---

Tartalom

Bevezetőül
(18) Szónoki előtanulmányok
(52) Aischylos, Sophoklés és Euripidés Philoktétései
(59) Az euripidési Philoktétés prológusa (prózai változat)
(60) Nessos avagy Déianeira
(54) Sókratés
(53) Homéros
A haj dicsérete
(55) Homéros és Sókratés
(58) Achilleus
(56) Agamemnón vagy a Királyságról
(61) Chryséis
(57) Nestór
(11) Arról, hogy Tróját nem vették be

---

Bevezető

A világirodalom (és benne az európai irodalom) egészét szemrevételező két magyar klasszikust, Babitsot és Szerb Antalt hiába ütnénk fel, az ókori görög irodalomnak mindkettőjüknél szentelt kereken száz-száz lapon Diónról nem esik szó. Holott mind Babits, mind Szerb szemhatárába, egyre vázlatosabban ugyan, de az ókori görög irodalom klasszikus periódusán (8-4. század) túl a hellénisztikus korszak (3-1. század) és az ún. császárkori szakasz is belefért (Kr. e. 1. - Kr. u. 5. század), amikor a görög polisok már a római birodalom részét alkották, s amelynek elején, hozzávetőleg az 1. és 2. század fordulóján élt Dión is, tehát kortársa volt egyebek közt a Babitstól és Szerbtől egyaránt bemutatott Plutarchosnak (kb. 45-120), illetve Tacitusnak (kb. 55-117) és az ifjabb Pliniusnak (kb. 61-115).

Pedig a kortárs kritika és az utókor kétségtelenül nagyra becsülte Diónt, máskülönben szónoki kvalitásaival aligha vívhatja ki neve mellé az igencsak megtisztelő Chrysostomos (="Aranyszájú") minősítést, s bizonyára nem választja éppen őt követendő mintaképnek, mindjárt a közvetlen utódok közül, a filozófiai témákat népszerűsítő tyrosi Maximos (kb. 125-185), vagy nem teszi irodalmi és emberi mintaképévé - vegyük számításba: majd három évszázaddal később is! - a korai keresztény szellemiség egyik nagyja, a szintén író és költő Synesios (kb. 370-412), aki terjedelmes értekezésben elemezte a Dión életvitelében és magatartásában számára csodálni és követnivalónak tetsző vonásokat. De feltűnik a neve másoknál is: az irodalomtudós Menandros (3-4. század fordulója) példaként hivatkozik rá, a kései görög ékesszólás egyik tekintélye, Themistios (317 - kb. 390) a korábbi császároktól nagyra becsült szónokok közé sorolja. Ugyancsak sokat mondó tény, tehetjük hozzá, hogy még a nagy gúnyolódó, a szintúgy közvetlen utód Lukianos (120-180) is elismerő szavakkal említi.

Hasonlóképpen számon tartotta az ókori görög irodalomtörténet is. Synesios már Dión-esszéje legelején hivatkozik a 2-3. század fordulóján élt (és írói hagyatéka alapján rendkívül sokoldalú) Philostratosra (kb. 170-245), aki Diónt A szofisták életrajzai című, a Kr. e. 5. századig visszanyúló összefoglalásának első könyvében a "filozofáló szofisták", vagyis a bölcseleti kérdésekkel is foglalkozó szónokok közé sorolja, a szó szoros értelmében vett szofisták és szónokok céhtársaként, többek között a nála manapság is valamelyest jobban ismert Gorgias, Prótagoras és Prodikos, illetve Isokratés és Aischinés, vagy a későbbiek közül Héródés Attikos és Favorinus társaságába. A róla felvázolt néhány lapos, szuperlatívuszokkal megtűzdelt életrajz nem csupán Dión korabeli tekintélyének beszédes bizonyítéka, hanem más tekintetben is tanulságos olvasmány:

...

Befejezésül néhány magyarázkodó szó a reménybeli olvasóhoz.

Ez a kis kötet, tartalmát fordítások adván, elsősorban az antikvitás iránt érdeklődő nagyközönséghez szól, magyarázó lábjegyzeteiben tehát - az antikvitás elemi ismeretét persze feltételezve - igyekszik részletes felvilágosításokat adni, valahányszor kevésbé ismertnek vélt nevek és más antik jellegzetességek fordulnak elő, vagy ha Dión egy-egy utalása ma már nem feltétlenül világos. Másfelől viszont a kötet a szakembert sem felejti ki az esetleges olvasók közül, tehát a bevezetőnkben és lábjegyzeteinkben szereplő idézetek görög eredetijét is közli, a válogatás 52. sorszámú írásában pedig a terminus-értékű szavak- kifejezések mögött azok eredetijét is célszerűnek látja megadni.

A Dión-kiadások és Dión-fordítások jegyzeteit sokszor szükségképpen kölcsönöznünk kellett, természetesen a magunk fordításához simítva, tehát rendszerint más szövegezésben, olykor bővítve, máskor rövidítve.

Dión lépten-nyomon citált Homéros-idézeteit magyarul helykímélés végett a fordító neve nélkül ugyan, de következetesen Devecseri Gábor fordításában közöljük, fordítása mellőzését minden esetben indokolva.

Néhány apró megjegyzés. A versfordításokban meghagytuk a fordítóktól a metrum érvényesülése érdekében a helyesírásnak tett engedményeket (í > i, ű > ü stb.); a dialógusokban a szereposztás megjelölése tőlünk származik; bevezetésünk teljes ezer év történelmében-irodalmában kalandozván, a gyakrabban említett irodalmi vagy politikai személyiségek neve mellé általában többször is odabiggyesztettük a születésükre és elhunytukra vonatkozó pontos vagy feltételezhető évszámokat, hogy az olvasó, mint mondani szokás, bárhová vetődjünk, mindig "képben lehessen".

Csupán a tények közlése, korántsem szerénytelenség akar lenni, ha megemlítjük, hogy eleddig Diónnak mindössze alig egy-két írása kapott magyar köntöst, szűkös válogatásunk tehát először teszi lehetővé, hogy az érdeklődő itthon és anyanyelvén is valamicskével többet olvashasson az "aranyszájú" szerzőtől.

Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban, nagy-nagy köszönet dukál a fordítást görög eredetijével összevető Mészáros Tamásnak, aki nem csupán a fordítói lapsusokat vette észre, hanem itt is, ott is jobb és frappánsabb megoldásokat, helyesebb értelmezést tudott javasolni. Készülő könyv szebb és gazdagabb támogatást nem is kaphatott volna.

Szepessy Tibor

---