---

Tartalom

ELŐSZÓ
Az ind nyelvek származása
A czigány irodalom

I. fejezet. Hangtan
  1. §. A hangok

II. fejezet. Az ige
  2. §. Az igék alakjai
  3. §. Az igék képzése
  4. §. Az igék módjai
  5. §. Az igék ragozása

III. fejezet. A nevek
  6. §. A nevek neme
  7. §. A főnevek képzése
  8. §. Nőneműek képzése hímneműekből
  9. §. A melléknevek képzése
  10. §. Kicsinyítő szók
  11. §. A melléknevek fokozása
  12. §. A többes szám képzése
  13. §. A nevek ragozása
  14. §. A számnevek
  15. §. Szóösszetétel

IV. fejezet. Igehatározók és előljárók
  16. §. Az igehatározók
  17. §. Melléknevekből származó igehatározók
  18. §. Az előljárók
  19. §. Az utóljárók

V. fejezet. A névmás
  20. §. A személyes névmás és ragozása
  21. §. A birtokos névmás és ragozása
  22. §. A visszaható névmás és ragozása
  23. §. A mutató és nehány más névmások és ragozásaik
  24. §. A kérdő névmás és ragozása
  25. §. A hasonlító névmás
  26. §. "Semmi" ragozása
  27. §. Általános névmás-szabályok

VI. fejezet. A névelő
  28. §. A névelő

VII. fejezet. A kötőszó
  29. §. A kötőszó

VIII. fejezet. Az indulatszó
  30. §. Az indulatszó

IX. fejezet. Mondattani sajátságok
  31. §. A segítő eset értelme
  32. §. A török vándor czigányoknak alanynélküli mondatai

X. fejezet. Szóképzések
  33. §. Szóképzések és fejlődések

XI. fejezet. Szöveg-összehasonlítás

XII. fejezet. Összehasonlító szótár

IRODALMI KALAUZ.

Könyvészeti jegyzékek stb.

I. A czigányok ethnologiája
  1. A czigányok különböző neveiről
  2. Statisztikájuk
  3. Anthropologiai vizsgálatok
  4. Élelmükről
  5. Öltözetükről
  6. Lakásukról
  7. Családi életükről
    Az apai hatalomról
    Házasságukról és gyermekeik neveléséről
    Betegségről, halálról, temetésről
    Az örökösödésről
  8. Vallásukról
  9. Foglalkozásukról, kenyérkeresetükről
    Kovács-, érczműves mesterségükről
    Az aranyászás vagyis aranymosásról
    Hóhér, sintér teendők
    Jóslásukról, varázslásukról, kuruzslásukról
    Tolvaj, csaló, hazug, kolduló voltukról.
      Gyermekrablás vádjáról

II A czigányok története
  1. A czigányok eredetéről
    Kis-Egyiptom
  2. Vándorlásaikról
  3. A czigányok osztályozása
  4. A czigányok politikai szervezetéről
    A czigány vajdaság mint országos hivatal
  5. A czigányok megtüréséről és az őket javító intézkedésekről
  6. A czigányokra vonatkozó törvények, rendeletek stb.
  7. Hadi szolgálatukról
  8. Vegyes történeti adatok

III. A czigány nyelv és népköltészet
A) Nyelvészet
  Czigány nyelvi tanulmányok Magyarországon
  Kéziratok
  Kolozsvári kézirat
  Jászóvári kéziratok
  Gelsei kéziratok
  József Főherczeg birtokában levő kéziratok
  Miklosich birt. levő kéziratok
  Czigány fordítások
B) Népköltészet
  A híres "Faraó-ének"

IV. A magyar zene és a czigány zene
  A magyar zene eredete

V. Híres czigányok
  Híres czigány zenészek
  Híres énekes szinésznő
  Petőfi szeretője
  Irófélék
  Czigány születésü magyar főtisztek
  Állítólag czigány eredetűek

