---

Tartalom

Bevezető
Greman Béla
Jó Dobronya László
Filyó Mihályra emlékezünk
Jekli Imre gyakorló éve Csongrádban
Rados Etelka Jobbágy Tihamérné
Flekenstein Olga Csendes Pálné
Horváth Gizella
Gyuriczki Anna Huber Andrásné
Kalácska László
Németh Katalin Scholtz Lászlóné
Kunczius Ida
Németh Erzsébet Móczik Györgyné
Szóda József
Hadnagy Izabella Körmendi Gézáné
Bükki Mária Czeinerné
Németh Magdolna Török Gézáné
Zsednai Erzsébet Kádár Istvánné
Kajtár Piroska Zsebők Zoltánné
Rétfalvi Matild Lévai Károlyné
Csepreghy Anna Gyarmathy Tiborné
Szilágyi Erzsébet Mészárosné

---

Bevezetés

Az Esztergomi Tanító- és Óvónőképző Öregdiákjainak Egyesülete (megalakulása 1990. május 26.) felhívására visszaemlékező írások érkeztek dr. Körmendi Gézáné Hadnagy Iza és Huber Andrásné Gyuriczki Anna címére.

A legidősebb emlékező 99 éves, a legfiatalabb 75. A fiatalabb olvasók tapasztalhatják: öreg és aggkorú kollégáik kitűnő emlékezettel, szellemi frissességgel, sziporkázó humorral rendelkeznek, nem utolsó sorban: lángoló szeretet fűzi még évtizedek (mondjuk 80 év) múltával is az Alma Materhez és példakép tanáraihoz őket.

Az írások azonos évek (1945-58) eseményeit, a diákokra gyakorolt hatását örökítik meg - szubjektív szemüvegen keresztül - ezért megismétlődnek (érdekes: kevés eltéréssel), ez itt, most elfogadható. A háború után változott, de az államosítás után állandósult a tanári kar, így a nevek szinte minden írásban szerepelnek. Még a két portás alakja is végigkísérte képzős éveinket. A magasabb, vastag szemüvegű Feri bácsit és az alacsonyabb, kerekfejű Lajos bácsit (vagy fordítva?) még most is látom. A korabeli, nem a legjobb minőségű fényképek, dokumentumok rendkívüli értékük miatt kerültek az írásokhoz.

Mit adott nekünk a képző, azt Kalácska László osztálytársamtól vett idézettel mondom el: "Nekem sokat adott a képző. Ott lettem igazán gondolkodó felnőtté. Kitűnő szaktanáraink tudása, igényessége, megjelenése, tanítása lenyűgöző volt. Az a törekvésük, hogy éreztessék - rövidesen te is tanító bácsi vagy néni leszel, oda kell állni a fürkésző gyermekszemek elé, nem mindegy, hogy ez miként történik majd. Példaképpé kell lenni. Becsületes, igazmondó emberkéket kell nevelni, akik hisznek benned, felnéznek rád, szeretni akarnak. Gondolkodj el ezen és törekedj már most arra, hogy ilyenné válj! Ezek az elvárások átszőtték mindennapjainkat... Belénk oltották a gyerekek iránti határtalan bizalmat, szeretetet. Munkára nevelés mellett a "játszani is engedd" (József Attilát idézve) sem felejtették el. Pl. Mészáros tanár úrral az emlékezetes börzsönyi kirándulás, vagy Hársing tanár úr vidám diákcsíny bemutatói... stb. Mindig hálás és büszke vagyok, hogy négy évig ennek az iskolának lehettem a tanulója, aminek tanítása, élményei, emlékei egész életemben elkísértek és erőt adtak."

Szeretettel ajánljuk olvasásra írásainkat, szívből kívánva: minden tanító - évtizedek múltával is - így emlékezhessen az Esztergomi Tanítóképzőre.

(Egy öregdiák (1953-ban érettségizett)
(Szerkesztő)

---