---

Tartalom

BEVEZETÉS.
A modern műizlés általános iránya. Az idegen stilusokban való művészi alkotás. A restauráló művészet Olaszországban s a Rajna vidékén. E fogalom ellentétes felfogásai. Álláspontunk a pécsi székesegyház restauratiójával szemben.

ELSŐ RÉSZ. - A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ VÁZLATOS LEIRÁSA.

ELSŐ SZAKASZ. - A pécsi székesegyház épités tekintetében.
I. Fejezet. Visszapillantás Pécs s a dóm multjára. A restauratió vázlata.
II. Fejezet. A pécsi székesegyház alaprajza. A bazilika fejlődése.
III. Fejezet. A székesegyház távlati képe, homlokzata, déli és keleti oldala s tornyai.
IV. Fejezet. A pécsi székesegyház belseje építés tekintetében.
V. Fejezet. Építési diszítmények: oszlopok, oszlopfejezetek, párkányzatok. A restauratió építésre nézve általában.
VI. Fejezet. Énekkar és orgonák. Oltársátor, oltárok, szószékek (ambo), püspöki szék (bema) és a bronzművek.

MÁSODIK SZAKASZ. - A pécsi székesegyház szoborművei.
VII. Fejezet. Szoborművek a dóm külsején. A népoltár faragott képe. Mellékoltárok szobrai. A diszítő-angyalok.
VIII. Fejezet. A symbolismus keresztény művészetben. Az altemplom lejárati kőképeinek tárgya.
IX. Fejezet. Az altemplom lejárati kőképeinek eredete, kora és elpusztulása.
X. Fejezet. A lejárati kőképek műértéke. Zala György másolatai. A szoborművek szinezése. Faragott kődiszítmények a dóm belsejében.

MÁSODIK RÉSZ. - A PÉCSI SZÉKESEGYHÁZ FALKÉPEI.

HARMADIK SZAKASZ. - A pécsi székesegyház falfestményeinek tárgya.
XI. Fejezet. A néphajó képsorai és a próféták. A négy ó-szövetségi főalak.
XII. Fejezet. A felső templom főhajójának képsorai: Új-testamentom. Egyházatyák. Evangélisták. Mennyezet és főfülke képei.
XIII. Fejezet. A mellékhajók képsorai: Pál- és Péter-cyklus. A felső templom magyar szentjei. Pápák arczképei.
XIV. Fejezet. A kápolnák és altemplom, magyar festők, s a sekrestye képei

NEGYEDIK SZAKASZ. - A falfestmények művészi vonásai.
XV. Fejezet. A bizanti és román izlésű festés kiválóan diszítő természetű. Az építés és festés összefüggése a román bazilikában. A román izlésű festés jellemvonásai: A képsorok egybeolvadása; mondatszalagok; symbolismus; fejfénykör (nimbus); a mandula alakú fényözön (mandorla).
XVI. Fejezet. A tipusok felfogása. Bibliai tipusok:
  a) Krisztus, az Atya, az angyalok.
  b) Ó-testamentomi szent és laikus alakok.
  c) Új-testamentomiak: Szűz-Mária. Az apostolok.
  d) Kereszténykori szentek: Egyházatyák. A mennyezet kis képei, s a felső templom magyar szentjei: István, Imre, László és Margit. A magyar festők magyar típusai. A nemzetiség a művészetben.

XVII. Fejezet. A ruházat az egyházi művészet terén és falképeinken.
XVIII. Fejezet. A csoportosítás. A képek eredetisége.
XIX. Fejezet. A talaj és háttér a falfestményeken. Aranyalap; a távlat és festői mintázás vagy domborítás.
XX. Fejezet. Rajz és testarányok; ruharedőzés és mozgás a falképeken.
XXI. Fejezet. A falfestmények szinezése.

ÖTÖDIK SZAKASZ. - A síkornamentika székesegyházunkban.
XXII Fejezet. Festett diszítmények. (Síkornamentika.) Az összes képek festésmódja, a festőtechnika.

FÜGGELÉK.
A pécsi székesegyház restauratorai.
  Dulánszky Nándor, dr
  Schmidt Frigyes, báró
  Kirstein Ágoston
  Andrea Károly
  Beckerath Móricz
  Lotz Károly
  Székely Bertalan
  Bamberger Gusztáv
  Jobst Ferencz
  Zala György
  Kiss György
  Angster József
Források és jegyzetek.

---

Fülszöveg

Székesegyházunk nem csak régisége, hanem számos maig megőrzött műkincseinél fogva régóta a legkiválóbb magyar és német tudósok tanulmányainak tárgya, s így újjáalakítása is, mely minden tekintetben méltó e monumentális műhöz, szintén legérdekesebb művészettörténeti tény. Nem állítja ugyan már senki, hogy itt Péter királyunk életének symbolikus domború kőképei maradtak fenn, de az bizonyos, hogy ő ide temetkezett, s a teljes épségében fenmaradt altemplom, mely nagyságra Európában a harmadik, XI. százévi épület, és többi része is Magyarország műtörténetéhez sok jeles emléket őrzött meg, habár töredékekben is.

Mohó vágygyal szerettem volna ezért már régen e nevezetes román-ízlésű egyházról egyet-mást tudni, s építési és szobrászati jelességeit alaposan élvezni. Henszlmann Imre nagy munkája: Pécs régiségei e tekintetben többet is nyújt, mint kellene. De e mű elriasztó bősége és a felölelt anyag nehézkes előadása, mely mondhatni egész műarchaeologiai irodalmunknak közös vonása, nem igen vonzott, s úgy vélem, hogy ez részben oka annak, hogy építési, szobrászati és festőművészeti ereklyéink ismerete, azok szépségeinek élvezete, vagy még bár csak némi érdeklődés is ezek iránt, művelt közönségünk között oly nehezen terjed, és kevés kilátás, hogy az alaposabb studium által tisztúlt műérzék egyhamar kellő lendületet vegyen.

