Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Maywald József, Vayer Lajos, Mészáros Ede

Görög nyelvtan

TARTALOM, BEVEZETÉS


Tartalom


BEVEZETÉS (1-7. §§.)
  A) Nyelv, nyelvtudomány, nyelvtan
  B) A görög nyelv helye az ie. nyelvcsaládban
  C) A görög nyelv élete; dialektusai

ELSŐ RÉSZ: HANGTAN (8-34. §§.)



I. A görög írás és kiejtés
  A betűk
  Kiejtés
  Hehezet és ékezet
  Egyéb hang- és írásjelek

II. A hangok felosztása
  Magánhangzók (vocales, sonantes)
  Mássalhangzók (consonantes)

III. A hangsúly
  Bevezetés
  A hangsúly változása
  Simuló szók (voces encliticae
  Simulás (ἔγκλισις)
  Hangsúlytalan szók (voces procliticae)

IV. A hangok változásai
  Bevezetés
  A) Magánhangzók változásai
    Pótlónyújtás. Hangzórövidülés. Metathesis quantitatis
    Összevonás
    Hiatus
    Hangmásulás (Ablaut, apophonia)
    Nasalisok és liquidák mint magánhangzók
  B) Mássalhangzók változásai
    Általános megjegyzések
    Assimilatio
      A K- és P-hangok és a ν változásai
      A j okozta hangváltozások
      Dissimilatio
    Ejectio
    Analogián alapuló változások

V. A szavak végződése
  Bevezetés
  Mozgó végmássalhangzók

VI. A szótagokról
  Szótagolás

MÁSODIK RÉSZ: SZÓTAN (RAGOZÁS- ÉS JELENTÉSTAN) (35-135. §§.)



I. A fő- és melléknevek ragozása (declinatio)
  Bevezetés
    Általános megjegyzések
    Felosztás
    Névelő (articulus)

  1. Magánhangzós (ο és α) névragozás
    Az ο-névragozás főnevei
    Az α-névragozás főnevei
      Általános megjegyzések
      Az α-névragozás hímnemű nevei
    Az ο- (és α-) névragozás melléknevei
    Az ο- és α-névragozás összevont névszói
      Az ο-névragozás összevont főnevei
      Az α-névragozás összevont főnevei
      Az ο- (és α-) névragozás összevont melléknevei
  Az ω-végű tövek (attikai névragozás)

  2. Mássalhangzós névragozás
    Általános megjegyzések
    A) Néma mássalhangzós tövek
      A K- és P-hangú tövek
      A T-hangú (τ-, δ-, θ-) tövek
      A ντ-tövű főnevek, melléknevek és participiumok
    B) Folyékony mássalhangzós tövek
      A folyékony (λ, ν, ρ) tövű főnevek
      A folyékony (ν) tövű melléknevek
    C) A ς-végű tövek
      A ς-tövű főnevek
      A ς-tövű mellék- és tulajdonnevek
    D) A félhangzón végződő tövek
      Az υ-tövű főnevek
      Az ῐ-tövű fő- és ῠ-tövű melléknevek
    E) A kettős magánhangzón végződő tövek
      Az ευ- (és ου-, αυ-) tövű nevek
      Az oj- és ωϝ-tövű nevek
    F) Névragozási rendhagyóságok
      Heteroklisia és metaplasmos
      Esetragféle végződések

  3. A melléknevek áttekintése
    A) Háromvégződésű melléknevek
    B) Kétvégződésű melléknevek
    C) Egyvégződésű melléknevek
    D) Rendhagyó melléknevek

II. A melléknevek fokozása (comparatio)
  a) Szokottabb alak
  b) Ritkább alak
  c) Rendhagyó fokozás (adiectiva suppletiva)

III. A melléknévi határozók és praepositiók
  A) A határozók képzése és fokozása
  B) A praepositiók

IV. A névmások (pronomina)
  Személyes névmások (pronomina personalia)
  αὐτός maga, ő (ipse, is)
  Visszaható névmások (pronomina reflexiva)
  ἄλλος és a kölcsönös névmás (pr. reciprocum)
  Birtokos névmások (pr. possessiva)
  Mutató névmások (pr. demonstrativa)
  Vonatkozó névmások (pr. relativa)
  Kérdő és határozatlan névmások (pr. interrog. et indef.)
  Egymásra vonatkozó névmások (pr. correlativa)
  Névmási határozók (adverbia pronominalia)

