Tartalom

Előszó

A kocsigyártás kézikönyve szerkesztésére és kiadására az indított, hogy huszonhat évi tapasztalataimat és gyakorlataimat megosszam az összes hazai iparosokkal.

Továbbá, hogy jelen müvemben a vidéki és fővárosi iparosoknak könnyen megszerezhető tökéletes kézikönyvet nyujtsak, melyben az alakoknak és elnevezéseknek tisztán magyar nyelvü kifejezésekkel uttörőül szolgáljak. S ez által hazánk ezen iparágának fejlesztését ugy az izlés nemesbitése által, valamint kereskedelmi tekintetben előmozditsuk, hogy a külföldről való behozatalt feleslegessé tegyük.

A kocsijármüvek iparága számtalan alakban jelenik meg közönségünk használatában. Díszes és durva kivitelben, izléssel vagy izlés nélkül.

De nagy terhére vannak hazai iparunknak a külföldről beszállitott díszes és aránylag mégis olcsó jármüvek.

Igaz ugyan, hogy az 1885. és 1896-ik évi országos kiállításokon bemutatott jármüvek arról tettek tanuságot, hogy egyesek hazánkban oly tökélyre vitték a díszes jármüvek készitését, hogy a külföldi iparral biztos versenyre léphettek, azonban olyanok is találtattak, melyekről kilátszott ugyan az előre való törekvés, de hiányzott rólok az iskolázott izlés és csinosság, telerakva jóakaratu felesleggel, a mi aztán az eladási árban ugy a vevő, mint a készitő között sem felelt meg a versenyképességnek, Ennek oka pedig az, hogy törekvő iparosainknak nem volt módjukban nemcsak külföldön, de még hazánk fővárosában sem nagyobb tanulmányokat tenni és nincsenek rajzaik magyar nyelven, melyek a diszesebb jármüvek szerkesztésében utmutatóul szolgálnának. Mig mindezek a külföldi szakiparosoknak rendelkezésükre állanak.

Ezek azon vezérlő okok, melyek engem a jelen kocsigyártási kézikönyv kiadására serkentettek.

Mint szakiparos, a ki e téren már 26 év óta gyüjtöm tapasztalataimat és ily hosszú idő óta foglalkozom a külömböző fajtáju jármüvek készitésével, arra határoztam magamat, hogy tapasztalataimat közrebocsátom és megosztom azt hazai iparunk fejlesztése érdekében, különös tekintettel az ifjabb nemzedék szunnyadó műérzékére. Mert sajnosan tapasztaltam azt, hogy az egész ország iskoláiban a kocsigyártáshoz való rajzokat egyáltalán nem tanítják.

Minden művelt államnak megvan az ő kizárólagos szakirodalma, valamint szakiskolája is, a hol nemcsak a segédek és tanonczok, hanem magok az önálló iparosok sem szégyenlenek elméleti és gyakorlati szakismeretet gyüjteni s azért a külföldi kocsiipar sokkal fejlődöttebb.

Nekünk is kell a korral haladnunk, ha azt akarjuk, hogy a hazánkban is jelentkező igényeknek megfelelni képesek legyünk.

Ma még csak főuraink igénylik a müvésziesen előállitott díszes kocsikat és csak tőlünk függ, hogy szakképzettségünkkel még ott is piaczot teremtsünk, a hol ez ideig azt még nem sikerült megszereznünk.

Szakfejlődésünkkel nemcsak saját háztartásunknak, hanem az állami közgazdasági szempontoknak is nagy szolgálatot teendünk.

Jelen művemnek czélja tehát, hogy az hazánk minden községébe, illetve minden szakiparoshoz eljusson s ebből mindazon lényeges dolgokat avagy változtatásokat, ki-ki az ő helyi viszonyaihoz mérten, kiválaszthassa és értékesithesse.

De czélom az is, hogy a kocsirészeknek már évszázados idegen elnevezéseit, például Solegajzni, Klóbni, Sajbni, Rudtróger, Vorstangli stb. magyaros elnevezésekkel cserélem fel; u. m. Derékszegtok, Foglaló, Forgózsámoly, Rudtartó, Feszitőfoglaló-ra.

Kocsialj (úgynevezett Gstöll) 32-féle van ezen könyvben. Különösen felhivom szaktársaim figyelmét arra, hogy az aljakat mint részeket legtöbb helyen akként kell szerkeszteni és késziteni, miként azok e könyvben le vannak irva.

Szükségét látom továbbá azon megjegyzésnek is, hogy miután hazánkban az utmérték hétféle, u. m. 100 cm., 105 cm., 108 cm., 111 cm., 114 cm., 116 cm., 1181 cm., igy hát én az alj-magyarázatokban a középmértéket jelöltem meg irányadónak; miért is - ha a jelen könyv szerint készittetik valamely alj és kocsi - az az utmérték veendő, a melybe és a hova a jármüvet készítik.

Ezek előrebocsájtása után nem sajnáltam a nagy áldozatot, mely jelen munkám kiadásából származott, mert az a meggyőződésem, hogy nemcsak szakiparunknak, hanem közgazdasági szempontból is hasznos szolgálatot tettem.

Az uttörőnek küzdeni kell.

Kérem tisztelt megrendelőimet, hogy jelen müvemet tovább ajánlani sziveskedjenek.

Hazafiui tisztelettel

Budapest, 1898. november hó.
Bodolló Endre.