---

Tartalom

BEVEZETÉS
A ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE

A SZÉTSZÓRATÁS KORA
A zsinagóga

ZSIDÓK MAGYARORSZÁGON

SZEGED ZSIDÓ POLGÁRSÁGA
Löw Lipót
Löw Immánuel

KÉPEK JEGYZÉKE
NÉVMUTATÓ
IRODALOMJEGYZÉK

---

Bevezetés

Kikről olvashatunk a következő oldalakon? Zsidó származású emberekről, zsidó vallásúakról, netán a zsidó nemzet tagjairól?

Kik a zsidók? Maga a kérdésfelvetés bizonyos körökben hatalmas vitákat, érzelmi-indulati reakciókat vált ki. Az itt következő oldalakon igyekszünk ezeket elkerülni, ám választott témánk megköveteli, hogy a zsidósággal kapcsolatban néhány sajátosságra emlékeztessünk.

A zsidó közösség több mint háromezer éve megőrizte kulturális, vallási és származási önazonosságát. E nem csekély időben számosan minősítették különféle látószögből a zsidókat, de magának a zsidóságnak a körében is többféle önmeghatározás alakult ki. Konrád Györgyöt idézve: A zsidóság nép, amelynek nemzete Izrael államban él, nemzetiségi csoportjai pedig szerte a világon. A zsidó nemzet létezése kétezer éven át szünetelt, de a huszadik században a bibliai földön megújult. Maga a nép nem szünetelt... Mindez önmagában is különleges helyzet az emberi világban, rendkívülivé az teszi, hogy a zsidó lét Istennel terhelt létezés. Zsidó az, aki nemcsak egyszerűen lenni akar, hanem az Istentől rendelt kötelességének a teljesítésében akar lenni.

A zsidó vallás szerint más nemzetek is megismerhetik Istent, és élhetnek benne hívő, erkölcsös életet, és mégis, Izrael kapta a rettentő kiváltságot, hogy gyakorolja a Törvényt. A kapott felszólítás és az arra adott válasz révén, amely elvezetett a szövetséghez, Izrael tanúja az egyetlen és hatalmas Istennek.

A zsidók elpusztítására tett iszonyú kísérlet - mint Heller Ágnes mondja - a kereszténység kiirtását is jelentette volna. Hiszen ha elpusztítják a zsidóságot az utolsó írmagjáig, nem lesz tanú Krisztus létezéséről. Zsidónak lenni ebben az értelemben valóban egyedi, rendkívüli létet jelent, nem vethető alá a történettudomány, a politológia szakszerű, ennélfogva korlátozott meghatározási kísérleteinek.

Kik a magyar zsidók? A nyelvi forma azt tükrözi, hogy a nemzeti hovatartozás a vallást, az Istenhez való viszony meghatározását követi, ennek van alárendelve. Ha egy katolikus ember úgy dönt: ő magyar, akkor a magyar jelző a katolikus szó kiegészítése, bővítménye. Vannak magyar katolikusok, magyar reformátusok, magyar baptisták is. A nemzeti hovatartozás számukra nem a létüket minősítő legelső kategória. A hívők számára előbbre való az istenhit felekezetükben megélt módja, mint az éppen aktuális politikai vagy kulturális közösség, a nemzet. Ezt fejezi ki, ha a magyar zsidó, a magyar katolikus, vagy akár a magyar baptista kifejezést használjuk.

Kiegészítve: a vallástalan (hívő vagy ateista) így szólhat Montesquieu-vel: "Először szükségszerűen ember vagyok, és csak véletlenül francia". Egy tudós főpap először szintén emberként, másodszor szerzetesként, harmadszor magyarként határozta meg önmagát. Senki ember fia nem illetékes vitatni mások: emberek és közösségek önmeghatározását!

Kik a zsidó magyarok? A jelzős szókapcsolat, amely a magyarság nagy halmazán belül egy kisebbet jelöl, egyszerű nyelvi tény, magyarázatot alig igényel. Mindnyájan használjuk a következő kifejezéseket: határokon túli magyarok, református magyarok, szórvány magyarok. A magyarság ezen köreiről azért szólhatunk, mert léteznek. Az önmagukat így megnevező közösségek a magyarságon belül vannak. Magyarnak vallhatják magukat emberek argentin vagy szlovák állampolgárként, unitáriusként, párizsi vagy bákói lakosként egyaránt. A magyarság az ő vállalásuk.

A zsidó magyarok létezéséről azonban az előbbiekénél különösebb történelmi út eredményeként beszélhetünk.