V. A számnevek (numeralia)

VI. Igeragozás (conjugatio)
  Bevezetés
    Általános megjegyzések
    Az augmentum (előrag)
    A reduplicatio (kettőzés)
  Első igeragozás, vagyis az ω-végű igék
    Az ω-végű igék felosztása az imperfectum tőnek az igetőhöz való viszonya alapján
    Első vagy jeltelen (bővítmény nélküli)
    Második, vagy ι (j) osztály
    Az ω-végű igék felosztása
  A) Magánhangzós tövek (verba pura)
    Főszabályok
    1. Az imperf. actio alakjai (az impf.-tő ragozása)
      a) Félhangzón (ι, υ) végződő tövek
      b) Valódi magánhangzón végződő tövek (verba contracta)
        A) Az ᾰ ω-végű igék ragozása
        B) Az έω-végű igék ragozása
        C) Az όω-végű igék ragozása
    2. Az instans actio alakjai
      α) Az aoristos és futurum activi és medii
        A) Aoristos
        B) Futurum
      β) Az aoristos és futurum passivi
    3. A perfecta actio alakjai
      α) A praes., praet. és fut. perf. activi
      β) A praes., praet. és fut. perf. medii és passivi
    Az adjectivum verbale (igemelléknév)
    Néhány magánhangzós tőnek sajátosságai
  B) Mássalhangzós tövek (verba impura)
    Áttekintés
    1. Némahangú tövek (verba muta)
      Általános megjegyzések
      α) A T-hangú tövek
        Futurum Atticum
      β) A K- és P-hangú tövek
        Erős, ún. kötőhangzós aoristos activi és medii
        Erős aoristos és futurum passivi
        Erős perfectum
        Néhány némahangú tő sajátságai
    2. Folyékonyhangú tövek (verba liquida)
      Általános megjegyzések
      A folyékonyhangú tövek ún. futurum contractumának ragozása
      A σ nélküli, pótlónyújtású gyenge aoristos ragozása
      A folyékonyhangú tövek többi alakjai
      Erős képzésű alakok a folyékonyhangú tövekből
  Az első két osztály igéinek némely sajátosságai
    Az augmentum sajátosságai
    A reduplicatio sajátosságai
    A jelentés sajátosságai
      a) Medialis futurum activ és passiv jelentéssel
      b) Verba deponentia passiva (DP)
      c) Verba medio-passiva (MP)
      d) Transitiv és intransitiv jelentés
    Az ω-végű ige (1-2. oszt.) alakjai
      a) Magánhangzós tövek (verba pura)
      b) Némahangú tövek (verba muta)
      c) Folyékonyhangú tövek (verba liquida)
      d) Megjegyzendők még
    Az első igeragozás úgynevezett rendhagyó igéi
      Általános megjegyzések
      A harmadik, vagy orrhangú igék osztálya
      A negyedik, vagy kezdő igék osztálya
        a) Imperfecta-reduplicatio nélkül
        b) Imperfecta-reduplicatióval
      Az ötödik, vagy E-osztály
        a) A bővült tő az impf.-tő
        b) A rövidebb tő az impf.-tő
      A hatodik, vagy a vegyestövűek osztálya, verba suppletiva
      Több osztályhoz is tartozó igék
    Az ω-végű ige ragozásának áttekintése
      1. Activum
      2. Medium
      3. Passivum
    Második igeragozás, vagyis a μι-végű igék
      Általános megjegyzések
      A μι-végű igék első csoportja
      A μι-végűek első csoportjának többi igéi
        a) Magánhangzós és sigmás tövek
        b) Néma és folyékonyhangú tövek
      A μι-végű igék második csoportja
        Bevezetés
        Az imperfectum és az aoristos
        Észrevételek
        A többi alak
        A ἵστημι ragozását követő igék
      Erős aoristosok és perfectumok a μι-végűek szerint (kötőhangzó nélkül) ω-végű igékből
        A) Gyökéraoristosok
        B) Erős perfectumok
      A μι-végű igék harmadik csoportja; jeltelen igék
        φημί mondok, állítok
        εἰμί vagyok
        χρή kell, szükséges
        εἶμι megyek
        κεῖμαι fekszem
        ἧμαι (prózában κάθημαι) ülök

VII. A szóképzéstan vázlata
  A) Egyszerű szók (simplicia) képzése
    Általános megjegyzések
    a) Nevezetesebb főnévképzők
    b) Nevezetesebb melléknévképzők
    c) Határozók képzése
    d) Igeképzés
  B) Összetett szók (composita) képzése
    e) Összetett fő- és melléknevek
    f) Összetett igék

HARMADIK RÉSZ: MONDATTAN (136-175. §§.)



