---

Tartalom

ÖTVÖS PÉTER: Fiatal Kutatók
BARTÓK ZSÓFIA ÁGNES: Vers-próza határesetek a nyelvemlékkódexek exemplumaiban
ERDŐDI ALEXANDRA ANITA: Gróf Balassa Bálint metaforái és "stílusszintjei" a Bánom, hogy úgy búsulok kezdetű műben
GARADNAI ERIKA: A gúnyversek szerepe és funkciója a felső-magyarországi hitvitában
HORNUNG RENÁTA - SÁNTA ZSÓFIA "Ez világ mint egy kert". A kert-toposz Rimay János költészetében
KÁLDY SÁRA: Bonyolult forma, összetett mondandó Gróf Balassa Bálint Bujkálsz, s nyilván van szépséged kezdetű szerelmes versének értelmezése
KAPOSI KRISZTINA: Alakzatok, trópusok és toposzok a névtelen szerző Comico-Tragoediájában
MOLNÁR DÁVID: Franconius Daniel gyűjteménye. Szövegkiadás
SCHELHAMMER ZSÓFI: "Akkor az vitézek így jártak vala". A Cantio de militibus pulchráról
SIMON ZSOLT: A Szelestei-féle ráolvasás
SZÁDOCZKI VERA: Neolatin elégiaköltészet a 18. századi magyar jezsuita oktatásban
TÓT KRISZTINA: Interpretáció mint szükséges rossz? Gróf Balassa Bálint: Békóban már, egyben hogy jár
VARGA RÉKA: Mátéfi János és a szombatos szöveghagyomány

---

Fülszöveg

Egy csütörtöki napon, 2013. október 10-én került sor Szegeden, a Bölcsészkar konferenciatermében, a fiatal kutatók immár szép hagyományokkal rendelkező újabb konferenciájára (FiKon). Most először Szegeden. A témát úgy jelölték ki a fiatal (szegedi és budapesti) szervezők, hogy az illeszkedjék a helyi (nemzetközi együttműködésre már régóta támaszkodó) verstani kutatásokhoz : Verstan, poétika, trópusok - a 15-17. századi Európában.

Úgy láttam akkor és gondolom most is, hogy a fiatal kutatók, szervezők és előadók, jól szerepeltek. A témavezetők mellett más szakemberek, közöttük saját kötelező olvasmányaik több szerzője is kíváncsi volt előadásaikra, ott ültek ők is reggeltől estig a mindvégig megtelt felnőtt terem (Kari Konferenciaterem) első soraiban, ám a fiatal előadók hittek munkájuk eredményeiben, nem jöttek zavarba, bátrak voltak és okosak.

Nagy tisztesség volt számomra, hogy a szegedi verstani kutatásokhoz szorosan illeszkedő tematikus konferenciát én nyithattam meg. Akkor, azon a csütörtökön azt mondtam, hogy megérdemeltük, illetve a szegedi Régi Magyar Irodalmi Tanszék verstani kutatásaihoz kapcsolódó aktív diák-munkaközösség megérdemelte azt, hogy a fiatal kutatók konferenciáját ezúttal Szegeden rendezzék. Nem kell most talán emlékeztetni arra, miért érdemelték meg. Szegeden az irányadó évtizedes eszmetörténeti (elsősorban teológiai és filozófiai) kutatások mellett a magyar nyelvű verses emlékek forrásszerű feltárása és feldolgozása ugyancsak fontos területe a kutatásnak és oktatásnak : itt készült pl. Horváth Iván vezetésével a 16. századi magyar vers repertóriuma (Répertoire de la poésie hongoise ancienne, Paris, 1992) és itt készül, immár anyagi eszközökkel is támogatva, a szükséges folytatás, a 17. századi magyar versek repertóriuma. Konferenciánkon most ott üdvözölhettük a 16. századi magyar verseket feldolgozó nagyszabású vállalkozás (RPHA) munkatársai közül Font Zsuzsát és Vadai Istvánt, ott volt közöttünk a magyar verstani gondolkozás kitűnő szakértője, Szigeti Csaba is. De ott voltak a készülő 17. századi magyar vers repertóriumának szegedi, pécsi és budapesti szakértői és ott voltak velük, részint előadóként, e vállalkozás lelkes diákmunkatársai is.

Az én koromban lévő férfiak, akkor is, ha tanárok, gyakran szépítik saját pályájukat, már fiatalon megnyilvánuló tehetségüket. Ez közismert védekezési és önigazolási eljárás: a mi időnkben más volt, jobb volt, akkor okosabb vezetőink voltak és mi is okosabbak voltunk. Úgy gondolom most, hogy nem volt ennél jobb a mi időnkben sem, bár nagyszerű, példamutató nagy tudósokkal találkozhattunk, ülhettünk velük egy asztalnál, de bármilyenek is lettünk azóta mi, felnőttek, beláttuk és tapasztaltuk, hogy az érdeklődő és tehetséges diákokkal mindig nagy öröm foglalkozni. Az utánpótlás most is szépen teljesített. Valószínű, hogy ebben a tehetséges társaságban, az utánpótlásban, a munkánkhoz értelmes kérdésekkel és a szakma figyelmét is felkeltő dolgozatokkal kapcsolódó tanítványainkban magunkat is szeretjük. És ez így van rendben.

---