---

Tartalom

Baleset
Önvédelemből
Tenyészállatkiállítás
Nyomozás
A vidéki asszonyka
A királyné
Csodálatos dolog
A csontváz
Asszony a varrógépnél
Enyelgés
A költő
Az agyag
A majális
A baj forrása
Ilyen a magyar
Asszonyi sors
Én megsértelek és te bocsánatot kérsz
Keserűvíz
Debrecen
Kitörés
Te Jaóska
Ez a jó asszony
Pancsi
Az orosz asszony
Varróban
Vigyázz a férjre
Koldus
Az ibolyák
A füttyös kis fiú
A diófa alatt vasárnap délután
O mors, bonum est judicium tuum
A feketeruhás nő
A tehén és a szamár
Epizód
Áthelyezés
Titok
A Mátrában búg az autó
Vízcsöpp a tengerben
Május szívszaggató szépsége
A koporsó
Féltékenység
Gyermekkacagás
Rohan akit kerget a lélek
A beletört fulánk
A szűz
Két szép asszonnyal a Balatonon
A globetrotter
Amitől a Nagytemplom tornya ledőlne
Budai Dunapart
Az isten tenyerén
Karak szultán

---

Ismertető

Az utóbbi időben Móricz Zsigmond nála eddig szokatlanul bőséges újságírói munkát végzett; a napilapokban minduntalan olvashattuk tárcáit, cikkeit, elmélkedéseit és aktuális kérdésekhez való hozzászólásait. Amit ezekből arra valónak látott, hogy a napi érdeken túl is megmaradjon, azt gyüjtötte össze Baleset című új könyvébe. Már keletkezése módja is meghatározza tehát e könyv helyét Móricz művei között. Műhelyforgácsok vannak benne kosárba gyüjtve, nagy munkákon való dolgozás közben papírra vetődött apróságok, az író életének mellékterményei. Nem mérhetők a nagy művek mértékével, - Móricz ezidőben dolgozott nagy Bethlen Gábor regényén, főerejét erre koncentrálta - de azért érdekesek, nemcsak mert minden érdekes a kortárs számára, ami egy ekkora író kezéből kikerül, hanem azért is, mert sok olyan gondolatát kitárják, amelyekről nagyobbra munkáiban hallgatott, sokat elárulnak érzésvilágából s fogalmat adnak az író mindennapi életének kísérőzenéjéből.

Van a kötetben egy sereg könnyű kézzel odavetett kis novella. Ezekben Móricz felkap egy alakot, vagy egy életjelenséget és néhány vonással odaveti a papírra, mint egy emlék-vázlatot. A szülővárosába exotikus csavargások után hazakerült különc festő, aki sétája közben meglát egy leányt, érdeklődni kezd iránta, észreveszi, hogy kaszirosnő a kávéházban, diákköri, csúnya gondolatok szennye tapad rá - s a festő csüggedten merül vissza élettől elidegenült ábrándjaiba. A börtönben levő asszony, aki megölte a szeretőjét, maga se tudja, miért és most beszélget a dologról a sógornőjével. A vidéki asszonyka, aki keservesen mulat a pesti kávéházban ... De vannak a novellák között, melyek önkénytelenül, szinte az író akarata ellenére hirtelen nagyon mélyre nyúlnak és egyszerre csak felvetik a lélek valami ijesztő titkát: mikor a tenyészállatvásáron a fiatal aszony szeme összelobban a bikáéval (itt az író formában túlfeszít egy gondolatot, de a gondolat az élet legmélyéről való), vagy a csendőr és a tolvaj asszony nagyon egyszerűen elbeszélt, de mélyeiben nagyon komplikált története. Egyik-másik kis történet leleplezi, hogy az író belső küzdelmek és vitatkozások hatása alatt az utóbbi időben sokat foglalkozik az élet-halál főkérdéseivel s e közben - milyen különös ez egy úgynevezett realistánál! - eljut a misztikumig is.

Minduntalan elárulják ezek a kis elbeszélések, hogy Móricz Zsigmond belső élete új forrásban van, önmagához és a világhoz való viszonya új megismerések és nehéz élmények révén új formulázásokat keres. Néha egész kicsiny dolgokat ír meg, kofaasszonyok beszélgetését, debreceni kocsmai emberek mámoros fecsegését, napi dolgokat, stenogrammszerű pontossággal papírra vetve, - az ember eleinte csodálkozik, hogy érdemesnek tartotta megírni, de aztán észreveszi, hogy ez egy az életet, az emberek csetlését-botlását és önmagát is folyton izgatottan figyelő író folyton akcióban levő életérzésnek a nyilvánulása, - semmi se túlkicsiny neki a figyelemre, ami az életből pattan ki. És semmit se néz közömbösen: részvét, felháborodás, mosolygó szeretet - valamiféle indulat mindig színesíti az elbeszélését. Móricz oly intenzíven érzi az életet, hogy nem is mérlegeli súly, fontosság, érték szerint a jelenségeit, neki minden fontos, ami él. S történetkéiben, még a legjelentéktelenebben is, van valami ennek az életérzésnek az izgalmából.

Azt mondtam, ezek könnyű kézzel odavetett novellák. Az író szándéka szerint azok, - valósággal azonban, ami Móricz keze alól kikerül, az sohasem tud egészen könnyű lenni. Vagy megsúlyosodik, vagy érezni rajta, hogy túlkönnyű anyag az erős izmoknak melyek formálják, s ebből sokszor bizonyos egyenetlenség származik. Ez még az olyan kis hangulat-cikkeken is érzik, melyek egy pillanatot, egy ötletet, egy tájat, néha szinte csak egy szót rögzítenek le. Ezekben mindig úgy találjuk, az író nagyobb annál, amit mond. Nem játék neki az írás, hanem élet. A legőszintébb író, ha nem akarja, akkor is elárulja nagy dolgokra termett voltát.

Schöpflin Aladár.

Forrás: Schöpflin Aladár: Baleset. Móricz Zsigmond új könyve

https://epa.oszk.hu/02600/02697/00001/pdf/

---