---

Tartalom

ELŐSZÓ

I. BEVEZETÉS. SEGÉDTÁBLÁZATOK
1. A könyvtári osztályozásról és a tizedes osztályozásról általában
2. Az Egyetemes Tizedes Osztályozási táblázatok felépítése
3. Közös alosztások. Összetett tizedes osztályozási számok. Segédtáblázatok

II. FŐTÁBLÁZATOK
0 Általános munkák
1 Filozófia
2 Vallás
3 Társadalomtudomány
4 Nyelvtudomány
5 Természettudomány
6 Alkalmazott tudományok
7 Művészet
8 Irodalom
9 Földrajz. Történelem

III. BETŰRENDES MUTATÓ

---

Előszó

Magyarországon a tizedes osztályozás bevezetése Szabó Ervin nevéhez fűződik. Dewey amerikai rendszerét ő használta fel elsőnek a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara könyvtárában mind szakkatalógus céljára, mind a könyvek raktári felállításához. A decimális európai változatát is ő honosította meg, de ezt már a Fővárosi Könyvtárban, amelyet később róla neveztek el. A honosítás mikéntjéről nyomtatásban is megjelent két füzete tanúskodik. Szabó Ervin az előszóban hangsúlyozza, hogy átültetésről volt szó, amelynél változtatásokkal vették át a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet brüsszeli táblázatait. Az eltéréseket a két füzet felsorolja. A módosításokat tudományrendszertani elképzelésekkel, valamint a Fővárosi Könyvtár anyagából és a hazai viszonyokból folyó szükségszerűségekkel indokolta. A tudomány állandó fejlődése azonban az ismeretágak minden korra érvényes elrendezését eleve kizárja. Nagy vonalaiban egyöntetű nemzetközi osztályozó rendszert pedig már Szabó Ervin is sürgetett. Így még az ő életében megindult több lényeges, különösen tudományrendszertani elgondolásból fakadt eltérés kiküszöbölése.

Később is történtek még olykor teljesen felesleges módosítások. A húszas évek végéig mégis lassan felülkerekedett a nemzetközi rendszerhez való alkalmazkodás irányzata. Amikor 1929-ben megindult az egyetemes tizedes osztályozás táblázatainak nemzetközi második kiadása, ennek irányában fogott hozzá jelen kiadvány szerkesztője a Fővárosi Könyvtár tizedes osztályozása átdolgozásához. Ez a tevékenység közel másfél évtizeden át, utóbb munkatársak bevonásával együtt járt a könyvtár szakkatalógusa megfelelő részének egyeztetésével és nyolc kötetnyi házi sokszorosításban készült tizedes osztályozási táblázatot eredményezett.

Ezek a kötetek, amelyek az addigiaknál kevésbé, de a társadalomtudományi vonalon még mindig lényegesen eltértek a nemzetközi osztályozástól, képezték hozzávetőlegesen 20-25 nagyobb és közepes nagyságú, valamint sok kisebb, tizedes rendszert használó honi könyvtár túlnyomó részében a szakozó munka alapját. A Fővárosi Könyvtár osztályozó gyakorlatát vette át az Országos Széchényi Könyvtár is, amikor 1936-ban rátért a tizedes rendszerre.

A magyar tizedes osztályozás táblázati megoldásával kísérletezett 1942-ben Káplány Géza, amikor a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete útján igyekezett a kérdést előbbre vinni. Az Egyesület több ízben foglalkozott is Káplány Géza idevonatkozó indítványával, de a háborús viszonyok miatt a tárgyalások elakadtak. Káplány ekkor az egyéni megoldás útjára lépett: az akkor új német rövidített kiadást lefordította és a francia és német nyelvű nagy kiadások alapján kibővítve adta közre.

A kisebb, főképpen technikai szakkönyvtáraknak szánt munka céljának meg is felelt, de a korlátozott cél és az egyéni megoldás okozta fogyatkozások miatt ez a jeles mű sem vihette előbbre lényegesen a magyar szakozók munkáját. A Technológiai Könyvtár anyagára támaszkodó bővítése nem elégíthette ki az általános könyvtárakat, ugyanakkor sok más szakirányú könyvtárunk közül éppen a jelentősebbeknek nem adott segítséget könyveik kellő mértékű, szakszerű tagolásához.

