---

Tartalom

Bevezető
Veszprémi körlevél-tervezet
Mindszenty-Pehm József ifjúkori Mária-tisztelete
Boldogasszony Éve
Bajai beszédrészletek
Mindszenty József az 1956-os szabadságharcról nyilatkozik
A felajánlott spanyol segítségnyújtás
Nagymarosi ifjúsági találkozók az állambiztonsági jelentések tükrében
Eucharisztikus Világkongresszus 1938-2020
Balás Béla püspökatya visszaemlékezése egyik nevezetes belügyis kihallgatására
Hívek könyörgése - 2018. Mindszenty-konferencia szentmiséjén

---

Bevezető

"Pünkösd ünnepén oázist keresünk a számkivetés kietlenségében. A végtelen homoktengeri Szaharában is csobognak az élet forrásai némely helyen. Vannak ép, üde pálmák és vannak fölélénkülő emberek testben és lélekben. Az a kérdés, hol vannak a mi oázisaink, akik a Szaharát járjuk, és akik óhajtjuk az oázis könnyebbségét. A Szentlélek által vezetett Anyaszentegyháznak a kebelén van ez az oázis!" Így elmélkedett Mindszenty bíboros arról az Egyházról, amely Pünkösdkor született meg és indult el az apostolokkal, mint a hitnek bátor terjesztőivel.

A Bangha Béla és Ijjas Antal neves egyháztörténészek szerkesztésében megjelent könyvsorozat a kereszténység kezdetének idejéről a következőket írja:

"Az apostolok egyszerre minden félelmet letéve, minden ingadozást végleg leküzdve indultak el a Megfeszítettet prédikálni a világnak. (...) A pogányság nem halt meg ugyan egyszerre, de halálra volt sebezve. Helyében lassan, biztosan, sokat ígérően szállt fel a magasba egy új világtörténeti kornak szimbóluma: Krisztus keresztje."

Ugyanez a könyv a XI. Pius pápaságának ideje alatt történtekről zárszavában a következőképpen határozza meg az akkor egyház helyzetét és az akkori keresztény nemzedék feladatait:

"1933-ban, Krisztus Urunk kereszthalálának 1900 éve évfordulóján szentévet hirdetett. Ez a szentév óriási tömegeket vonzott Rómába, felragyogtatta az egész világon az Egyház dicsőségét, azt a dicsőséget, amely ellen már jelentkeztek a kor, a birodalmak, a világ ama új ellentmondásai, amelyekkel megküzdeni ennek a nemzedéknek a feladata!"

A mai kor befolyásos, radikálisan keresztényellenes vezetőinek morális dekadenciája, a kereszténység szándékos tönkretételére, burkolt vagy nyílt üldözésére, igazságtalan diszkriminálására irányuló szándékos törekvése ma sem kisebb kihívás a hithirdetést, a hazaszeretetet értelmi-akarati és érzelmi oldalról akár küzdelemmel, harccal, áldozattal is elősegítő erők részére. A Magyar Haza és egész Európa védelme - az emberileg majdhogynem esélytelen küzdelem ellenére - elemi erkölcsi kötelesség: ma a morál és a vallási műveltség - amelyek a jólétnek nemcsak kétségtelen tartozékai, hanem egyben előfeltételei is - leírhatatlanul alacsony szinten vannak! Ezen pozitívumok gyarapításával és minél szélesebb körben történő továbbadásával viszont lehetőség nyílhat a minden téren való jólét előmozdítására is.

A múlt század húszas éveitől több mint fél évszázadon keresztül az ateista bolsevizmus uralta emberek százmillióit. Ma, a bolsevizmussal közös - istentelen - tőről fakadó liberalizmus és globalizmus hajtja egyre inkább uralma alá a környező nemzeteket. Bangha Béla, a nagy apologéta 1940-ben a Világnézeti válaszok című könyvében szereplő, az akkori oroszországi állapotokat negatív példaként bemutató cikkely a mai újpogány helyzetre is e tekintetben változatlanul aktuális.

"A modern társadalom megvan vallás nélkül is - nem nagyon van meg, s ahol megpróbál nélküle meglenni, mint a bolsevista Oroszországban, ott pokol és örökös fegyház az emberek élete. Ahol nincs vallás, ott a társadalom ragadozó farkasok marakodó helye: ott kizsákmányolás van és erőszak, háború, terror és egymás pusztítása. A társadalom megvan vallás nélkül? Vajon meglehet-e lelkiismeret nélkül? Erkölcs nélkül? Tekintély nélkül és jogtisztelet nélkül? Szeretet nélkül? Béke nélkül? Igazság nélkül? Márpedig ezek a dolgok mind, a társadalmi együttélésnek ezek az erkölcsi alapjai, legalább is nagyon ingatag talajon állnak ott, ahol nem az istenhit sziklatalapzatába ágyazódnak be. Az emberek úgy is sokszor oly zsarnokok, gonoszok, önzők és jellemtelenek tudnak lenni; hát, még ha végleg megszűnnék lelkiismeretükben az Isten törvényeinek tudata! A mai társadalmi élet oly sok tekintetben nyomorult és lezüllött, de ennek éppen az az oka, hogy sokan elfordultak a vallástól, a lelkiismeret és erkölcs e legmélyebb gyökerétől s nem a legmagasabb, isteni Eszmény, hanem a saját önös hajlamaik szerint élnek."

Egy ország alapját az erős családok képezik, amelyek erős nemzetet alkotnak. Mindszenty József 1956. november 3-i rádióbeszédében az alábbiakban határozta meg a helyesen értelmezett nemzeti öntudatot és annak köteles közéleti következményeit.

"Himnuszunk így folytatódik: ha küzd ellenséggel. De mi rendkívül súlyos helyzetünkben is azt reméljük, hogy nincsen ellenségünk. Mi sem vagyunk ellenségei senkinek sem. Minden néppel és országgal barátságban akarunk élni. Egy olyan nemzetnél, mint a magyar, amelynek történelmi törzse mélyen gyökeredzik a múltban, különböző korszakok ismerhetők fel abban az érzésben, amivel helyet foglal a többi nép között. Fordulatairól, árnyalatairól le lehet olvasni fejlődésének jegyeit. Korunknak azonban általános jellemzője, hogy minden népnél egy irány felé halad a fejlődés. A régi nacionalizmusokat mindenütt át kell értékelni. A nemzeti érzés ne legyen többé harcok forrása az országok közt, hanem az igazság fundamentumán a békés együttélés záloga. A nemzeti érzés virágozzék az egész világon a népek közös kincseit képező kultúrértékek területén. Így az egyik ország haladása a másikat is előreviszi."

Az alábbiakban a fent megfogalmazott szempontok alapján összeállított, Mindszenty-Pehm József korábbi és újabb megnyilatkozásaiból olvashatunk idézeteket, rövid történeti háttér ismertetésével, valamint ezekhez közvetetten vagy közvetlenül kapcsolódó, közelmúltbeli egyháztörténeti aktualitásokat.

---