Ha valakikről, akkor a zsidókról tudható, hogy egy vallási közösséget, egy nemzeti közösséget és egy népet alkotnak. E hármas meghatározottság (nép, nemzet, vallás) nem egyedi az emberi világban. Mégis fel kell rá hívnunk a figyelmet, hiszen a zsidónak tekintett embereket gyakran a vallásuk, máskor a világban szétszórt, nemzetiséget nélkülöző, mégis fennmaradt önálló népiségük, az utóbbi hat évtizedben pedig újra megalapított nemzeti államuk léte és küzdelmei okán ítélik meg.

A személyes érintkezések, a kölcsönös emberi kapcsolatok szintén belejátszanak ítéleteink kialakításába. Ha egyetlen zsidó embert ismerek, az ő - általam jelentősnek vélt - tulajdonságai szerint képzelem el a többieket. Ha vitázunk, övé a zsidó álláspont, holott létezhet még ezerféle... Az úgynevezett zsidó tulajdonságok pedig hiányozhatnak egy minden szempontból magát zsidónak tartó emberből, ugyanakkor koncentráltan észlelhetők olyanokban, akik zsidó emberrel még csak nem is találkoztak.

Azt tekintjük a leghitelesebb meghatározásnak, amelyet bárki maga magáról ad. Ez sohasem merül ki egyetlen jelzőben. Nőnek vagy férfinak, ugyanakkor szegedinek, baptistának, magyarnak is valljuk magunkat. A társadalom kisebb-nagyobb szeletében elfoglalt helyünk épp úgy nem lehet egydimenziós és változatlan, mint az, amelyet a teremtett világban foglalunk el. A Tisza partján szegediek vagyunk, toronyaljiak, gyüttmöntek, gyüttmaradtak, akár a Kunságból, akár a Bácskából vagy távolabbról kerültünk ide. Csak első alkalommal csodálkozunk azon, ha egy fiatal nő az Alliance Française holdudvarában algériai-francia-magyarnak és egyben szegedinek vallja magát. Valahonnan mindnyájan érkeztünk.

Hogy hová tartunk, az rajtunk múlik.

A szerző számára nem jelent problémát a többes identitás, ám nem is véli magát illetékesnek arra, hogy minden ezzel kapcsolatos kérdésre feleletet adjon.

Az Olvasó utánanézhet az itt nem tárgyalt, de benne felmerült kérdéseknek, akár a jegyzetekben fellelhető szakirodalomban, akár könyvtárakban és az interneten. Rákérdezhet az ellentmondásosnak, tévesnek talált megfogalmazásokra. Megtiszteli vele a szerzőt, aki maga is így cselekszik attól kezdve, hogy szülővárosa, Kisújszállás lerombolt zsidó temploma, André Schwarz-Bart Igazak ivadéka című könyve és a szegedi zsidó magyarok építette Újzsinagóga felkeltette az érdeklődését.

A szegedi Újzsinagógáról több mint tíz esztendeje elkészült, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának pályadíjával kitüntetett kézirat 2005-ben a kiadás küszöbére érkezett. Mindeddig azonban csak a hozzá tartozó kiegészítő kutatásoknak egy, az itt közreadottnál jóval szűkebb változata látott nyomdafestéket. Az utóbbi újabb és bővebb megjelenésének az ad aktualitást, hogy a szegedi zsidó magyarokról - kiváló tudományos publikációkat nem számítva - még mindig nincs hozzáférhető, könyvespolcokra tehető igényes ismeretterjesztő kiadvány. E munka - kitekintéssel a zsidóság Ábrahámmal kezdődött, s a magyaroknak Árpád honfoglalásától vett történetére - bizonyára megkönnyíti, hogy a témát bárki beilleszthesse szélesebb összefüggések szövedékébe, meglévő történelmi ismereteinek hálójába.

Áttekintésünkben a szegedi zsidó magyarok mögött álló évezredeket, történelmi hagyományokat, szokásokat követjük, amelyek elszakíthatatlan részei az emberiség, a keresztény-keresztyén és a magyar kultúra, a hit és erkölcs világának, hazánk, gyönyörű városunk, palotás Szeged jelenné növekedett büszke múltjának is.

Köszönettel tartozom azoknak, akik segítették e könyv elkészültét: Baruch Hava, Csizmazia Botond, dr. Gergely Judith, dr. Hidvégi Máté, Horváth Löw Teréz, dr. Lengyel András, Molnár Zoltán, dr. Nagy Ádám, Nagy Benedek, dr. Pollák László, dr. Róbert Péter, Róna László, Schönberger Ádám, Schuszter Szilvia, Udvardi Adrienn, Vajda Róbert, dr. Varga Jenőné, Veress Fruzsina. Köszönetemet fejezem ki barátaimnak, a szegedi Somogyi-könyvtár munkatársainak.

VPL

---