Tartalom

Bevezetés

344 - egy csupasz szám, mint könyvcím? Már volt ilyenre példa (Török András: 250). Mi ez? - számmisztika? Nem, ez a könyvdedikációk száma, amelyek a szerző részére születtek. Sok ez vagy kevés? Minden relatív.

Minden könyvnek megvan a maga keletkezéstörténete - csak többnyire nem teszik közzé. A jelen kis kötet a következők miatt jött létre. Egy ismerősömtől nem is egyszer hallottam: ő dedikációkat gyűjt. Minden alkalmat megragad arra, hogy nyakon csípjen olyan szerzőket, - akiktől akár már évek óta birtokában van egy vagy több művük - és "utólagosan" dedikáltassa maga számára a köteteket. Ez szöget ütött a fejemben. Nem természetesebb termés az, melyet nem kérésre, hanem spontán dedikáltak valakinek? Gyanakodni kezdtem, ha körülnéznék a könyvespolcaimon, valószínűleg sok könyvet találnék, amelyek ajándékozási gesztusát dedikáció hitelesíti. Az elgondolást tett követte, és a hosszú időn át folytatott keresgélés folyamán, nagy meglepetésemre, egyre több és több dedikált kötetet leltem. Noha egészen biztos, hogy a mai napig, - tehát e könyv szerkesztésének lejártakor - még nem találtam meg minden közlésre hivatott példányt. De azért olyan tetemes mennyiség jött össze, hogy a dedikációk könyvbeli megjelenítésére gondoltam. Ezután kellett sort keríteni, a sok időt és fáradságot igénybe vevő folyamatra: a dedikációk szövegeinek pontos lemásolására. Most az így létrejött könyvet átnyújtom a kedves olvasóknak.

A "valódi" dedikált könyvekre vonatkozó sejtésemet a Magyar Értelmező Kéziszótár meghatározása tökéletesen igazolta: "dedikáció = (ajándékozott) könyvre, zeneműre, stb. a szerző által írt ajánlás". A dedikáció az irodalmi élet egyik rituáléja. A könyvnyomtatás kialakulása után eleinte már csak azért is ajánlás volt, mert a szerzők szinte kizárólag ezen az úton-módon köszönték meg a mecénásuknak a támogatást. A későbbiekben pályatársakra, barátokra és másokra is kiterjedt az új könyv ajándékozásának és dedikálásának szokása. Mint a saját gyűjtésből is látható lesz, aztán már az is erőteljesen szokásba jött, hogy az alkotó nem is az új könyvet ajándékozza és ajánlja, hanem a gesztusra csak a megjelenés után akár több évvel kerül sor. Összegzésként: a dedikáció a felek közötti adott személyes viszony egyfajta lenyomatát képviseli.

Természetesen nem kerültek beválogatásra olyan dedikált könyvek, melyek nem az adott példány alkotójától (író, szerkesztő, fordító, stb.) származnak, hanem valaki valamilyen alkalomból (pl. születésnap, jubileum, stb.) történt ajándékozás hevében írt ajánló sorokat.

A "tökéletes" dedikáció világosan (és jól olvashatóan) megjelöli, kinek történt az ajánlás, tartalmazhat bizonyos speciális utalásokat, kitételeket, majd közölheti a helyszínt és (különböző részletességgel) az időpontot, végezetül az ajánló, ajándékozó személy nevét (ami a kézi szignók mivolta miatt sokszor nehezen bogarászható ki).

Érdekességként említem meg a dolog "fordítottját": amikor az egy személy által írt dedikációk adták össze egy könyv anyagát. Jelentőségében és irodalmi értékében toronymagasan más kategóriát jelentő könyvről van szó, az Örök közelség, ezer emlék. Szentkuthy Miklós válogatott dedikációi címmel 2007-ben, jóval az író halála után jelent meg. Dolly, az író lankadatlan szorgalmú felesége ugyanis minden alkalommal, amikor csak tehette, az író által frissen dedikált könyvet kiragadta a megtisztelt személy kezéből és leírta, a szokványosnak egyáltalán nem mondható, szóvirágokkal teli, hosszú könyvbeírásokat. Például Juhász Ferencnek írta: Ferkém, otthonom, barátom ars poeticám, szeretetem, házi és nyilvános mindenem, öleljelek legvérmesebben Miklósod. Így aztán lehetőség nyílt, hogy posztumusz kiadják a különleges kötetet.

Magától értetődően kötetünk bőséges anyagának összeállítása módszertani kérdéseket is felvetett:

- nem válogattam be azokat a példányokat, amelyeket ugyan én kaptam a szerzőtől, de ezt a dedikációban nem nevesítette. Például egy irodalmártól 11 kötetet kaptam, de csak egyet dedikált nekem, és egy kedves orvoskolléga, akitől hat kötetem származik, mindegyikbe írt üdvözlő szavakat, dátumot és aláírást - de sajnos az én nevemet nem tüntette fel. És még mennyi ilyen egyes eset van! Lehetséges, hogy a megajándékozottnak, vagyis szerény személyemnek kellett volna az adott pillanatban a dedikációt erőltetni? De akkor talán még félszáz könyv is szerepelne a kötetben. Az már túl sok lenne!

- nem kívántam "egy tömbben" felsorolni valamennyi dedikációs kiadványt, és ezért tematikai csoportokba soroltam őket. Sőt, még az egyes csoportokon belül is önkényes elkülönítéseket alkalmaztam, például az orvostörténelmen belül az 5 orvos-numizmatikai kötetnek, és a képzőművészeten belül a 9 fotóművészeti kötetnek az egymás utáni felsorolásával. Mint minden meghatározást, besorolást, ezt is lehet vitatni. Nyilvánvaló, hogy egyes olvasók nem értenek egyet a besorolásokkal és igazuk is lehet. A csoportok számarányai aránylag egyenletes eloszlást mutatnak. Örömteli, hogy a maga 70 kötetével az orvostörténelem számot tevő anyagot képvisel. Jellemző, hogy a legnagyobb számot (82) a képzőművészeti csoport érte el.

- az egyes kötetek a dedikációk kronológiai sorrendjében szerepelnek. Amennyiben a dedikációnak nincsen időpont jelölése, a besoroláshoz a kötetek kiadási évét vettem figyelembe.

Természetesen a legtöbb kötet hazai kiadású és magyar nyelvű, de akadnak külföldi példányok is: 15 német nyelvű és 12 angol nyelvű, továbbá horvát, olasz, orosz, román is. Ezek mind orvosi kötetek és annak a ténynek a következményei, hogy az ezredforduló körüli évtizedekben tevékeny részese lehettem a reumatológiai szakterület kontinentális vezetésének.

A kézzel írt dedikációk kínos precizitással szöveghűen kerültek bemásolásra. Így aztán igen érdekes körképet kaphatunk egyrészt tartalmi megfogalmazásokról, másrészt formai kérdésekről.

Azon nyilván nem lehet csodálkozni, hogy e sorok írójának korát figyelembe véve a dedikálók nagy többsége a mostani fiataloknak már a múltat jelenti. Gondolni lehet itt Frank Frigyesre, Honthy Hannára, Örkény Istvánra és másokra, de a ma még élők közül is sokan a nagy öregek közé tartoznak. 70, sőt 80, esetenként 90 év felettiek. Kitüntetésként könyvelem el ezek közül Antalóczy Zoltán, Schultheisz Emil, Széll Kálmán, Varró Vince, Vízkelety Tibor és mások baráti és elismerő sorait.

...

2013 júliusában
Gömör Béla