Somogyi Dénes
Szomolyai dombok alján...
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
1. Gyermekkorunk karácsonya
2. Kivégzések Szomolyán
3. Gyerekcsínyek
4. Nagyapákról-unokákra
5. Kirándulás a Berki malomba
6. Szüleink kálváriája
7. Pestre mentem, estére itt vagyok
8. Disznótor Szomolyán
9. Hőforrás a falu szélén
10. Ködben
11. Ötvenhat ősze
12. Cseresznyeszüret
13. Széna boglya mozogni
14. Kölcsönkért kocsonya
15. Képalbum
16. Béluci, a balek
17. Mise
18. A szüret
19. Elrepült hízott libák
20. A hordóból elfolyt bor
21. Pesta bátyó dohányt rejteget
22. Pesta bátyó sírba pottyan
23. Pestabátyó,az orvvadász
24. Isten áldjon meg édes fiaim
25. Éjfélt ütött már az óra
26. Úgy egye sógor, mintha a magáét enné
27. Hát az én pálinkám hol marad?
28. András apó átka
29. Nagyapó feltámadása Szomolyán
Előszó
Tisztelt Olvasóm!
El kell áruljam, nekem még nem volt gyerekszobám. Persze ez még abban az időben - ezen a tájon - nem is volt divat. Ez meg is látszik a mondatszerkesztéseimen és írásaimból is kiderül. Ha ezek után mégis úgy döntenél, hogy végigolvasod régi firkálmányaimat, némelyiknél ne kezdjél el könnyezni azon, hogy az előtted megjelenő emberek milyen primitív életet éltek hajdanán. Ne könnyezz azon sem, hogy ők még nem ismerhették korodnak nemes technikai vívmányait és enélkül voltak kénytelenek életüket élni. És ne lepődj meg azon sem, hogy ezeknek a technikai vívmányoknak hiányában is mosoly derült az arcukon, egyszerű dolgoknak is őszintén örülve. A mai emberek legtöbbjének, a fényesebbnél-fényesebb technikai vívmányokért folytatott nemes küzdelemben lehervad arcáról a mosoly. Kivétel az, akinek lopásra lehetősége és lelke van. Mert bizony a ma embere fényes mütyürkék birtokában is alig bír egy kis mosolyt csalni arcára, amely úgy néz ki, mintha túlságosan savanyú lett volna az az ecetes uborka, amelybe még az elmúlt héten harapott.