---

Tartalom

Mobilitás Magyarországon - lehetőségek és teendők - Manherz Károly
Bevezető gondolatok a "Mobilitás Magyarországon - lehetőségek és teendők" című konferenciához - Csirik János
Az egyetem funkcióváltozásai és a bolognai folyamat - Bókay Antal
A Magyarországon tanuló külföldi hallgatóság összetétele - Berács József
Európai folyamatok és hatásuk a felsőoktatási törvényre - Rádli Katalin
Nemzetköziesítés, mobilitás, közös képzések - Kurucz Katalin
A magyar bizonyítványok és oklevelek külföldi elismerése a gyakorlatban - Mészáros Gábor
A spanyol-belga -magyar EU -elnökségi trió programja, és a 2011-es magyar elnökség prioritásai - Loboda Zoltán

---

Előszzó

A felsőoktatás nemzetközi kapcsolatrendszere az elmúlt évtizedek alatt jelentősen megváltozott. Az oktatás és képzés területén az európai együttműködés eszközrendszere a hetvenes évek közepétől indult fejlődésnek. Az új szellemiségű oktatáspolitikai együttműködés cél- és eszközrendszere azonban az Európai Unió elmúlt években született átfogó politikai, specifikusan oktatáspolitikai dokumentumaiban, támogatáspolitikai elveiben és gyakorlatában fogalmazódik meg.

Az Európai Unió oktatás szempontjából is meghatározó alapértékei, alapelvei:

- a sokszínűség
- az egyetemes értékek és eszmények érvényesülése,
- az egyenlő bánásmód és
- a szabad mozgáshoz való jog.

A változások másik fontos forrása a bolognai folyamat, mely 46 tagország önkéntes kötelezettségvállalásán alapuló, független kormányközi folyamat. Egy évtizede már, hogy 1999 júniusában a Bologna Nyilatkozatot (akkor még csak 29 ország képviselői) aláírták. A bolognai folyamat igazi érdekessége, hogy a folyamat már rögtön a kezdetekkel kilépett a politikai szférából, hiszen a részt vevő országok és az Európai Bizottság képviselői mellett Bolognában jelen voltak fontos nemzetközi szervezetek és a felsőoktatási intézmények, a hallgatók, a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók képviselői. A mobilitás már a hat bolognai célkitűzés közt is szerepelt, szerepe azóta pedig csak nőtt. Európa felsőoktatásért felelős miniszterei tavaly tavaszi leuveni találkozójukon már azt a célt tűzték ki, hogy 2020-ra az Európai Felsőoktatási Térségben oklevelet szerzők 20 százaléka rendelkezzék külhoni tanulmányi tapasztalattal.

Közös európai válaszokat keresünk a közös európai problémákra. Tudjuk, hogy a tét Európa versenyképessége, hisz a mobil hallgatóból lesz mobil munkavállaló, mobil munkavállalókból pedig egységes munkaerőpiac, abból pedig sikeres Európa. Ezért Magyarország sem ülhet tétlenül.

Mára felnőtt az a generáció, amely a korábbiaknál sokkal könnyebben lépi át a határokat, nincsenek számára különösebb korlátok. És teszik ezt nemcsak turistaként, hanem egyre gyakrabban és egyre nagyobb természetességgel hallgatóként, munkavállalóként is.

A mobilitásnak ma igen fontos kérdése, hogy a felsőoktatási intézmények képesek- e szemléletükben, a képzésükben, az értelmiségivé válás folyamatában a mindennapok gyakorlatává tenni az európai dimenziójú gondolkodást.

A jogszabályok alapot adhatnak ugyan az új képzési rendszer bevezetésére vagy a külföldi oktatók meghívására, de vajon mennyire közvetíti a működésével, a kapcsolatrendszerével, a hallgatói támogatási rendszerével a felsőoktatási intézmény e vállalandó értékeket?

A 10 éves évforduló, a 2011 első félévében esedékes magyar EU-elnökség illetve Bologna-társelnökség jó lehetőséget ad az ország megmérettetésére. Nagyon fontos lenne, hogy a hallgatói és oktatói mobilitás érdekében a felsőoktatási intézmények is tudatosabban vállalják szerepeiket, s váljon intézményfejlesztésük, kapcsolatrendszerük vagy éppen minősítésük fontos elemévé az európai dimenziójú intézményi kultúra, az oktatói, kutatói és hallgatói kapcsolatrendszer és a mobilitás megkerülhetetlen helyet kapjon a képzési programokban.

Prof. Manherz Károly
felsőoktatási és tudományos szakállamtitkár
Oktatási és Kulturális Minisztérium

---