Még jobban sarkalta tudás- és élvezetvágyamat a pécsi székesegyház újjászületése, megifjodása, s ez egyre tovább vitt az ismeretek megszerzésében, melyek az egyes művészeti vonások élvezésére szükségesek. Végre, talán túlbecsülve csekély erőmet, azt hittem, hogy másokban is felkelthetem némileg azt a lelkesedést és felséges élvezetet, a mely ily nagyszerű műnek haladó megújulása láttára bennem felébredt. Elég, hogy mint Felhivásomban említém, magával az épülő dómmal párhuzamosan, tehát 8-9 éve dolgozom annak műtörténeti leirásán. Az első fejezetek, a dóm külsejéről, már évekkel ezelőtt napvilágot láttak a pécsi áll. főreáliskola 1887/8. évi Értesítőjében s néhány példány külön lenyomatban is. Azután, hogy a restaurált pécsi székesegyház helyét főkép a diszitő- és egyház-művészi tekintetben a kiválóbb európai hasonló izlésű restaurált egyházak körében kijelöljem, beutaztam kétszer is Olaszországot s a Rajna vidékeit; miáltal arra a kellemes meggyőződésre jutottam, hogy a pécsi székesegyház restauratorai a stilszerű egyházi művészetnek bonyolult kérdését egészben és nagyban jóval szerencsésebben oldották meg, mint akár az olaszországi ó-keresztény és román izlésű templomok restauratorai, akár pedig Essenwein és a köréje csoportosult német művészek, a kik a Rajna vidékén fáradnak a stilszerű művészet kifejlesztésén. Sőt arra meg épen büszkék lehetünk, hogy ez a művészeti ág a pécsi székesegyházon jelentékeny részben épen magyar művészek által, hatalmas lépést tett előre. Mind e mellett soha sem volt czélom a székesegyház mindenoldalú szakleirását adni, ha tán ezt erőm megengedte volna is. Czélom csak a mű építési, képfaragási és festőművészeti szépségeinek olyanszerű előadása, hogy arról lehető eleven képet alkosson magának az is, a kinek nem czélja a leirás alapján e monumentális művet újból felépíteni. Mivel a művészet nemcsak a művészek számára létezik, azt hiszem, jogosult az olyan leirás is, melynek alapján megértheti: s élvezheti valamely remekmű szépségeit, sőt nemcsak ötletszerű, hanem tanulmány által finomodott izléssel mondhat arról véleményt a nem hivatásos művész is.

De másfelől a felületen sem maradhattam, s könnyen oda dobott hangzatos kifejezésekkel nem elégedhettem meg, s óvakodnom kellett, pusztán csak arra törekedni, hogy a nagy közönségnek nyújtsak élvezetes olvasmányt. Fájdalom, igaz hogy tanulmányaim sok különböző és messze térre elvittek, s olvasómat is a műben magammal kellett vinnem, szóval többet is kell elmondanom, mint a mi szorosan a tárgyhoz tartozik, de ezt részint a tárgy természete, részint az a törekvésem okozza és teszi menthetővé, hogy a pécsi székesegyház festményeinek leirásában tulajdonképen magát az egyházi és stilszerű művészet fejlődését, vitás kérdéseit, sőt minden egyes művészi vonásnak a fejlődés álláspontjáról tekintett tulajdonságait is szeretném bemutatni. Leirásomban az egyházi, szorosabban a jelképes egyházi falfestés és faragás természetéből indulok ki, s a historiai fejlődés álláspontjáról tekintve szét, igyekszem a stilszerű művészet kérdését is valamelyest tisztázni. Czobor Béla dr, tanár úr, kinek tekintélyes véleményét már csak a magam tájékozása végett is kikértem, becses levelében így ir: "A terjedelmes tanulmány nagy tárgyismerettel van irva, s egybehordott anyagában igen becses adalékot tartalmaz a pécsi dóm falképeinek méltatása köréből... Nézetem szerint - úgymond - e dolgozat még azon esetben is, ha a pécsi dóm reconstructiója történetét felölelő monographia megiratnék és közzététetnék, a mi hazai műtörténelmi irodalmunknak csak előnyére fogna válni, meg fogja állni helyét, mert a létesitendő monographiának nem lehet feladata, a falfestmények ily tüzetes és beható méltatása, mint azt Tanár úr dolgozatában találja az olvasó. A nagy közönségen kívül, fiatal művészeink és aesthetikával foglalkozó iróink sok tanulságot fognak meríthetni a pécsi dóm falképeinek méltatásából, mely a szerzője által nyújtott műtörténelmi háttérből kidomborul" stb.

Ha tehát ilyképen a szoros szakszerűségnek egyetmást feláldoztam művemben, hogy minél több érdeklődőt szerezzek, e szép tárgynak, másfelől pedig a nagy anyaghalmaz néhol fárasztóvá lesz, mert inkább akartam olvasómat emelni, mint a kellő színvonalról leszállni: azt hiszem, számíthatok a jóakaratú elnézésre; már csak azért is, mivel dolgozatom ebbeli és másnemű hiányait legjobban magam ismerem.

...

Irtam Pécsett, 1893. márczius 25-én.

Gerecze Péter.

---