---

Tartalom

SZÜLETÉS
SZERELEM
BARÁTSÁG
NEVETÉS
DÜH
SZÉPSÉG
FÉLTÉKENYSÉG
REMÉNY
IHLET
VÁGYAKOZÁS
VÉLETLEN
CSALÓDÁS
SIKER
GYŰLÖLET
PÉNZ
EMBER
KUDARC
BÁNAT
MENEKVÉS
ISTEN(SÉG)
VÍVÓDÁS
HALÁL

---

Előszó

Kedves Olvasó...

1150 apevát tartalmaz a könyvecske, mit most kezében tarthat az érdeklődő. S hogy mi is az az apeva? Hiába is keresnénk a korábbi verstanokban, nem lelnénk nyomát, ugyanis csak pár éve jelent meg ez a verstípus. Egy új formáról van szó tehát, mely nem görög vagy itáliai színtéren, nem is máshol a nagyvilágban, hanem itt született nálunk, Magyarországon! Nyomtatásban 2016 tavaszán jelent meg először néhány apeva Szimeonov Todor Most, valamikor c. kötetében.

A következő évben a Változó Világ hirdette meg az első pályázatot, melynek eredménye egy apevakötet lett, s Mészáros Ildikó adott ki elsőként csak ilyen versekből álló könyvet.

De hogy is néz ki egy apeva? Öt sor, az első sor egy, aztán minden sor eggyel több szótagból áll, s így mindössze 15 szótag. Bizony! Hisz ez még kevesebb, mint a japán költészet jellegzetes versformájának, a haikunak a szótagszáma! Igen... Ráadásul a fokozatosan 1-1 szótaggal bővülő sorok még nagyobb kötöttséget és odafigyelést, költői fegyelmet igényelnek, mint a haiku írásakor az a bizonyos 5-7-5, összesen 17 szótagos három kis sor!

Erősen behatárolja íróját az a bizonyos egyetlenegy kezdő szótag. Bizony, vigyázni kell, hogy ne nagyon törje meg a nyelv és a mondanivaló logikáját, lendületét egy-egy sorváltás, mely a szemet és a tudatot is megakasztja óhatatlanul, ha nem elég sodró erejű a gondolat.

Meg aztán megszoktuk, hogy a névelő a névszó előtt áll, ám hiába áll előtte, ha az még az előző sorban szerepel, s valljuk be, mégiscsak furcsa a szemnek egy névelő a sor végén! Szerencsésebb, ha a sor elején áll, ám a gondolat természetes folyása néha nem engedi, hogy szépérzékünk győzzön. No de akkor most van egy 15 szótagnyi gondolatunk, amit önkényesen sorokba tördelünk, hogy megfeleljünk a formának?

Azért érezzük, hogy ez túlzás volna, hisz sokszor valamiféle belső ritmus vezérli az apevaírót, szinte észrevétlenül is!

Ugye milyen könnyűnek tetszett még elsőre ez a forma? Egy-egy névelő kényszerűen befolyásolja a szótagszámot, melytől a gondolat szerzője nem térhet el, ám csak azért ne rakjuk ki a névelőt, hogy meglegyen a forma, de még nagyobb hiba csak azért lehagyni, mert meghaladnánk vele az előírt szótagszámot! Az olvasó füle úgyis jelez ilyenkor. Nem számolgatja a szótagokat, csak hagyja hatni a verset, mely jó esetben megérinti, s munkál benne. Lehet, hogy csak később érik be a lélekben.

A szerzők között volt, aki a szórendet változtatta meg, hogy a magánhangzók száma megfeleljen az adott sornak. Ez volt, hogy egyéninek, érdekesnek tűnt, máskor meg zavarónak. Nem csorbulhat a nyelv és az eredeti tartalom sem, ami annál könnyedebb és hatásosabb, minél inkább az első, ösztönösen kibukó érzés, üzenet, bölcsesség.

A versek megértését, értelmezését sokszor segíti a cím. Az apeváknak viszont - ugyanúgy, mint eredetileg a haikuknak - nincs címük. A témák címe segíti mindössze az olvasót, de a jó apevánál felesleges a lap tetejére sandítani, mert az a néhány szótag önmagában egyértelmű és kifejező, lényegre törő.

A jó apeva nemcsak a formai szabályoknak felel meg, hanem - az epigrammákhoz hasonlóan - csattanója van, nemcsak egy bölcsesség megragadása, hanem annak szépirodalmi eszközökkel való formába öntése, s hangzásával is hat, nemcsak mondandójával. A fülünkhöz, szívünkhöz, lelkünkhöz és tudatunkhoz is elér, hangszimbolikájával is hat, megmozgat valamit bennünk, s mindenképp elgondolkodásra, továbbgondolásra sarkall.

A 22 téma, mely az előző Hajnal Könyv, a korábbi haikukötet témáival megegyező, átöleli életünket, létünk teljességét próbálja megragadni a születéstől a halálig, s érinti legfontosabb pozitív és negatív érzelmeinket, melyek legtöbbször természetesen vegyesen hatnak ránk, illetve környezetünkre, s ellentétesen nyilvánulnak meg bennünk, hiszen az embernél csodálatosabb és összetettebb lény nemigen létezik. Az apevák egy része épp az ember lényegét próbálja szavakba önteni, valamint a minket meghatározó dolgokat.

A Barátok Verslista hirdette meg a 22 héten át tartó játékfolyamot, melyben nemcsak listatagok, hanem külsősök is részt vettek. Hétről hétre 200-hoz közeli, s ezt sokszor alaposan meghaladó apevamennyiség érkezett egy-egy témára, így csaknem 5000 apevából készült a könyvbéli válogatás, 55 szerző vett részt a kiírásban. Többen kitartóan minden egyes témában megmutatkoztak, míg mások ihletét csak egy vagy néhány érzés keltette fel, voltak, akik elmaradtak, s voltak, akik közben figyeltek fel a játékra, s kapcsolódtak a pályázatba. Az apeva népszerűsége vitathatatlanná vált, voltak, akik most próbálkoztak először ezzel a formával, s még megrögzött prózaírók is kipróbálták, akik még soha nem írtak verset, hisz az apeva tulajdonképpen egy gondolat felröppentése.

Felgyorsult világunkban író- és olvasóbarátnak nevezhetjük az apevákat, hisz pár pillanat alatt megszülethetnek, bárhol, akár a villamoson, vagy sorban állás közben, hamar átfut a szemünk rajtuk, felfogja az üzenetet értelmünk valamilyen szinten. Már Örkény Egypercesei is nagyon praktikusak voltak, ezek a kis versikék pláne bárhol jól olvashatóak, szinte bármilyen tevékenység közben sort keríthetünk rájuk, s tetszőlegesen akárhol felnyitva a kötetet mindenképp gazdagodunk egy újabb kis frappáns gondolattal.

Pár
szóba
szorítsd, mit
szíved súg, hisz
minden fut tovább...

Ez lehetne az ars poeticája egy apevaírónak, s ez lehetne a kérése a modern olvasónak.

Jó olvasgatást, lelki töltekezést, tartalmas perceket, szép felismeréseket, bölcs belátást kíván a kötet egyik szerzője:

Kutasi Horváth Katalin

---