Generációk közötti tanulás
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Generációk közötti tanulás
Dr. Varga László egyetemi docens, tudományos és külügyi dékánhelyettes, Nyugat-magyarországi Egyetem, Benedek Elek Pedagógiai Kar, Sopron
Generációk közötti tanulás a gyakorlatban - Grundtvig, Comenius és Leonardo projektekben
Generációs keresztút - nemzedékek és kultúrák találkozása
Életművész Ifjúsági Egyesület - Bakos István, elnök
Kommunikáció a folklóron át
Csicsergő Óvoda - Zsírosné Őszi Katalin, óvodavezető
Idősek és gyerekek együtt a természettel
Magosfa Alapítvány - Kurucz Márta
Határokat átszőve - Takács és szövő tanulók kompetenciafejlesztő szakmai gyakorlata
Bálicsi Integrációs Nevelési-Oktatási Központ - Lőrincz Etel, szakképzési igazgatóhelyettes
Duna menti történetek
XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. - Szalkai Lajos, kulturális munkatárs, civil és nemzetközi referens
Bevezető
Életünk minősége saját magunkhoz és a másik emberhez fűződő viszonyunktól és a környezetünkkel való bánni tudástól függ. Ma már számos országban különös figyelmet kap az emocionális nevelés, a globális szolidaritás, a generációk közötti kommunikáció és az időskori tanulás. Egyre több idősebb ember - habár más motivációtól vezérelve - vállalja a tanulást. Lehet ez belső igény, külső kényszer, szórakozás, hasznos időtöltés, bizonyítási vágy, vagy a fiatalabb generációkkal való aktív kapcsolattartás szándéka. Megítélésünk szerint a tanulás egyik igen lényeges formája és kiindulópontja a közvetlen tapasztalatszerzés gyermekként, fiatalként, felnőttként és idősként. A résztvevők meglévő, egyéni tapasztalataira komoly hangsúlyt fektető intergenerációs tanítási-tanulási program arra keresi a választ, hogy a tanulók közötti kulturális, mentális és szociális különbségek, a sokszínűség és a sokféleség milyen kiaknázható lehetőségeket jelent az eredményes tanulás érdekében. A globális és intergenerációs gondolat a nevelésben, a határok nélküli világ eszménye egy újfajta pedagógiai kihívást is jelent: odafigyelés a másik személyre és odafigyelés saját felelősségünkre a világban - azért, hogy egy élhetőbb hely legyen Földünk, melyen élünk.
Az intergenerációs nevelés elvének óvodai és iskolai gyakorlati alkalmazása még meglehetősen kezdeti stádiumban van, ugyanakkor egyre több pedagógus és intézmény vállalkozik a multikulturalitás, a globális problémák gondolatkörének az óvoda, iskola világába való beemelésére. A nevelés-oktatás tartalmi modernizációja megkívánja azoknak az ismereteknek, kompetenciáknak és viselkedésbeli jellemzőknek a megtanítását, amelyekre egy embernek a harmadik évezredben szüksége van. Az intézményes nevelés és oktatás tartalmának és módszereinek elő kell segítenie a modernizációs áramlatoknak megfelelő kompetenciák fejlesztését. A globális, intergenerációs nevelést úgy is megfogalmazhatnánk, mint a világ újraformálásának egy speciális módja. A tanulók csak úgy képesek megérteni a saját, közvetlen világukon belül lezajló változásokat, ha felfogják, hogy a "lokális benne van a globálisban, a globális pedig a lokálisban". A tanuló új perspektívákkal kerül szemtől-szembe, a világ látásának új módjaival, megtanulva azt, hogy élete kibogozhatatlanul összefonódik ezer mérföldekkel távolabbi személyek és környezetük problémáival, jövőbeli lehetőségeivel, így elkerülhetetlenül elkezdi kritikusan vizsgálni saját feltevéseit, perspektíváit, értékeit és viselkedését.