I. Az egyszeű mondat
  Bevezetés
  A) A kijelentő mondat
  B) A kívánó mondat
  C) A kérdő mondat
  A módok használata
  A tagadás kifejezése

II. A mondatrészek
  A) Az állítmány (praedicatum)
  B) Az alany (subiectum)
    Az állítmány egyezése az alannyal
  C) A tárgy (obiectum)
  D) A határozók
    a) Helyhatározók
    b) Eredethatározók
    c) Időhatározók
    d) Módhatározók
    e) Okhatározók
    f) Célhatározók
    g) Társ- és eszközhatározók
    h) Véghatározók
    i) Állapothatározók és képeshatározók
  E) A jelző és értelmező
    I. A jelző
    II. Az értelmező

III. Az összetett mondat
  A) A mellérendelés (parataxis)
    a) Kapcsolók
    b) Elválasztók
    c) Ellentétesek
    d) Következtetők
    e) Magyarázó
  B) Az alárendelés (hypotaxis)
    Az alárendelés ismertetőjelei
    a) Oratio obliqua
    b) Alanyi és tárgyi kijelentő mellékmondatok
    c) Alanyi és tárgyi kérdő mondatok (függő kérdések)
    d) Hely- (A) és időhatározó (B) mellékmondatok
    Hasonlító mellékmondatok
    e) Feltételes mellékmondatok
    f) Megengedő mellékmondatok
    g) Okhatározó mellékmondatok
    h) Célhatározó mellékmondatok
    i) Következményes mellékmondatok
    j) Jelző és értelmező mellékmondatok
  Mellékmondatok rövidítése
    1. Bevezetés
    2. Accusativus vagy nominativus cum infinitivo
    3. Genitivus absolutus

IV. Szórend
Az ión szójárás sajátosságai (176-206. §§.)
Általános megjegyzések
α) Hangtan
  Magánhangzók
  Időmennyiség
  Mássalhangzók
β) Alaktan
  Névragozás
    Az ο-névragozás
    Az α-névragozás
    Mássalhangzós névragozás
    Névragozási rendhagyások
    Különösen megjegyzendők
    Esetragféle végződések
  Melléknevek. Fokozás
  Névmások (pronomina)
  Számnevek (numeralia)
  Igeragozás (conjugatio)
    Bevezetés
    Gyakorító igealakok
    Augmentum és reduplicatio
    Verba contracta
    Az impf.-tő viszonya az igetőhöz
    Sajátságok az időképzésben
      A futurum és gyenge aoristos
      Erős activ és medialis aoristos
      Activ perfectum
    A μι-végű igék ragozása
    Néhány fontosabb μι-végű ige
    Aoristosok σ és kötőhangzó nélkül
    Perfectumok kötőhangzó nélkül
  A praepositiók
  Határozószók

γ) Mondattan
  Az egyszerű mondat és részei
    Az állítmány
    A többi mondatrész
  Az összetett mondat
    a) Mellérendelő kötőszók
    b) Alárendelt vagy mellékmondatok

Stilisztikai megjegyzések (207. §.)
  I. Figurák
    1. Hangfestő alakzatok
    2. A szórend figurái
    3. Gondolatalakzatok
  II. Tropusok

Magyar-latin tárgymutató
Görög tárgymutató



Bevezetés

...

A hagyományos felfogás szerint a nyelvtan három főrészre oszlik: a) hangtanra, mely a hangok keletkezésének (phonetika) és változásainak (hangváltozások) ismertetésével foglalkozik; b) szótanra vagy alaktanra (morphologia), mely a szavak alakjának (ragozás- és szóképzéstan), α) a szavak jelentésének (semantika) változásait tárgyalja, amiben nagy segítségére van β) az etymologia, vagyis a szó "igazi", eredeti jelentéséről szóló tudomány (e két utóbbi azonban az etymologiai szótárak anyagát szokta alkotni); c) mondattanra (syntaxis), amelynek tárgya α) az egyszerű, β) az összetett mondat; utóbbi a mellérendelést (parataxis) és az alárendelést (hypotaxis) ismerteti. A mondattanba tartozik végül a stilisztika is, vagyis a helyes nyelvhasználatról szóló tanítás.

...


×