Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Visszacsatolás

exindex antológia

TARTALOM, ELŐSZÓ


Tartalom


Előszó

LECKÉK SZERÉNYSÉGBŐL
Brian Holmes: A rugalmas személyiség (Erhardt Miklós bevezetőjével)
Carlos Basualdo: Az ingatag intézmény (Molnár Edit bevezetőjével)
Julie Ault: A kiállítás mint politikai tér (Zólyom Franciska bevezetőjével)
Claire Bishop: A szociális fordulat (Somogyi Hajnalka bevezetőjével)
Lev Manovich: Posztmédia esztétika (KissPál Szabolcs bevezetőjével)
Jan Verwoert: Leckék szerénységből (Lázár Eszter bevezetőjével)

VISSZACSATOLÁS
Kotányi Attila: Visszacsatolás
Gregory Sholette: Fütyüljük együtt a dallamot, Herr Adorno?
Maja és Reuben Fowkes: Érzéki ellenállás
KMKK: Panaszláda
Erhardt Miklós: Rituális realizmus
Beöthy Balázs: Intézményi együttműködés
Mélyi József: A budapesti Manifestától a Budapest Biennáléig

A JELEN ARCHEOLÓGIÁJA
László Zsuzsa: A modernitás és a modernizmus konfliktusa egy mézeskalács házban
Beöthy Balázs: Bent a kint, és viszont
Hornyik Sándor: Ideológiai kereszttűzben
Maja és Reuben Fowkes: Új magaslatokra törve
Tatai Erzsébet: Hogyan csináljunk világot?
Maja és Reuben Fowkes: Ne reklamálj!
Szombathy Bálint: Hogyan működik a meggyőzés mechanizmusa?
Mélyi József: Egy torzó anatómiája
Erhardt Miklós: Információ
Mélyi József: Az oroszlán ősszel
Tímár Olivér: Derkó a metrón
Mélyi József: Kő a gyomorban
Paksi Endre Lehel: Derkovits-emlékséta
decker: "Szia Pikachu! - mondja a cica"
Szombathy Bálint: A festészet ideája, olajban
Dékei Krisztina: A zöld könyv
Paksi Endre Lehel: A szerző meglátja a műben a szobrászat értelmét felviláglani, és terjeszteni kezdi azt
Szombathy Bálint: A homo technicus vívódásai
Satlós Judit: A jelen archeológiája
Dékei Krisztina: Az örökkévalóság mozgó képei
Peternák Miklós: Möbius-tér
Maria Marcos: Ha soha senkinek nem lett volna tévéje
Bódy Bori: Pixelhiba a Kerengőben
Eike: Botrány a Várban
Maria Marcos: Pódium vagy kordon?
Szombathy Bálint: Művészvajdák a nemzetgyűlésen
Dékei Krisztina: Transzcendens háromszög

SZELÍD SZUBVERZIÓ
Süvecz Emese: A rosszcsontság, vagy a kritikai közösségek hiánya...
Erhardt Miklós: A realista nem kritizál
Maria Marcos: Kontextus-légypapír
Kotun Viktor: A táblák hazudnak
Csatlós Judit: Használati utasítás helyett
Angel Judit: A kiállítás tere
Maja és Reuben Fowkes: A kevesebb gyönyörű
Bak Árpád: Az utcakő szemiotikája
Bódy Bori: Egy nagyot vagy sok kicsit?
Kerekes Anna: Empire, State, Building
Beöthy Balázs: Szelíd szubverzió
Mélyi József: Művészeti önterápia
Stepanovic Tijana: "Nem élni könnyebb"
Szombathy Bálint: A megtestesült elmélet
Maria Marcos: Az utópikus test
Mélyi József: Az év műtárgya

CSAK AZ APRÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK LEHETNEK HATÉKONYAK
Erhardt Miklós: A művészetnek nem muszáj mindig birkaként viselkednie
Erőss Nikolett: Csak az apró kezdeményezések lehetnek hatékonyak
Maria Marcos: Intenzív passzivitás
Turai Hedvig: A váratlan magvai



Előszó

A nullás évek egyik katalizátora a a világháló volt. Az információ termelésének, áramoltatásának és elrendezésének új konfigurációi számos diszciplinára hatottak ösztönzőleg, mi több, az interdiszciplinaritás irányába orientáltak. Ez a kötet sem jött volna létre a világháló nélkül.

Egyetlen kép sem került végül ebbe a képzőművészetre koncentráló kötetbe. Ennek oka a fennálló logisztikai korlátok mellett elsősorban az, hogy az antológia a szerkesztői szándék szerint azoknak az elméleti felvetéseknek és probléma- megszólító kritikai gyakorlatoknak kíván hangot adni, amelyek a művészeti termelés változóban lévő keretkondícióit elemzik és a nullás években a kortárs képzőművészet glokális diszkurzív terében tetten érhetők voltak. A kötet témája tehát elsősorban a művészetről való beszéd.

Jelen összeállítás nem törekszik teljességre, módszertana szerint inkább mintákat mutat fel, eseteket elemez, jelenségeket tematizál, összefüggéseket keres. A válogatás alapjául azok a szövegek szolgáltak, amelyek az exindex hálózati felületén láttak napvilágot az elmúlt években, az egyes tételek keletkezési dátuma meglehetős szórást mutat.

A Leckék szerénységből olyan elméleti forrásszövegeket tartalmaz, melyet a budapesti képzőművészeti szcéna egy-egy személyisége fordított le és ajánl figyelmünkbe, vagy azért, mert valamilyen szempontból relevánsnak, vagy mert éppen vitathatónak tartja azt.

A Visszacsatolás elmélet és gyakorlat összefüggéseire reflektál, intézménykritikai felhangokkal, globális, regionális és lokális szempontokat egyaránt játékba hozva.

A jelen archeológiája párhuzamos recenziókra épül, eltérő beszédmódokat ütköztet, annak reményében, hogy a reflexiók polifóniája hozzásegíthet minket a tárgyalt jelenségek árnyaltabb értelmezéséhez.

A Szelíd szubverzió szókimondó szövegei a kritikai távolságfelvétel és az értelmező megközelítés lehetséges módszereit alkalmazzák egy-egy konkrét mű, művelet, műcsoport, kiállítás aktuális példáján keresztül.

A Csak az apró kezdeményezések lehetnek hatékonyak beszélgetéseket tartalmaz a nemzetközi művészeti színtér néhány elkötelezett szereplőjével.

A szerkesztés során mindemellett folyamatosan azzal szembesültünk, mennyi minden marad ki, s mi mindenről kellene írni még. Noha az exindex hálózati felületén a kötetben szereplő írásokon túl még számos szöveg található, folyamatosan publikálunk újakat is. Mint ahogy az itt megjelenő írásoknak gyakran gazdagon felképelt változatai is elérhetők ezen a háló-helyen. Akinek tehát hiányoznának mégis a képek, megtalálja őket ott.


×