A globális nevelés, az intergenerációs oktatás (Joel Spring, 2008) specifikumát az jelentheti, hogy meg kell tanítani és tanulni, hogyan viselkedjünk, éljünk együtt többféle kultúra és generáció hordozóival. Már gyermekkorban tudatossá kell tennünk annak természetességét, hogy minden társadalom igen összetett, többféleképpen tagolódik, az emberek pedig egyszerre kötődhetnek az identitás, az azonosságtudat vállalásával is többféle dimenzióhoz. Az intergenerációs nevelés azt a felfogást állítja középpontjába, hogy a különbözőség normális dolog, másnak lenni természetes. A nevelői munka minősége mindenekelőtt attól függ, hogy a résztvevők képesek-e megfelelő kapcsolatot kialakítani egymással, képesek-e szeretetteljes, biztonságot nyújtó és stimuláló légkört teremteni. Ebben a folyamatban az új típusú nevelői magatartás teret enged a felfedezésnek, az alkotói szabadságnak, a tanuló így felépíti önmagát, megkonstruálja személyiségét, mely elsősorban nem kívülről irányított folyamat, inkább egy belső építkezés. Célunk tehát az önmagát megteremtő ember felneveléséhez a pedagógiai lehetőségek biztosítása. A mai globális kérdések, mint például az életkor kitolódása, a tanulás horizontjának kiszélesedése, a környezet pusztulása, az emberi jogok tagadása, az idősebb generációkkal való nem megfelelő bánásmód, a konfliktusok és világegyenlőtlenségek mélységesen összekapcsolódóak. Az Európai Unió felnőttképzéssel foglalkozó dokumentumainak központi kategóriája az élethosszig tartó tanulás, melynek lényege, hogy "a gyermekkortól kezdve egész életen át segítsen mindenkit abban, hogy dinamikus ismereteket szerezhessen a világról, a többi emberről és saját magáról" - komoly szemléletváltást tükröz. Az élethosszig tartó tanulásnak nemcsak közösségi céljai vannak, hanem az ember személyes boldogulása mint fő cél is megjelenik ebben a definícióban. Tehát az oktatás - európai dimenziójú - négy alappillére nem lehet más, mint: megtanulni megismerni, megtanulni dolgozni, megtanulni együttműködni másokkal és megtanulni élni. Ehhez még szeretnénk hozzátenni: úgy élni, hogy jó érzéssel éljük le az életünket. Az élethosszig tartó tanulás definíciójában az ember a maga egész személyiségével, teljes komplexitásában és teljes közösségi kapcsolatrendszerében jelenik meg, nem pedig egyetlen dimenziójában, munkavállalói szerepében.
Az élethosszig tartó tanulást és a generációk közötti tanulást úgy is megfogalmazhatjuk, mint a világ újraformálásának egy speciális módja, melyben fontos értékek munkálkodnak: egymásrautaltság, a fontosság tudata, aktív állampolgárság és gondnokság, különbözőség, társadalmi igazságosság, fenntartható fejlődés, értékek és emberi jogok. A generációk közötti tanulásban a kognitív képességek mellett ma már legalább olyan nagy hangsúlyt kap az emocionális, a szociális intelligencia fejlesztése, az önismeret, az önmagunk kezelésének problémaköre, az egyének és generációk közötti kooperáció képességfedezetének megteremtése, az operatív intelligencia fejlesztése. Az utóbbi években a kutatók, a neveléstudományi szakemberek és a pszichológusok figyelmünket a tanulás szociális és emocionális dimenziói felé irányították. Kutatásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy sem a fiatalok, sem a felnőttek nem rendelkeznek az életpálya, az egyéni életút sikeres építésének emocionális és szociális kompetenciáival. Az intergenerációs tanulás ezt a problémát rendkívül jól képes orvosolni. A felnőtt és idős kor normális esetben a társadalom számára nem probléma. A kompetencia alapú társadalmakban különös figyelmet kap a globális szolidaritás, a generációk közötti kommunikáció és a közös felelősségvállalás kérdése. A késői tanulás, a generációk együttműködése, az interkulturális nevelés a globalizáció által létrehozott és felismert egyenlőtlenségeket kívánja orvosolni. Ma már vitathatatlan a tanulók teljes bevonása a tanulási folyamatba, el kell ismerünk a sajátélményű tanulást, a hozott tudást és az előzetes tudást. A generációk közötti tanulás folyamatában a résztvevő tanulók egyúttal egymás tanítómesterei. Napi cselekvéseink jelentős része érzelmi alapokon motivált, még hangsúlyosabban be kell vinni a tanulásba az érzelmi intelligencia fejlesztését, hiszen a sikeres életút egyik kulcskérdése: tudunk-e bánni érzéseinkkel és fel tudjuk-e tárni mások érzéseit, azokra megfelelően tudunk-e reagálni, képesek vagyunk-e különbséget tenni érzés és gondolat között.
Az intergenerációs tanulás a fiatalok és idősek közötti kölcsönös tanulási kapcsolat és interakció, melyből mindkét csoport jelentős mértékben profitál. Sokkal több a generációk puszta együttléténél. Serkenti a szociális kapcsolatok generációkat átfogó kialakítását, támogatja a kulturális tapasztalatcserét. Hiánya esetén a generációk beágyazódnak saját világukba, a fiatalok és idősek tapasztalati élményei között alapvető különbségek lesznek, melyek generációk közötti gátakat eredményeznek. Két vagy több generáció képviselőinek tanulási folyamatba történő bevonását jelenti, különböző generációs perspektívákat, gondolkodásmódokat ismerhetnek meg így a résztvevők. Továbbá az egymásrautaltság érzését is kelti, csökkenti az öregedésről kialakult negatív sztereotípiákat. Nem csupán tudásátadást jelent, sokkal inkább együtt tanulás és egymástól tanulás. Cél, hogy az öregedés pozitív tapasztalat legyen mindannyiunk számára.