Színészeti irodalmunk emlékiratokban és naplókban oly szegény, hogy nemcsak egyes magyarországi város vagy országrész színművészetét tanulmányozó történetbúváraink akadnak lépten-nyomon oly hézagokra s megszakadt értesítő nyomokra, melyeket emlékiratokból vagy naplókból, mint segédforrásokból más művészetág történeténél pótolni lehet, de hazánk, azaz az országos színészettörténetének kutatói is, még a legközelebbi múltban történt események felől is több ízben kénytelenek azon sajnálatos nyilatkozattal állani elő, hogy a tárgy természeténél fogva erről vagy amarról az egykorú hirlapok nem emlékeztek meg, emlékiratok vagy naplók pedig nem irattak azok által, a kik közvetlenül érdekelt felek gyanánt állották körül az immár feledésbe merült eseményeket lefolyásuk közben.

Maig csak két jelentékenyebb értékű és nagyobb terjedelmű színi emlékiratot bírunk: az egyik Dériné Naplója, a másik Molnár György Emlékiratai. Mindkettő rendkívüli gazdag anyagot tár elénk. Tárgykörükre nézve ezek mintegy kettészakított fonalat látszanak képezni! Ugyanis Dériné Naplóiban az 1808-tól 1838-ig terjedő korszakot tárgyalja meseszerűleg szépen, míg Molnár csak 1849-től kezdve tárgyalja behatóan színészeti élményeit. E kettő közé helyezem én összekötő kapocs gyanánt Szuper Károly 1839-1849-ig terjedő naplóját.

Szuper Naplója - mint az olvasó láthatja - oly kellemesen előadott, egyszersmind oly változatosan és élénken ecsetelt korképeket nyújt, hogy valóban Dériné Naplóihoz hasonló kedveltségre méltán igényt tarthat. Ha pedig történetírói szempontból tekintjük, és e napló történeti használhatóságát értékeljük, az esetben lehetetlen elhallgatnunk azt, hogy míg Dériné Naplójában egyetlen tájékoztató vagy útbaigazító évszámot nem találunk, azalatt Szuper naplójának minden sora mint évszám által jelölt mozzanat leírása sokoldalúlag tájékoztathatja a kutatót, több egykorú és pedig Petőfi színészkedése, Kossuth pozsonyi szereplése stb. események új világítása, illetve felderítése közben is.

Dériné és Molnár kitűnő emlékiratainak összes jó tulajdonait magában foglalja Szuper Naplója. Legbecsesebbnek nevezhető azon jelenség Szuper művében, hogy ép úgy mint Molnár György szellemes és részrehajlatlan lélekkel írt emlékirataiban oly anyagforrást őrzött meg az utókor számára, a melyet csak akkor fognak helyesen és arányosan méltatni, ha a hazai jelentékenyebb városok színpártoló bizottságai, a német és olaszországi nagyobb városok példája szerint megiratni kezdik kebelbeli színészetük történetét. Hogy pedig ezen idő nincs távol, azt több jelenség remélleni engedi!

Budapest, Kolozsvár, Kassa, Nagyvárad, Debrecen, Komárom, Pozsony városok jó példái bizonyára az illetékes körök, azaz egyes városok színpártoló bizottságainak figyelmét lehetetlen hogy elkerüljék, lehetetlen továbbá, hogy a legközelebbi években lejáró század évét a városainkban dívó magyar színészetnek - egy kisebb-nagyobb monographia által meg ne örökítsék! Az ily monographiák által az egyes városok önmaguknak emelnek egyrészt - a kebelükben virágzó nemzeti intézmény viharos multjának felderítése által - emlékoszlopot, másrészt pedig egyengetik és lehetségessé teszik az országos színészet legújabbkori történetének megírását is!

Meg vagyok győződve a felől, hogy ez apróbb monographiák szerzőinek, nemkülönben az országos színészet történetíróinak Szuper Károly becses tartalmú naplói közzétételével és sajtó alá rendezésével ép oly hasznos forrás-munkát nyújtottam, mint a mily kellemes és érdekes olvasmányt kézbesítettem a színészet kedvelőinek, kik Dériné és Molnár emlékiratait olvasva, érdekkel kísérik a legmagyarosabb nemzeti intézmény kisebb-nagyobb hőseinek tragikomikus küzdelmeit az idegen szellem és a szellemi közönyösség ellenében!

Budapest, 1886. augusztus 2.
Váli Béla