---

Tartalom

Szépségkeresők. Irta: Móra Ferenc.
Műgyűjtésről. Irta: Szalay József dr.

Kiállitás
  I. terem.
  II. terem.
  III. Terem.
  IV. Terem.
  V. terem.
  Lépcsőház.
  Kupolacsarnok.

Dr. Szalay József rendőrfőkapitány könyv, kézirat, exlibris, autogramm stb. gyűjteménye.
Back Bernát kép-és szoborgyűjteménye (Szeged, Kárász-utca 5. sz. alatt az emeleten)

KÉPEK
1, Stuck Ferenc "Richard Wagner." (Back-muzeum)
3, Segantini Giovanni "Őszi hangulat." (Back-muzeum.)
5, Ribera Giuseppe "Szent Jeromos." (Back-muzeum.)
13, Murillo Bartolomé Esteban "Szent Rufina." (Back-muzeum.)
25, Raeburn, Sir Henry "Miss Margaret Campbell of Esney, a későbbi mrs Lead de Orbost gyermekkori arcképe." (Back-muzeum)
41, Veneto Bartolomeo. "Férfi arckép." (Back-muzeum.)
43, Szárnyas oltár. (Back-muzeum.)
54, Pacher Frigyes "Krisztus felszabadítja a tisztítóhely lelkeit" (Back-muzeum)

---

Előszó

Annak a kiállitásnak, amelyhez szerény kalauzul szolgál ez a hirtelen hamar készült könyvecske, Szegeden nincsenek ősei. A családfa ővele fog kezdődni és erős a hitünk, hogy gyors növésü lesz és hosszu életü is; nem ég ki a szegedi homokon, amely sokkal jobb a hirénél. Aki nem tud vele bánni, annak sivatag, de aki ért a nyelvén, annak virággal és gyümölccsel áldott anyaföld. Ahogy meg lehetett kötni a kint való futóhomokot, meg lehet azt a belül valót is, amely a lelkek fölött zizeg. Igaz, hogy elég sürün fehérlenek benne elhullott kulturkaravánok csontjai, de ebben talán nem mindig a sivatag a hibás. Esetleg a karaván is lehetett rosszul szerkesztve. Néha kevés volt a teve, néha sok volt a karavánbasi s az is ahány, annyi felé akart menni. Egyszer az indulás esett rossz időben, máskor az első stációnál elfogyott a kenyér. Hiszen a tüskebokrok is megtették a magukét, amik mindenütt megteremnek, de erre nem volt még eset Szegeden: hogy tuaregek támadtak volna meg valamely kulturvállalkozást: itt legföljebb vállvonogatás van, de a szives segitség több, - ami elakad, magától akad el.

Hogy kik inditották el a mübarátok karavánját, megmondja ennek a füzetnek akácfás boritékrajza. Hittel és lelkesedéssel teli emberek szervezték meg, akikben megvan az akácfa reális keménysége és az akácvirágnak a föld felett ringó légiessége. Hogy hová akarnak elérni? Nagyon közelre és nagyon messzire: szebbé akarják tenni a szegedi életet.

...

Az élet megszépitése a müvészet finomságaival nem olyan grud, amely csontot törne, csak a sziv grudja ez, belülről sir kifelé és azt is csak halkan és nem is mélyen teszi. Ki meri azt mondani, hogy ez nem fontos és ki meri különösen ma mondani ezt, amikor a háboru összezavart mindent és fonttalanokká tette a fontosakat és sulyokká a semmiket? Az adófizetés fontos. A hősi halál is fontos. A corpus juris is fontos. A kormányválság is az, talán, no, ezt nem lehet bizonyosan tudni. De a szalag a kis lányom hajában nem fontos. A fehér felhőboglyák se azok az ég kék mezejében. A szivar se az a számban, a szőnyeg se az a lábam alatt. Csupa haszontalan kis dolgok, játékok, semmiségek, - de mit érne az élet, ha csak fontos dolgok volnának a világon? Az életet a haszontalanságok teszik kedvessé, élni érdemessé s az utolsó órák párnáin nyilván nem arra a napra gondolunk vissza, amikor letettük a hivatali esküt, ami valóban fontos dolog volt, hanem arra a bohó esküre, amit sugva mondtunk a buzavirágos mezőben s aminek nem volt más tanuja, mint egy sárgarigó a nyárfahegyben.

...

Azt kell tenni, amire a Mübarátok Köre vállalkozott: tanitani kell, nevelni kell és a müizlést, ami a demokrácia beütése óta csak a kiválasztottaké, demokratizálni kell. Persze minden demokratizálás közt ez a legnehezebb a világon, de nyilván a legáldottabb is. Sokkal könnyebb valakit főrendiházi taggá tenni, mint jóizlésü emberré, de az igazibb és több örömet emez kapja. Aki törvényt hoz, sokszor neveli az élet magától való szomoruságát. Aki szépséget ültet el ezen a világon, ha csak akkorát is, mint egy szál százszorszép, az az isten munkáját folytatja.

A Mübarátok Körének első lépése nem lehetett más, mint összeszedni, amink van, magunknak is meglepetésül, kihozni a napvilágra az elzárt családi szobák kincseit, megmutatni egymásnak és megmutatni mindazoknak akik növendékekül jelentkeznek az izlés iskolájába. Az első lépés volt: bátoritani és biztatni magunkat, hogy nem vagyunk olyan szegények, mint külön-külön gondoltuk. Ez a lépés, ha első volt is, nem volt nehéz, a megértő emberek nemes vetélkedése csak ugy ontotta az eddig kevesek örömére szolgáló kincseket. A még messze levő végső cél az, hogy Szeged Stadtbildjébe, a város egyéni arcába egy olyan vonást is belevigyünk, amelyet eddig a hiánya tett érezhetővé. Geografiai sajátosságokból, történelmi determinánsokból, gazdasági bélyegekből, kulturális cselekedetekből alakul ki ez a kép s olykor a véletlenek is nyomot hagynak rajta, például egy miniszter-képviselő és más eféle bolondságok, amiket nem irok le, mert nem akarok e szelid mezőkön is összetalálkozni a cenzurával, kedves ismerősömmel az ólomszérükről. A mi nagyszerü óriásunknak ez inkább álmos, mint álmodozó, ez inkább ereje-tudatlan, mint gyámoltalan városnak, amely egy nagy országrész falu társadalmának az egyetlen lateinerje, Szegednek a Stadtbildjéből eddig hiányzott a müélvezésre való szervezettség. A Mübarátok Köre azt szeretné, hogy ezután az is rajta legyen. Az erő és gazdagság jegye mellett a bensőséges szépségé is, amely amazokat megnemesiti.

Hogy célt fog-e érni e szándék, azon fordul meg, hogy kitartók lesznek-e a vezetők. Mert ha igen, a szegedi közönséget oda vihetik, ahová akarják. Az embereket mindenre rá lehet venni, még a jóra és szépre is s ez a legnagyobb érték bennök. A kisérlet minden esetre megérte a fáradságot. Akik megcsinálták ezt a tárlatot, azoknak már megvolt benne az örömük. Most azok vannak soron, akikért készült, a nagyon lelkesedők után a nagyon józanok.

Móra Ferenc

---