---

Tartalom

Bevezető
A tanulmányok jegyzeteiben szereplő rövidítések
Székely György: A középkori Magyarország művelődésének egyes általános kérdései a kódexek tükrében
Tárnái Andor: A Halotti Beszéd retorikája
Erdő Péter: Kánonjogi kódexek és töredékek Magyarországon
Török József: A 11-12. századi liturgikus kódexek tipológiája
Solymosi László: Könyvhasználat a középkor végén (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban)
Veszprémy László: Legkorábbi hazai sacramentariumaink
Szendrei Janka: Esztergomi breviarium notatum Prágában
Sarbak Gábor: A pálos Liber viridis
Holl Béla: Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnuszköltészet európai recepciója
Körmendy Kinga: 15. századi eszmetörténeti kérdések az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Ms II. 7. jelzetű kódexében
Madas Edit: Adalékok az Érsekéjvári-kódex sermóihoz
Juhász László: Az "Esztergomi rövid krónika" hitelességének kérdéséhez (írótinta és pergamenvizsgálatok)
Wehli Tünde: A wolfenbütteli zsoltároskönyv könyvfestészeti szempontból
Körmendy Kinga: Egy 1432-ből származó imádságoskönyv magyar vonatkozásai
Török Gyöngyi: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával
Érszegi Géza - Szelestei N. László: Fogalmazási mintákat tartalmazó tankönyv töredékei a 14. század első feléből
J. Fodor Adrienne: Az olmützi Janus-kódex
Vizkelety András: Ismeretlen forrás árpádházi szentjeink hagiográfiájához
Hely- és névmutató

---

Bevezető

Amikor nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár 1985-ben beköltözött a hajdani királyi palotába, és a korábbinál méltóbb, a mai technikának megfelelőbb elhelyezéshez jutott, nagy érdeklődést keltő kiállításon mutatta be kincseinek egy részét: középkori kódexeit. Irodalmi emlékeink szétszóródása miatt az a törekvés, hogy a középkori magyar könyvkultúráról átfogó képet kapjon a látogató, szükségszerűen azzal járt, hogy a külföldön lévő, magyar vonatkozású, vagy teljesen magyar kódexeket is a lehetőséghez képest be kellett mutatni. Nemcsak az országon belüli és a szomszédos államokban lévő nagy könyvtárak bocsátották rendelkezésre féltett darabjaikat, hanem szinte egész Európából befutottak a magyar szellemi múlt becses emlékei. Az itt következő első tanulmány az egész kiállítást értékeli nemzeti kultúránk fejlődése szempontjából.

Amikor aztán a kiállítás 1986. februárjában végéhez közeledett, a Könyvtár vezetősége, a Magyar Tudományos Akadémia Középkori Munkabizottsága és "Fragmenta codicum" kutatóhelye ülésszakot rendezett. A könyv, amelyet az olvasó most kezében tart, ennek a szümpoziumnak előadásait tartalmazza abban a sorrendben, ahogyan ott elhangzottak. A mondanivalót nagyrészt az alkalom szülte, és bár mindegyik előadás kapcsolódott a kiállításhoz, nem előre átgondolt, tudományos terv határozta meg őket, hanem inkább hasonlítanak egy kaleidoszkóp tarka együtteséhez.

A tanulmányok egy része olyan kódexeket vett vizsgálat alá, amelyek több száz éve először jártak Budán, és részben már régebben ismertek voltak a magyar kutatók előtt, részben most nyílt alkalom behatóbb vizsgálatukra. A legparádésabb darab kétségtelenül az a szépen díszített breviárium volt, amelyet ma Wolfenbüttelben őriznek, s amelyet talán Szent Margit forgatott a szigeti kolostorban. Két tanulmány - könyvtári nyelven szólva - egy-egy szakcsoportot tekint át: a középkorban olyan nagyon fontos kánonjogi, vagy a rengeteg egyházi intézmény mindennapi életéhez tartozó szertartáskönyveket rendezi, mintegy katalógusát adja. A határ más téren is tág, a veszprémi káptalani könyvtár 15. századi kölcsönzőnaplója ugyanúgy helyet kap a kötetben, mint a Halotti beszéd vizsgálata, vagy a középkori Magyarország büszkeségének, Janus Pannoniusnak verseit tartalmazó olmützi kódex bemutatása.

A kaleidoszkópot tovább forgatva, biztosan feltűnik a töredékek nagy szerepe. A magyar tudományos élet régen felismerte, hogy ha kulturális életünkről valós képet akar megrajzolni, nem elég a vak véletlen játékszabályai szerint megmaradt teljes emlékek gyűjtése, azokra a töredékekre is szükség van, amelyek a mű meglétét, magyarországi használatát bizonyíthatják. A szerencsésebb múlttal rendelkező országokban is fontos ez a munka, nálunk jelentősége óriásira nő. Kánonjogi műveltségünk képe biztosan sokkal szegényesebb lenne, szükségszerűen primitívebb állapotokra kellene következtetni, ha a töredéket nem vennénk tekintetbe. Ha az a 18 vékonyka pergamentcsík és két teljes lap, amelyet a 15. század elején Bécsben könyvkötésre használtak fel, nem került volna elő, nem szaporodott volna meg a hivatalos iratok és magánlevelek formuláskönyveinek legfeljebb fél tucatra rúgó csoportja.

A formuláskönyv töredékes szövegének közreadása hagyományos módon történt, és új eredményekre vezetett, más esetben a régi eljárások nem lehettek hatásosak. A modern kriminalisztika teljes fegyvertárának bevetése döntötte el azt a régóta vitás kérdést, hogy vajon az ún. "Esztergomi krónika" - egy mindössze egylapos bejegyzés egy iskoláskönyv végén - a kódex többi részével egykorúnak tekinthető- e, vagy 19. századi hamisítvány. A kriminológia szakemberei örömmel próbálták ki fegyvereiket, a kodikológusok, a művészet-, zene- és irodalomtörténet művelői mind saját módszerükkel igyekeztek a kódexeket vizsgálni, és új eredményekre jutni.

Nagy szenzációt ezek az eredmények nem hoztak, nem bukkantak ismeretlen nyelvemlékekre, s ha régóta ismert kódexek új megvilágításba kerültek is, ez még nem változtatta meg alapvetően a középkori művelődé- síinkről alkotott képet. Az előadások nyomtatásban történő közzététele hitünk szerint mégis fontos. A kutató új forrásokhoz jut, egyes emlékeinket ezentúl másként ítéli meg, s az apró eredmények együttes hatása ugyanúgy megváltoztatja az összképet, mint ahogyan milliárdnyi apró hópehely egy éjszaka leforgása alatt megváltoztatja az ismert táj megszokott képét. Ezért kell köszönetét mondanunk azoknak, akik kódexeiket rendelkezésünkre bocsátották, s azoknak az előadóknak, akik a kiállítás kihívására válaszolva, szerényen vállalták az aprómunkát, annak minden vesződségével, nehézségével és időt rabló voltával együtt.

Juhász Gyula
az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója

Fügedi Erik
az MTA Középkori Munkabizottság elnöke

Vizkelety András
az MTA "Fragmenta codicum" kutatóhely vezetője

---