---

Tartalom

FÁBRI ANNA: "Tompa karddal akarunk mi küzdeni..." Az Írónőink előzményei Gyulai kritikusi munkásságában
MARGÓCSY ISTVÁN: Nőiség, női szerepek és romantika
GYIMESI EMESE: "A kilencvenkilencedik múzsa". Női publikálási gyakorlatok Szendrey Júlia és Majthényi Flóra pályája alapján
TÖRÖK ZSUZSA: "Ügyhöz nem illő öblös rikoltozás". A nőírók körüli pánik a 19. század közepén
SÁRAI SZABÓ KATALIN: "Van határa a két nemnek". Férfi- és női eszmény Gyulai Pál és körének szövegeiben
VADERNA GÁBOR: A nők és a kultúra hanyatlása. A női írás a 19. század második felében Magyarországon

Névmutató

---

Fülszöveg

Gyulai Pál Írónőink című, 1858-ban megjelent írása a magyar irodalomtörténeti hagyomány hatástörténetileg egyik legjelentősebb szövege. A vitairat saját korában is számos reflexiót szült, és máig az írónői életművek fogadtatásával kapcsolatos, gyakran kritikus beállítódás örök hivatkozási pontja. A tanulmánykötet szerzői eltérő tudományágak módszertanával, a sajtó-, a kritika-, az irodalom- és az eszmetörténet, valamint a szociológia és a társadalmi nemek története összefüggéseiben értelmezik újra Gyulai éles hangú polémiáját. A tanulmányok nem vitatkoznak vagy azonosulnak Gyulai Pál egyes kijelentéseivel, hanem a szöveg sokrétű kontextualizáló olvasatait nyújtják. Megérteni és feltárni kívánják a szöveg létrejöttének, közreadásának és fogadtatásának sokszínű korabeli kontextusát, ily módon pedig egy sajátos hagyomány kialakulásának és továbbélésének bonyolult folyamatát.

A Hagyományfrissítés az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete XIX. Századi Osztályának könyvsorozata, melynek kötetei egy-egy 19. századi magyar irodalmi szövegről közölnek tanulmányokat. A vizsgálat tárgyául olyan írásműveket választunk, amelyek közvetlen vagy közvetett módon jelenkori önértelmezésünk alapszövegeivé váltak, vagy éppen a kánonon kívülről járultak hozzá a hagyomány rendszerének alakulásához. A Hagyományfrissítés címben implikált szemléletmód szerint - vállalva a hagyományban való benne állás és a róla folytatott beszéd egyidejűségével járó módszertani kételyeket - lehetséges kritikai-elemző módon megszólalnunk a sajátnak érzett örökségről.

---