Maróti Andor
A tanuló felnőtt
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
Változnia kell a művelődésnek az információs társadalomban?
A felvilágosító attitűd létjogosultsága
Az élethosszig tartó tanulás problémái
A pedagógiától távolodó andragógia
A tanuló felnőtt
A funkcionális analfabetizmus
Az idősek tanulásáról és tanításáról
"Kopernikuszi fordulat" a felnőttek tanításában
A résztvevő-központúság
A csoportmunka módszerei
Az önirányító tanulásról
A távoktatásról
Felnőttképzés a posztmodern társadalomban
Rogers könyveit olvasva
Utószó
Utószó
Különböző időben és különböző helyen megjelent cikkekből állt össze ez a könyv. Mégsem egyszerű cikk-gyűjtemény, mert önálló logikai rendbe kellett állítani ezeket, hogy egymást kiegészítve új mondanivalót tükrözzenek. Igazolva, hogy az egység mindig több mint a részeinek összessége. Ennek az egységnek többlete persze csak úgy fedezhető fel, ha az alkotó elemei közti összefüggések felismerésével jutunk el a könyv lényegéhez. Elismerhető, ezt némileg akadályozza, hogy bizonyos megállapítások ismétlődnek benne, ami zavarhatja is az olvasókat. Mentségül azonban megemlíthető, az ismétlődések más-más gondolatmenetben jelennek meg, kiemelésük esetén a gondolatsorok egysége sérült volna meg. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy melyek ezek a többször előforduló kijelentések, észrevehető, hogy a könyv szerzőjének legfontosabb gondolatait tartalmazzák. A mechanikus, tisztán reproduktív (azaz magoló) tanulással szemben - amit a "zárt" gondolkodás tud tartósítani - az ismeretek rendszerezését előnyben részesítő, a problémaérzékenységre és a problémamegoldásra építő, alkotó gondolkodást feltételező tanulás szükségességének hangsúlyozását, ami nagyobb önállóságot is jelent. Nem a tanári segítség mellőzésével, hanem újszerű felfogásával, a segítő szerep elmélyítésével. Tény, hogy ez a fordulat nehezen valósítható meg a felnőttoktatásban, mert igen erős a hagyományos gondolkodásmód beidegzettsége, mely szerint csak a tanár lehet aktív, a tanuló csak abban az értelemben, hogy megismétli, amit neki tanítottak. Kár lenne, ha helyette a résztvevő-központúság elismertsége arra korlátozódna, hogy divatos fogalomként terjed, anélkül azonban, hogy a gyakorlati megvalósítására bárhol kísérlet történne. Úgy járna ez a fogalom, mint az "egész életen át történő tanulás", amit sokan ma már közhelyként említenek meg, mit sem törődve azzal, hogy megvalósítsuk, és elhárítsuk a megvalósulásának akadályait.
A könyv egyes részeinek összetartozását talán érzékelteti, hogy az első és a két utolsó fejezet tulajdonképpen ugyanarról szól: a jelen és a közvetlenül előttünk álló jövő megoldásra váró problémáiról, és amit az első inkább csak felvet, az utolsó kettő már részletesen tárgyal. Azt, hogy mennyire sikerült e problémákat és a megoldásukat ebben a szerkezetben meggyőzően kifejteni, az olvasók dönthetik el. Ha vannak e szándéknak fogyatékosságai, akkor indokolt lesz később egy javított kiadás megírása. Már most is elismerhető, hogy e könyvnek legalább két vonatkozásban van hiányossága. Bár részletesen tárgyalja a távoktatást, de alig érinti az elektronikus változatát, annak ellenére, hogy a Nyílt Egyetemek leginkább ezt a lehetőséget használják fel. A másik hiány a felnőttképzés folyamatainak empirikus feltárása, elemzése és az így észlelhető jelenségekből levonható tanulságok megfogalmazása. Mégis megemlíthető, ilyen folyamatelemző vizsgálatok nálunk nincsenek, annak ellenére, hogy a felnőttképzéssel foglalkozó kutatásnak egyre több eredménye van. Ezek azonban megrekednek a felnőttek tanulási motivációjánál, a felnőttoktatás sajátosságainak statisztikai összehasonlításánál, és nem vállalkoznak arra, hogy megnézzék, mi is történik tanulás közben, hogyan alakul a tanulók tudása, gondolkodása a tanítás hatására. Ehhez persze állandó megfigyelés kellene, és ez időigényes. Kényelmesebb kérdőíveket küldeni szét, és a kapott válaszokat hasonlítani össze, ehhez nem kell jelenlét az oktatás színhelyén, nem kell mélyinterjú sem a felnőttképzésben érdekelt oktatókkal és tanulókkal.
Csak remélni lehet, hogy egyszer ilyen vizsgálatok is lesznek majd, feltételezve, hogy lesznek olyan kutatók, akik elegendő időt szánnak arra, hogy mélységében elemezzék a felnőttkori tanulás (tanítás) tapasztalatait. Egyúttal differenciáltságában tárják fel, hogyan tanulnak a felnőttek, milyen nehézségeik vannak a különböző típusú "tananyagok" feldolgozásában, mik a jellegzetes félreértések, felületességek és megvalósul a kapott információk közti összefüggések felismerése, alkotó továbbgondolása? Amíg ez meg nem valósul, az elmélet és a gyakorlat közti szakadék sem tüntethető el. Kérdés, érdekünk-e, hogy ezt a hiányt megszüntessük?