A társadalom tükrében
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
BARTHA DIÁNA: Az ország főtere - A Kossuth Lajos tér mint a magyar társadalom kollektív emlékezetének szimbolikus helyszíne és annak változásai 1867-től 1918-ig
BONIFERT RITA: Kényszer vagy szabadság? - A hijáb mint identitáskifejező eszköz Nyugat-Európában
BUDAI MIHÁLY EGON: A munkavállalók joga személyes adataik védelméhez az Európai Unió jogában
DUDLÁK TAMÁS: Ibn Haldūn történelemszemlélete a Muqaddima című műve alapján
RABI NIKOLETTA - REPPONI FELÍCIA LAURA: Megújuló oktatási stratégiák és a személyes gondoskodást nyújtó gyermekvédelmi ellátások dilemmái
SARNYAI BENEDEK MÁTÉ: Az öngyilkosság mint társadalmi jelenség
TOLDI VIKTÓRIA: Az első generációs értelmiségiek felemelkedése az Eötvös Collegiumban
Előszó
Ma már az "interdiszciplinaritás", a tudományterületek közötti teremtő párbeszéd, kölcsönös átjárás közhelyes fogalommá vált. Minden magát szakkollégiumnak tartó intézmény fennen hirdeti magáról, hogy ilyen alapokon működik. A történelmi Eötvös Collegiumban ezt a jelenséget "önbeporzásnak" hívták, amikor a különböző szakokon tanuló collegisták a mindennapokban, a közös étkezések során, a szobákban, a folyosókon és a különböző collegiumi szegletekben folyton egymást inspirálva - eltérő megközelítésből - a legkülönbözőbb kérdéseket vitatták meg. A hagyomány továbbélt az újkori Collegiumban is. Ma már magam is tudatosítottam, szinte észrevétlen, de mély benyomást tett szemléletemre, gondolkodásomra, hogy a hosszú collegiumi éjszakákon fizikus és történész szobatársaimmal klasszika-filológusként megannyi dologról beszélgethettem. A tudományszakok ilyen, szervezett kereteken kívüli egymásra hatása mind a mai napig a Collegium hamisíthatatlan védjegye. (Négy egyetemi kar - Bölcsészettudományi, Természettudományi, Informatikai és Társadalomtudományi - hallgatói élnek együtt a Ménesi úti "palotában".) A tervezett és szervezett, szakok közötti oktatási-kutatási együttműködés azonban - valljuk meg - ritka, mint a fehér holló. Jóllehet említhetnék ebből a szempontból is ragyogó példákat a Collegium működéséből, így elsősorban az informatikusok és a filológusok együttműködését, amely a szövegkiadások szemantikai környezetének megteremtését szolgálta, a hamisítatlanul, minden elemében tudományszakokat ötvöző terület az az alapkutatásokra épülő társadalomtudomány, amelyet a Collegium Társadalomtudományi műhelye megjelenít. Itt egzakt, kvantitatív természettudományos (matematika, statisztika stb.), és kvalitatív bölcsész (pl. interjúk készítése) módszerekkel társadalmi modellek, jelenségek és összefüggések elemzése folyik. Íme, a sokat emlegetett "interdiszciplinaritás"! Ezért is lehetünk különösen büszkék a Collegium Társadalomtudományi műhelyére, a műhely értő vezetésére és a műhelytagok teljesítményére. Őszinte örömmel köszöntöm ezt a kiadványt, amely a műhely immár második kötete. A tanulmányok sokszínűsége a fentiek mellett, magáért beszél.
Köszönöm a szerzők kutatói és tanulmányírói, valamint Bartha Diána Gabriella odaadó szerkesztői munkáját, Bozsonyi Károly Tanár úr vezetését. Végezetül kívánom és óhajtom, hogy a Műhely a tagság folytonos szellemi és emberi gyarapodására ilyen, igaz collegista szellemiséggel sokáig működjön!
Horváth László
igazgató