---

Tartalom

BEVEZETŐ
I. AZ ECVET MAGYARORSZÁGON
1.1 Az ECVET megismerésére, megismertetésére tett hazai lépések
1.2.a A Magyar Képesítési Keretrendszer fejlesztése a TÁMOP 2.2.1-12/1-2012-0001 kiemelt projekt keretében
1.2.b Az MKKR és a szakképzési kredit
II. HOL TART MA AZ ECVET EURÓPÁBAN?
III. ECVET A MOBILITÁSBAN - HAZAI PÉLDÁK
A HAZAI ECVET SZAKÉRTŐI HÁLÓZAT TAGJAI
KÖNYVTÁR
FELHASZNÁLT IRODALOM

---

Bevezető

Az európai munkaerőpiac szereplői egyre nagyobb számban és egyre különbözőbb típusú bizonyítványokkal, tanúsítványokkal, oklevelekkel és diplomákkal találkozhatnak. Tagállami hagyományoktól függően a hatóságok bizonyos gazdasági tevékenység gyakorlását gyakran kötik képesítések megszerzéséhez - ez történhet az egészség, a környezet, a fogyasztók védelme, a minőség biztosítása érdekében. A képesítések jelentős részét hagyományosan a különböző hatóságok állítják ki, ám növekszik azoknak a tanúsítványoknak a száma is, amelyeket magáncégek, multinacionális vállalatok nyújtanak az általuk nyújtott tanfolyamok elvégzésekor. Ezek a tanúsítványok rendkívül sokfélék, a felhasználóknak - azaz a magánszemélyeknek, vállalatoknak vagy épp érintett hatóságoknak - nem egyszerű kiismerni magukat a képesítések e dzsungelében. Máskor pedig semmilyen "papír" nem tanúsítja, hogy egy személy munkája vagy éppen hobbija gyakorlása során milyen tudásra tett szert, mihez ért, mire képes, noha pont ezen tanulási eredmények érvényesítésére lenne szükség egy új állás megszerzéséhez, vagy valamely tanfolyamba való bekapcsolódáshoz. Márpedig a lakosság képzettségi szintje kulcskérdés valamennyi európai országban, amelynek célja a fenntartható és intelligens növekedés. A demográfiai kihívások, a népesség elégtelen képzettségi szintje, a gyors technológiai változások, a fenntartható gazdasághoz szükséges kompetenciák az egész életen át tartó tanulás ügyét az elmúlt évtizedekben az oktatáspolitikai napirend élére tűzték.

Az egész életen át tartó tanulás (Lifelong Learning - LLL) eléréséhez az Európai Unió egész eszközkészletet ajánl, melynek egyes részei évek óta működnek a különböző tagországokban. Ezek között szerepel az a fejlesztési folyamat, mely az Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditrendszer (ECVET) nevet kapta és a kölcsönös bizalom kialakítására, valamint mobilitás elősegítésére hivatott a szakképzésben. Az Európai Bizottság erről szóló ajánlását az Európai Parlament és Tanács 2009. június 18-án fogadta el és 27 tagország, köztük Magyarország kötelezte el magát a bevezetése mellett, ami azt jelenti, hogy a tagállamok megteremtik az ECVET fokozatos bevezetéséhez szükséges feltételeket és meghozzák a megfelelő intézkedéseket. Ez hazánkban a szakképzési rendszer (OKJ) és az EKKR/MKKR (Európai Képesítési Keretrendszer/Magyar Képesítési Keretrendszer) megfeleltetése részeként valósul meg.

...

Az ECVET tesztelése több éve folyik kísérleti projektek keretében. Az eredeti tervek szerint a részt vevő tagállamok 2012-re megteremtették volna az ECVET bevezetéséhez szükséges feltételeket és meghozták volna a nemzeti szintű intézkedéseket. Ez részben megtörtént, különösen azokban az országokban, ahol az ECVET eszközrendszeréhez jobban közelítő nemzeti oktatási rendszerekről beszélhetünk, valamint ahol az erre irányuló szakpolitikai akarat érezhetően megjelenik.

Az eddig elért eredmények, tekintettel a szakképzési rendszerek méretére, a szereplők nagy számára és eltérő szerepére, sajátosságaira, érdekeik különbözőségére, nem tekinthetők kevésnek, de összességében még mindig azt lehet mondani, hogy az ECVET gyerekcipőben jár. Ugyanakkor ez a "gyerekkor" nem megspórolható, a tagállamoknak idő kell, hogy értelmezzék az ECVET nyújtotta eszköztár lehetséges megoldásait hazai kontextusban és megtalálják a számukra optimális alkalmazási területet, érzékenyítsék és bevonják a terület érintettjeit és a közösen létrehozott értelmezési keretben kidolgozzák a végrehajtás feltételeit, végül pedig megvalósítsák azt.

A kötetben az eddig elért eredményeket, példákat szeretnénk bemutatni több aspektusból. Egyelőre gyakorlatilag minden vizsgált területen csak részeredményekről beszélhetünk. Bármelyik oldalról közelítjük meg témát, abba a ténybe ütközünk, hogy az ECVET bevezetése hosszú folyamat, lépésről lépésre lehet csak haladni, nem lehetséges egyszerre kettőt ugrani, legyen szó egy jól körülhatárolható mobilitási projektről, vagy egy egész oktatási rendszert érintő képesítési keretrendszerről. Ezen kiadvány célja, hogy egy helyzetképet adjon az ECVET jelenlegi állapotáról, a hazai fejlesztések folyamatáról és eddig elért eredményeiről, valamint a jövőt érintő kihívásokról, lehetőségekről.

A kötet három fejezetből áll össze. Az első rész az ECVET magyarországi bevezetési folyamatát ismerteti, egyrészt a Tempus Közalapítvány által koordinált Nemzeti ECVET Szakértői Hálózat munkáját foglalja össze, másrészt a jelenleg is folyó fejlesztést, mely a Magyar Képesítési Keretrendszer kidolgozására irányul. A kötet második fejezete egy tágabb kontextust ölel át, összefoglalást ad arról, hogy az Európai Unió országai milyen stratégiákat alkalmaztak az ECVET bevezetésére, rálátást kapunk az Európában zajló jelentősebb kísérleti projektekre, valamint az ECVET szakértők tanulmányútjai alapján bepillantást nyerhetünk az ECVET bevezetésének szintjére és a közben felmerülő kihívásokra egyes környező országokban. A füzet harmadik fejezete két kutatás bemutatása, mely az ECVET egyelőre itthon talán legkézzelfoghatóbb területét, a földrajzi mobilitást érinti. Egyes nemzetközi szakképzési mobilitási projektek hol saját igény alapján, hol a pályázati rendszerben fennálló egyre nagyobb verseny miatt elkezdtek törekedni az ECVET-eszközrendszer egyes elemeinek beépítésére a saját mobilitási programjukba. Ennek szintje természetesen teljesen különböző, és nagyon sok tényezőtől függ. Szerettük volna látni, hogy melyek azok a tényezők, amelyek meghatározzák az egyes eszközök használatát, milyen gátakba ütköznek, milyen előnyöket tudnak kovácsolni azokból, létezik-e "igazi ECVET mobilitási projekt"? A kutatás két fázisban történt: az első felmérés 2012 őszén, majd egy újabb körben, 2013 őszén valósult meg.

A kötetben időnként megjelenő idézetek a Nemzeti Szakértői Hálózat tagjaitól származnak.

A SZERKESZTŐK

---