakemberekre is, tehát a Philostratostól idézett antik szerzők írásainak a lábjegyzetben mindig adjuk görög eredetijét is.

Művében Philostratos hatvannyolc szofistát mutat be (bár kilencet azzal, hogy velük nem érdemes külön-külön foglalkoznia), de rajtuk kívül százat közelíti az előadásában olykor többször is felbukkanó egyéb szereplők száma; ezek neve természetesen a szofistákéval keveredik, de a szofistáké sem csak a nekik, hanem a többieknek szentelt fejezetekben is föl-föltűnik. A köztük tájékozódást szolgálja a névmutatón kívül a kötet elején lévő táblázat, továbbá az is, hogy sorszámot nyert szofisták neve a fordítás szövegében a többiekétől eltérőleg, minden egyes előfordulásuknál vastag betűs.

Mindvégig következetesen törekedtünk arra, hogy - jóllehet lakónikusan - de arról is tájékoztassunk, mikor (vagy nagyjából mikor) működött a megidézett szofista, melyek voltak élete legdöntőbb eseményei, és kivált hogy mi maradt munkásságukból a mai korra. Ezek az adatok a nekik szentelt fejezet első lábjegyzetében találhatók.

A verses idézetek esetében meghagytuk a fordítóktól a metrum érvényesülése céljából engedményezett apróbb helyesírási pontatlanságokat (í-i, ű-ü stb.).

Végül itt a helye annak, hogy - mintegy az Olvasók jelenlétében - megköszönjem, sokadszor már, fordításom kontrollszerkesztője, Mészáros Tamás segítségét, aki sasszemével minden hibámat észrevette, és szerényen csak meggondolandónak nevezett javítási ötleteivel is előmozdította munkámat.

Szepessy Tibor