10 év után ismét meghívtuk a Tokodról elköltözött ismerőseinket, volt szomszédjainkat egy hazalátogatásra, közel 200-an elfogadták meghívásunkat és reméljük, aki hazalátogatott, jól érezte magát. A találkozóval egy időben rendeztük meg immár második alkalommal Mestereink, Értékeink Ünnepét.

Terveink szerint e két esemény egyidejű megrendezésével növeltük, erősítettük mindkét rendezvényt. A hazalátogatóknak megmutathattuk, milyenek vagyunk, együtt örülhettünk sikereinknek. Szombat délelőtt 10 órától vártuk vendégeinket, akiket 11 órától ünnepi műsorral köszöntöttünk. A műsorban fellépő minden előadó valami módon kötődött Tokod faluhoz, a világot megjárt Farkas házaspár zongorajátékában gyönyörködhettünk, akik ajándékul Liszt-műveket hoztak. Soós Rezsőné Éva néni és Szepesi Zsuzsa saját verseikkel köszöntötték a résztvevőket, elmondták, mit is jelent a ház végi domboldal, a Hegyeskő, a régi ház, milyen emlékeket idéz.

Mikor az "Őszirózsa" asszonyai, fiai elkezdtek énekelni, bizony néhányuknak már könny csillant a szemében. A köszöntés végeztével Kolbert Sándor énekelte el saját versét harmonikakísérettel.

A megható műsort Polgármesterünk pohárköszöntője oldotta, vitte egy kicsit a vidámság felé.

Sátorbeli programunk délután 3 órakor kezdődött, ahol a faluban működő kis csoportok mutatkozhattak be, drukkoltunk a gyerekeknek, ügyeskedtek, sokféle táncot mutattak, gratulálunk a táncot tanítóknak. A felnőtt csoportokkal együtt énekeltünk, táncoltunk volna legszívesebben.A meghatottságtól a vidám kacagásig sok minden belefért, de jó volt tokodinak lenni!

A vendéglátás, egy kis beszélgetés után, délután 2 órakor már kezdődött is a kiállítás-megnyitó ünnepsége a sportcsarnokban. Ez évben újabb alkotótársak, újabb mesterek mutatták be tehetségüket, köszönet érte, hogy méltónak találták a rendezvényt mestermunkáik bemutatására.A kiállítás helyszínéül ismét az iskolai sportcsarnokot választottuk, ami most is megtelt szebbnél-szebb, érdekesebbnél érdekesebb munkákkal, gyűjteményekkel. Szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt alaposan átböngészni, szóba elegyedni az alkotókkal, a kiállított könyveket belelapozgatva végignézni.

Nagy örömmel üdvözöltük a Tokodi Üveggyár fénykorát felidéző emlékeket. A leheletvékony textilcsipkéktől a kovácsoltvas csipkékig sok mindent megcsodálhattunk.

Bemutatkoztak az alkotóházban működő szakkörök, sokszor elmondtuk az érdeklődőknek, hogy bárki, bármikor bekapcsolódhat a babavarrásba, elkezdhet rajzolni, batikolni, megtapasztalhatja az alkotás örömét.Minden kiállítót meg kellene említeni, kiemelni, akármelyik asztalhoz léptünk, újabb és újabb szépségekre találtunk, emlékeket idéző fahéj-, kávéillat, friss süteményillat idézte régi konyhánk, ünnepeink hangulatát.Pékmesterünk a megmondhatója, hány látogatót csábított az apró, helyben készült friss süteménye.

A kiállítás nagy meglepetése volt az az óriási "közönség", akik a lelátón, a nézőtéren foglaltak helyet, örömmel üdvözöltük Őket mint tokodi lakosokat, akik eddig sajnos csak zsákokban élhettek.Taps minden egyes résztvevőnek!

Még nem is tudtam szólni a megnyitó részvevőiről, nagy élmény volt hallgatni Maros Detti felcsendülő énekét, Faragó Dóra gitárjátékát és az elsős gyerekek énekét, játékát.

A műsor végeztével felcsattanó taps a szereplőket, a kiállítókat, minden közreműködőt, profi hangosítónkat, és a támogatóinkat köszöntötte, akik részvétele, jóindulatú segítőkészsége nélkül nem jöhetett volna létre ez az élményekben gazdag hétvége.

Tisztelettel köszönünk minden segítséget.
Süvegesné Ifjú Ildikó