---

Tartalom

BEVEZETÉS

1. A BÁNYAHATÓSÁG TEVÉKENYSÉGE A KÖZÉPKORBAN
1.1. A bányaigazgatás korabeli szervezete és a bányavárosok
1.2. A bányamesterek és bányabírók jogállása és tevékenysége a középkorban

2. A MIKSA-FÉLE BÁNYARENDTARTÁS HATÁLYA ALATT (1573-1854)
2.1. A bányarendtartás bányahatóságra vonatkozó előírásai
2.2. A bányahatóság integrálása a központosított kamarai szervezetbe
2.3. Szervezeti és működési változások a XVIII. században
2.4. A Habsburg Birodalom egész területén hatályos új bányatörvény és egységes bányahatósági szervezet megteremtése

3. AZ OSZTRÁK ÁLTALÁNOS BÁNYATÖRVÉNY HATÁLYA ALATT (1854-1960)
3.1. Bányakapitányságok Magyarországon
3.2. A bányahatóság szervezete 1867 után
3.3. A bányahatósági tevékenység átalakítása a II. világháborút követően

4. AZ 1960. ÉVI III. TÖRVÉNY HATÁLYA ALATT (1961-1992)
5. AZ 1993. ÉVI XLVIII. TÖRVÉNY HATÁLYA ALATT

I. SZ. FÜGGELÉK: A BÁNYAHATÓSÁG FELADAT- ÉS HATÁSKÖRE
1. Az adományozási eljárás és a bányatelek
2. Az egyéb bányahatósági jogkörök fejlődése

II. SZ. FÜGGELÉK: A FŐBÁNYAHATÓSÁG SZERVEZETE ÉS VEZETŐI A KIEGYEZÉSTŐL NAPJAINKIG
E MUNKÁBAN HIVATKOZOTT VAGY IDÉZETT JOGFORRÁSOK JEGYZÉKE IDŐRENDBEN
FORRÁSOK ÉS SZAKIRODALOM

---

Bevezetés

A bányahatóság több mint hét évszázadra visszatekintő magyarországi történetének átfogó összefoglalására mindeddig nem került sor.

E kötetben ezt a hiányt igyekszem pótolni, bár előre bocsátom, hogy elsősorban terjedelmi okokból kénytelen voltam munkámat a bányahatóság szervezetének és működésének, feladat- és hatáskörének, valamint illetékességének vázlatos bemutatására korlátozni. Ennek során nem tekinthettem el a bányászat kincstári igazgatási szervezetének vázlatos ismertetésétől sem, melyre azért kényszerültem, mert XVI. század közepétől a XIX. század közepéig a bányászat igazgatása (központi és területi irányítása, működtetése, kezelése), valamint jogszolgáltatása (bíráskodás), továbbá a tulajdonképpeni bányahatósági felügyelete (hatósági engedélyezés és bányarendészet) mind szervezetében, mind ügyvitelében összemosódott egymással a kamarai szervezetrendszeren belül. Ezekre azonban csak annyiban tértem ki, amennyiben ismertetésük feltétlenül szükségesnek mutatkozott a bányahatósági szervezet változásainak bemutatásához.

Hasonlóképpen igyekeztem kerülni a bányaigazgatás- és bányajogtörténet eseményeinek és fogalmainak részletesebb magyarázását. A könnyebb olvashatóság kedvéért legtöbb esetben megelégedtem a magyarázatok lábjegyzetben történő közlésével.

A bányahatóság történetének bemutatásához elsősorban a korabeli jogszabályokat és központi utasításokat, leiratokat használtam, melyek jegyzékét a könnyebb áttekinthetőség érdekében a kötet függelékében külön is közlöm. Emellett természetesen felhasználtam minden fontos, a tárgykörhöz tartozó, általam ismert szakirodalmi adatot is. Utóbbiak hivatkozásait szintén lábjegyzetben, míg a bibliográfiai adatokat a függelékben található forrás- és szakirodalomjegyzékben közlöm.

A bányahatósági tevékenység jogérvényesítési és jogszolgáltatási rendszere évszázadokon keresztül formálódott és fejlődött. Ennek volt köszönhető mindenkori stabilitása és működésének más ágazati igazgatási szervezetekkel való összehasonlításban mutatkozó kiforrottsága is.

Ezt Ember Győző fogalmazta meg először, aki szerint Magyarországon "a hivatalviselés legfejlettebb formáit a bányahivatalokban, a legegységesebb tisztviselőosztályt a bányahivatalnokok sorában találjuk. Míg a közigazgatás más ágaiban a hűbéri jellegű familiáris szolgálat a középkor örökségekép a XVI. és XVII. században is tovább él, a bányatisztviselők szinte kivétel nélkül hivatásos hivatalnokok, akik pályájukra rendszeresen készülnek és azon életük végéig, vagy ameddig erejük engedi, megmaradnak, s közben semmi mással nem foglalkoznak."

Mindezek után más feladatom nem marad, minthogy az olvasó figyelmébe ajánljam munkámat.

---