VI A czigány mint a szépirodalom és művészetek tárgya
A) Czigánytárgyu szépirodalom
1. Magyar
2. Finn
3. Német
4. Dán
5. Norvég
6. Németalföldi
7. Angol
8. Olasz
9. Franczia
10. Spanyol
11. Oláh
12. Orosz
13. Lengyel
14. Horvát
15. Szerb
16. Görög és albán
17. Latin
B) Czigánytárgyu festmények, rajzok és szobrok
C) Czigánytárgyu operák, balletek stb.
  Egyéb szerzemények

---

Előszó

A mi a czigányok eredetét illeti, mint egyebütt úgy Magyarországon is eleinte az volt a hiedelem, hogy e rejtélyes nép Egyiptomból származik. E hiedelem alapján nevezi II. Ulászló az 1496-ban kelt salvus conductusban Pharaones, Thurzó nádor 1616 február 20. kelt levelében misera gens Aegyptia-nak, az erdélyi magyar Pharaó népének, az erdélyi szász Faroner-nek. V. ö. angol Gypsies = Aegyptii, spanyol Gitanos = Aegyptiani.

Hogy a tudomány hányféle úton-módon törekedett a czigányok eredetét kideríteni, azt alaposan kimutatják Pott és Miklosich.

Ezúttal csak azokat a nézeteket akarjuk fölemlíteni, melyek nálunk magyaroknál nyilvánultak, vagy minket közelebbről érdekelnek.

Nálunk majd a hunok, majd az avarok, majd a besnyők, majd a tatárok maradékainak tekintették őket. (Lásd Grellmann: Historischer Versuch über die Zigeuner 232. s következő lapokon. Jo. Tompka Szászky: Comment. de diversis populis Hungar. 37. Otrokócsi: Orig. Hung. I. p. 171. Pray: Annal. Reg. Hung. IV. p. 247.)

Molnár János a Régi jeles épületek 130-2. lapjain "Senár"- ból (Babylonia előbbi nevéből) magyarázza nevüket.

Enessei György: A tzigány nemzetnek igazi eredete. Komárom 1798. szintén a bibliában leli eredetüket. Micsoda nézetet vall, mutatja jeligéje, mely így szól:

Terhes szolgálatbúl a Zsidó Nemzetnek Mózes vezérje vólt;
A kínos haláltúl a Dsédán Seregnek szabadítója Lóth.

V. ö. ugyancsak Enessei-től: A tzigány nyelvrűl toldalék. E. G. nagy-győrvidéki magyar által. Streibig József Bötüivel (az az Győrött) 1804.

Az első, a ki a tudományt a czigányok eredetének valódi nyomára vezette, magyar ember volt, és pedig Vályi István, komárommegyei almási református pap. (Lásd Grellmann 280. lap. Wlislocki: Az erdélyi czigány népköltészet. Budapest, 1885. 20. s következő lapjain.)

Vályi a leideni egyetemen malabár tanulókkal volt érintkekezésben, kiktől ezernél több malabár szót jegyzett föl, melyeknek a honi czigányok szavaihoz való hasonlatossága feltűnt neki. Győrbe hazatérvén, közölte e szavakat az ottani czigányokkal, kik meg is értették azokat.

Az egész világon szétszórtan való tartózkodásuk, vándor életük és a körülöttük élő népek befolyása számtalan idegen szóval szaporítá a czigányok nyelvét és tájszólásaikat mind nyelvtanilag, mind szótárilag többé-kevésbbé eltávolítá egymástól; mihez még az is járult, hogy a czigányok az idegen szavakat saját nyelvük szabályai szerint oly ügyesen változtatják át, hogy eredetük alig ismerhető fel.

A legtöbb idegen szó görög, szláv és magyar származású, de találni sok rumun, német és franczia szót is benne.

