---

Tartalom

I. Előszó

II. A vizsgálatok helyszíne: Bácsalmás
  A lakosságról, a település dinamikájáról
  Pályaválasztási, továbbtanulási lehetőségek

III. Gyerekek - régen és most (A 13-14 éves tanulók olvasási szokásai 1965-ben és 1979-ben)
  Gazdagodva fogyatkozók
  Tanulás és szabadidő
  Könyvvásárlás, házikönyvtár
  Könyvtárhasználat, olvasmányválasztás
  Olvasás, olvasmányok
  Infantilizálódás

IV. Mi lett velük? (Az olvasási szokások változásai 1965 és 1979 között)
  Családi háttér, mobilitás, életviszonyok
  Az olvasás helye a szabadidő-tevékenységek sorában
  Mennyit és mit olvasnak?
  Az olvasmányok beszerzése - könyvtár és házikönyvtár

V. Közelnézetből (Beszélgetés 12 bácsalmási fiatallal)
  A harmincévesek generációja: lakáskérdés, gyereknevelés - kontra olvasás?
  Élethelyzet és olvasmányválasztás
  Televizió és olvasás
  Az olvasmányok beszerzése

VI. Utószó
Olvasási szokások változása Bácsalmáson /angol/

---

Előszó

Bácsalmás nem fehér folt az olvasást és a könyvtárat kutatók számára. Már 1961-ben a Bácsalmási Járási Könyvtár tevékenységének teljes keresztmetszetét bemutató tanulmány született (Könyvtáros, 1961/7-8. sz.). Gerő Gyula, a tanulmány szerzője, később kibővitve, könyv alakban is közzétette tapasztalatait. A további információk gyüjtését elősegitette a véletlen is. Ugyanis nemcsak a könyveknek lehet meg a maga sorsa, hanem immár a könyvkultura területén folytatott vizsgálódásoknak is. S ez a sors - szoros összefüggésben azzal a ténnyel, hogy az olvasáskutatás Magyarországon immár csaknem két évtizedes multra tekint vissza - váratlan ajándékokkal is kedveskedhetik a kutatóknak. Jó példa erre annak a többlépcsős vizsgálatnak a története, amelynek eredményeit ez a kiadvány ismerteti.

Amikor Kamarás István szociológus 1979-ben Kiskunhalas kulturális életének szociográfiáját készitette, a kiskunhalasi Városi Könyvtárban összetalálkozott Fekete Dezső könyvtárossal, akiről kiderült, hogy mintegy másfélezer feldolgozatlan kérdőivet (amelyeket még 1965-ben töltetett ki Bácsalmás általános iskolai tanulóival) őriz a padlásán. Felmérését Ughy Jenő kérdőive inspirálta, aki a magyar olvasáskutatás egyik uttörőjeként a hatvanas évek első felében a falusi lakosok olvasáskulturáját vizsgálta. Kamarás István kezdeményezésére - az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ olvasáskutatási mühelyében - csakhamar megindult a "leletmentés". Fekete Dezső kérdőivei közül kiemeltük azokat, amelyeket 13-14 éves (hetedikes - nyolcadikos) tanulókkal készitett 1965-ben. Ezek száma 548 volt. E kérdőiveket kettős összehasonlitás alapjának tekintettük, s ennek megfelelően 2 uj kérdőivet szerkesztettünk.

A két, 1979-ben végzett ujabb vizsgálat közül az egyik a mai 13-14 éves bácsalmási gyerekek (számszerint 154) olvasási és olvasmánybeszerzési szokásait mérte fel. Kiadványunk III. fejezetében Nagy Attila e felmérésnek tanulságait ismerteti, összehasonlitva az 1965-ös és az 1979-es felmérési adatokat: vagyis a "régi" és a "mai" gyerekek olvasáskulturáját.

Másik, szintén 1979-ben végzett vizsgálatunk az összevetés más módjával élt. Az 1965-ben 13-14 éves tanulók közül 119-et sikerült ujból fellelnünk, s velük uj (a régihez hasonló) kérdőivet kitöltetnünk, itt tehát az összehasonlitás két oldalán ugyanazon fiatalok régebbi és ujabb olvasói magatartása áll. A másfél évtized, alatt bekövetkezett változások főbb tendenciáit a IV. fejezet elemzi.

Nem elégedtünk meg a kérdőivek adatai által tolmácsolt személytelen információkkal, s e két szükkörü felmérést - 1982-ben - szociografikus-mélyinterjus vizsgálattal egészitettük ki. Ez egyfelől a vizsgálat terepével: Bácsalmással, másfelől - 12 fiatallal folytatott beszélgetés alapján - az olvasásnak és a könyvnek az egyéni életekben játszott szerepével ismertet meg minket közelebbről. E megközelités tanulságait Bácskai István a II. és V. fejezetben foglalja össze.

Ahol lehetett, törekedtünk arra, hogy a cseppben megmutassuk a tengert: észleléseinket, a bácsalmási tapasztalatokat több helyütt megpróbáltuk összevetni a magyarországi olvasáskultura főbb jelenségeivel.

Az 1979-es ujabb adatfelvételek és az adatok feldolgozási munkálatai is Fekete Dezső aktiv közremüködésével folytak, akinek ezért, valamint a történeti értékü 1965-ös adatok rendelkezésünkre bocsátásáért ezuttal is köszönetét mondunk.

Szomorú kötelességként emlitést kell tennünk még a fiatalon elhunyt Győri Matildról, aki az adatfeldolgozási munkák oroszlánrészét végezte - példás lelkiismeretességgel és ügyszeretettel.

---