---

Tartalom

NAGY Attila: Előszó, avagy a magunk felelőssége

I. Tantárgyak
TŐKÉCZKI László: Beszéljenek a szövegek! Olvasásra ösztönzés és történelemtanítás
HUBERT Ildikó: Ösvények az olvasóvá nevelésben. Főiskolások felkészítése; a hangos olvasás szükségességéről
OPORNÉ FODOR Mária: Fizikaóra a könyvtárban
RADNAINÉ SZENDREI Julianna: Az olvasás és megértés szerepe a matematika tanulásában és tanításában
SZÁSZI József: Az olvasás szerepe a földrajz és a biológia tanításában
ELEKES Tibor: Földrajztanítás és olvasás. A földrajzi nevek többnyelvűsége
BOCSÁK Veronika: A tantárgyközi feladatok alapozása az alsó tagozatban
SUPPNÉ TARNAY Györgyi: Az olvasónapló szerepe a komplex ismeretszerzésben
SPIRA Veronika: Műközpontú és/vagy gyermekközpontú irodalomtanítás. A reader-response elmélet a tanításban

II. Könyvtárak
TÓTH Dezső: Olvasásfejlesztés gimnáziumi könyvtárban
HARMAT József: 12-14 éves gyermekek olvasási szokásai. A Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár gyermekkönyvtárában végzett vizsgálat tapasztalatai
KELEMENNÉ TORMA Erzsébet: Gyermekfoglalkozások a Kurucdombon
SZÁSZ Ilona: Motívumkövetés. Alapmotívumok és olvasásfejlesztés

III. Helyzetek - élmények
PÁPAYNÉ KEMENCZEY Judit: Miért fáj a mosónők feje a vasalástól? A Verseghy nyelvművelő verseny néhány tanulsága
ARANY Beáta: A hátrányos helyzetű gyermekek olvasóvá nevelése a zene segítségével
SCHILLER Kata: "Megszerettetni a tengert..." Esélyek és szakmunkástanulók
BALOGH Mihály: Megjelent a Monokli! Önképzőkör és diáklap
NAGY Attila: "Mintha magam írnám..." Egy pályázat dolgozatai között tallózva

---

Előszó

...

Kikerülhetetlen saját felelősségünk hangsúlyozása, s ezek között elsőként az iskola, a könyvtár és a család kapcsolatának újrafogalmazása. A nem, vagy rosszul olvasó gyerekek mögött szinte törvényszerűen ott állnak a nem, vagy rosszul olvasó szülők. Csak velük együtt, rajtuk keresztül van igazi esély a tanulók attitűdjének, olvasni tudásának jelentős mértékű javítására. Vannak-e módszereink, elképzeléseink a szülőkre vonatkozóan?

Irodalomkutatási eljárásaink megújításához talán közvetlen ösztönzést nyújthat a fenti vizsgálat azon megállapítása, mely szerint döntő mozzanat az olvasási érdeklődés megteremtésében az olvasott és a saját élmények, tapasztalatok, asszociációk összekapcsolása, a "rólam szól", az "én is írhattam volna" jellegű intenzív érzelmekkel telített átélés megalapozása, már az iskolai órákon is. Legsürgetőbb feladat viszont annak tudatosítása, hogy az olvasási készség fejlesztése, az érdeklődés felkeltése, a könyv- és könyvtárhasználati kultúra csiszolása döntően tantárgyközi, az egész tantestület felelősségét érintő, az iskolázás teljes idejére kiható feladat.

Ennek a felismerésnek a jegyében szerveztünk (a Magyar Olvasástársaság és a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Könyvtárostanárok Szervezete) 1994. március 25-26-án Székesfehérvárott másfél napos konferenciát "Egy tantárgyközi feladat: az olvasás" címmel, melyen szakítani próbáltunk a hagyományos, a szinte kizárólag az anyanyelvi képzésre (irodalomoktatásra) és a könyvtári órákra összpontosító megközelítéssel. Lássuk, mit tesz a fizikus, a matematikus, a biológus, a történész és persze a magyartanár, meg a könyvtáros, hogy diákjai a tankönyveket csupán az információforrások egyikeként, s ne kizárólagos kútfőként használják? Kötetünk részben az ott elhangzottak válogatott gyűjteményét (Hubert Ildikó, Oporné Fodor Mária, Pápayné Kemenczey Judit, Szászi József, Tőkéczki László, stb.), részben pedig kérésre született írások sorát tartalmazza (Balogh Mihály, Harmat József, Kelemenné Torma Erzsébet, Schiller Kata, Spira Veronika, Szász Ilona, Tóth Dezső, stb.).

Az itt közreadott dolgozatok elsődleges célja bátorítást, ösztönzést adni mindazon könyvtárosok és pedagógusok számára, akik - a tantestületekben élesztő, erjesztő szerepet vállalva - jól tudják, hogy az egykönyvű oktatás, a reproduktív verbális memória gyakoroltatása a merev, dogmatikus gondolkodásmód kialakulására tesz hajlamossá, míg a többkönyvű, a tankönyveket rendszeresen kiegészítő tanulási mód a rugalmas, nyitott, pluralista szemléletmód megalapozását és megerősítését szolgálja.

Valódi demokráciát lehet-e másként felépíteni? Felelősségünk tehát alig becsülhető túl.

---