Legtisztábban találjuk az eredeti ó-ind nyelv szabályait és szavait a török-görög, magyar, cseh-morva, orosz, lengyel-lithvániai és sziriai czigányoknál, kikhez legközelebb állnak a rumun és német czigányok. Eltérőbbek a finn, skandináv, olasz, bask és angol tájszólások. A spanyolországiak már nagyobb részt a spanyol nyelv szabályaihoz simultak. Majdnem minden országban a telepített és vándor sátoros czigányok nyelvei többé-kevésbbé eltérők egymástól.

A czigány büszke eredetére és nemzetiségére, magát az egész világon rom = czigánynak, vagy manus = embernek nevezi, míg más embert gadzso vagy gadzo = paraszt névvel illet; a németországi czigányok azonkívül zindo-nak is híjják magukat.

Tiszta származásukra sokat tartanak, mit főkép a németországiak következőképen fejeznek ki: me hom kálo = fekete vagyok; mande hi dadeszkro vaszt = atyai kezem van; me hom csacsopászkero rom = igazi czigány vagyok. Valamint a cseh-morva czigány kálo dóri-nak, úgy a német melléli torin-nak nevezi nemzetségét, a mi magyarul fekete szövetséget jelent.

Különös előszeretettel tanulmányozván a keleti nyelveket és ezek közt a szanszkrittól származó ind tájszólásokat, midőn 1850-ben Csehországban egy sétámon vándorczigányokkal találkoztam, feltünt nekem több, általuk elejtett ismeretes hangzású szó, melyek magyarázata nemsokára meggyőzött arról, hogy ezen fekete vendégeink saját nyelvvel bírnak és pedig oly nyelvvel, mely az új-ind tájszólásokkal rokon.

Ez időtől fogva minden alkalmat fölhasználtam czigányokkal való találkozásra, fölkerestem külön országokbeli gyarmataikat és táboraikat, míg annyira vittem, hogy nyelvükön elég jól beszélhettem. Műveltebb czigányokkal összeállítottam egy szótárt, mely a különféle táj kifejezéseket feltünteti s végre ezen nyelvtan-vázlatot írtam, szinte tekintettel a külön tájszólások eltérő szabályaira és azoknak ind származására.

Ezen munkámban tetemesen segített azon körülmény, hogy 1853-tól 1856-ig a 60. gyalogsorezredben szolgáltam, melynek akkori régi legénysége a Szepességből, Abauj-, Sáros- és Gömörvármegyékből volt sorozva, az új pedig Heves-Borsodból, úgy hogy nagyszámú czigányaim háromféle magyarországi tájszóláson beszéltek; 1854-ben még oláh czigányokat is kaptam ujonczokul. Ezen idő alatt, úgy mint később is, több ízben Németországban lévén szabadságon, a nassaui herczegségben Muttershausen czigánytelepen, valamint az Erfurt melletti Friedrichslohrában is megfordultam. Később Magyarországba áttétetvén, nem hiányzott többé a gyakorlat.

Eleinte sok nehézséggel járt a czigányok bizalmát megnyernem, mert nem igen szeretik nyelvüket idegennel közölni; de mikor már jól beszéltem, megjött a bizalom is és most már oly vidékeken, a hol ismernek, máskép nem is szólítanak, mint romanesz.

A már létező czigány irodalom csak akkor jutott tudomásomra, mikor a nyelvet már tudtam és így könnyű volt abból is kitanulnom és fölhasználnom azt, a mit helyesnek találtam.

Kész munkámat a hetvenes években az ipolysági zenekar prímásával, az öreg Balogh Jancsival közöltem, ki művelt ember vala és jól írt; ez által indíttatva ő is állított össze egy zsebszótárt, az ott dívó czigány nyelvből, melyet sok maga-gyártotta szóval, nem mindig szerencsés fordításokkal, szaporított. - Figyelmeztettem őt arra, hogy két oly eltérő nyelvcsaládból való szavak nem fordíthatók szóról-szóra, inkább szolgálok neki ind szavakkal; de az alatt meghalt a szegény öreg s csak fia végezte be munkáját, mely kéziratban nálam van eltéve.

---