1945-ig tehát egyéni tevékenység jellemezte a tizedes osztályozás elterjesztésére irányuló honi törekvéseket; egy-egy könyvtár anyagának alapulvétele mellett készült táblázatok azonban nem eredményezhettek országos megoldást. A gyökeres változást itt is a népi demokratikus rendszer felülkerekedése hozta meg, amikor az egységes osztályozás érdekében ugyanúgy rendelkezett, mint a Szovjetunió 1921-ben: az újonnan alakuló vagy új szakrendszert bevezetni kívánó könyvtárak csak a tizedes osztályozást használhatják. A haladó könyvtárosoknak az a kívánsága, hogy legyen az egységes szakozás érdekében - ha rövidített formában is - az egyetemes tizedes osztályozásnak magyar nyelvű kiadása, ilyen légkörben közeledhetett megvalósulásához. Az 1949-ben alakult Országos Dokumentációs Központ magáévá tette a törekvéseket, egységbe szervezte néhány elismert osztályozó könyvtáros és egyes szakmai kiküldöttek munkáját s ezáltal egyéves működésének kézzelfogható eredménye lett: 1950-ben megjelent az ETO első, országos feladatokat szem előtt tartó még rövidített, de az eddigieknél alaposabb kiadása sokszorosításban. Ennek a publikációnak kísérleti jellege megmaradt a 2-4. szintén sokszorosított közreadásokban. 1951-ben az Országos Könyvtári Központ néhány kiigazítással hozta ki a második kiadását. Majd az Országos Széchényi Könyvtárra hárultak ezek a feladatok. Ennek keretében a közben teljesen kialakult Országos Osztályozó Bizottság közreműködésével lényegesen javítottunk és bővítettünk. Az elkészült harmadik kiadás 1954-ben jelent meg. Újabb igénylések 4. kiadást is szükségessé tettek, melynek sajtó alá rendezését a fejlődés folytán szükségessé vált módosítások bedolgozásával megint Veredy Gyula vállalta, annak hangsúlyozásával, hogy ez az 1955-ben megjelent 4. kiadás még mindig csak ideiglenesen oldja meg a kérdést és a számbajövő összes erők közreműködésével jobb, bővebb, nyomtatott kiadással kell az egységes magyar szakozást megsegíteni.

Érvelésünk 1956-ban vezetett eredményre, amikor felügyeleti minisztériumunk erkölcsi támogatásával előkészíthettük ezen nyomtatott kiadást. A rendelkezésünkre álló keret lehetőséget adott, hogy a táblázati részt körülbelül húsz százalékkal növeljük, amivel a bedolgozott fogalmak, illetőleg a névmutatóban szereplő tárgyszók száma az eddigi 18-19.000-ről 22-23.000-re emelkedhetett.

Ennél a mennyiségi növekedésnél lényegesebb az a körülmény, hogy az egyes ismeretágakat az ebben a tárgykörben jártas szakozó könyvtárosok, többnyire az Országos Osztályozó Bizottság tagjai, átdolgozták: bővítéseket ott alkalmaztak, ahol az osztályozó gyakorlat fogalmakat, tárgyköröket nélkülözött, bedolgozták a tudományos haladás által felszínre hozott vagy előtérbe került ismeretanyagot, a hazai és nemzetközi (1955. július 1-ig) döntések által megkívánt változtatásokat és korszerűsítéseket, kiküszöböltek jelentéktelen fogalmakat és elavult megfogalmazásokat.

Még 1956-ban értesítettük a Nemzetközi Dokumentációs Szövetséget készülő kiadásunkról, majd kívánságukra közöltük azt a néhány eltérést, amelyet ez a kiadás a nemzetközi táblázatokkal szemben felmutat. A mi táblázatainkban ! jellel megkülönböztettük az ilyen szakszámainkat; itt összefoglaljuk az eltéréseket:

Bővítettük a (234.373) Magyarország hegyei és a (282.243.742) Tisza és mellékfolyói földrajzi alosztásokat. A Szovjetunióra vonatkozó földrajzi alosztásokat Ruszinov módosításai szerint közöljük.

A főtáblázati részben 14M; 3K; 3M Tropovszkij-féle megoldások, amelyek átvétele folytán a nemzetközi 301,19; 329.15; 335 jelzetek értelme kiadásunkban módosul.

Még következő szakszámaink térnek el a nemzetközi használattól: 327.321/.322; 330.191.1; 330.191.13; 330.191.7/.9; 331.158; 331.876; 333.15; 333.151; 333.19; 342.6; 354.811/.812; 354.821/.822; 374.3

1957 júliusában már arról értesít a Nemzetközi Dokumentációs Szövetség, hogy Központi Osztályozó Bizottsága szerint módosításaink kevés kivétellel elfogadhatók. Közeli tárgyalásainak egyikén erről határozni is fognak. Nem fogadhatók el nemzetközinek a vegyes (szám és betű) jelzetek, mert ezek az ETO rendszerébe nem illeszthetők. Tehát itt is hangsúlyozzuk, hogy a táblázatunkban szereplő vegyes jelzetek - 14M; 3K; 3M stb. - nem hivatalos ETO számok. Ugyanakkor a 81 Magyar irodalom jelzetet a Központi Osztályozó Bizottság egyenes kívánságára a kéziratban megváltoztattuk a nemzetközi 894.511-re. Tudjuk, hogy ez a változtatás érzékenyen érinti a tizedes osztályozás eddigi magyar használóit. Ha osztályozásunk eddigi legnagyobb előnyét, a nemzetközi használatot meg akarjuk őrizni, mégis kénytelenek vagyunk így eljárni, mert az ETO nagyobb arányú átszervezési terveiben a 81 jelzetet a nyelvtudomány és filológia céljaira tartották fenn.

...

---