Hollóházy András
Emlékeim Hollóháza múltjából
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
A hollóházai kőedény-, majolika- és kályhagyár
Törekvés a technika tökéletesbitésére
Kereskedelmi vezetés
Közlekedési viszonyok
Munkásviszonyok. Munkásjólét
Társadalmi élet
Névünnepek, egyéb mulatságok
Utószó
Előszó
Megbarnult papíron tanult, művelt ember szép kézírása - nagybátyám, Hollóházy (Wittich) András emlékei szülőhelyéről, gyermekkoráról, a szeretett gyárról. Nem találtam rajta dátumot, de a benne futólag említett eseményekből és szóhasználatából arra lehet következtetni, hogy több mint 60 éve, a második világháború vége felé emlékezett vissza gyermek- és ifjúkorára, a 40-60 évvel korábbi múltra, akkor, mikor már maga is valószínűleg a 65. életéve körül járt. A leírás tehát 110-135 évvel ezelőtti állapotokat és történéseket tükröz.
Többször felvetődött bennem, vajon érdemes-e ilyen régi dolgokkal foglalkoznom. Jelent-e nekem még valamit Hollóháza nevemen, nagyapám és két nagybátyám szülőhelyén kívül? Kétszer-háromszor jártam arra néhai apámmal gyermekkoromban, sőt egyszer nélküle is, később, egy vállalati kiránduláson. Megejtően szép vidék, de annyira messze van...
Mikor elolvastam nagybátyám emlékeit, elcsodálkoztam. Lehet így szeretni a szülőhelyet? Lehet így szeretni egy gyárat? Lehet ilyen szeretettel írni egy falu igencsak vegyes lakosságáról? Felelősségérzéssel együtt küszködni velük a megélhetésükért?
Ha ifjú olvasóim közül erre csak egyvalaki is ugyanígy rácsodálkozik, akkor megérte vesződnöm az "Emlékeim Hollóháza múltjából" szerkesztésével és sokszorosításával.
Fogadjátok/fogadják szeretettel.
Budapest, 2018. április hó
Hollóházy Ildikó