---

Tartalom

I. SORSUNK SORSA
Sorsunk sorsa... Édesanyámra emlékezve
Életnek-halála
Anyám véres ágya
A titkok igazgyöngye
Mosolyogj! (Gyermekeimnek és unokáimnak)
Konok kunok gyermeke vagyok én
A szülőföld íze...

II. HA NAP LEHETNÉK
Hol búzavirágok kékje tükröződik az égre
Ha...
Nyár, ifjúság
Áttörő illat
A pacalbíró
Játszani szeretnék...
Talán...
Tovalibbent a mondóka...
Még emlékszem

III. KESERŰ MANDULAILLAT
Mint a Napnak fénye
Akadó - Fakadó
A Halállal ölelkezik Minden Nő és Férfi
Kedves!
Játsszunk szerelmet - Mondtad
Fizetett boldogság
Mégis...
Keserű mandulaillat
Csak egy könnyű zápor
Mint ifjú nyár
Szeretem...
Kérlek, szelídíts meg
A létnek éltető gyöngye
Álmatlan a fülledt éjszaka...
Szerelmed talpig betakarjon...

IV. MIT VÁRSZ?
Mit vársz?
Lehet?
A lepel alatt bármi is történhet
Világosodik...
Néma fogadalmak
Gyűrött hangulatban
Kövek a vonók
Fáj és jó...
Történhetne...
A Tűz a Kezdetben vala...
Előtte esett
Szívedben zöld-ággal...
Hallod a farkast?
A Tűz száz szeme...
Ó mennyi boldog színt lehetne...
Ugyan - mit is várhatok?
Élni? Lenni? Égni?
Bennünk izzik az örökláng
Pedig de hogy!
Adni szeretnék
Kórleírás
Fura dolog Embernek lenni
"Belmagasság"
Európa
Gondolatok - 2002 októberében

V. URAM!
Uram!
A világ férges olajág
Nincs minden rendben
2002. november 06. A jelenben múló pillanatok
Előre!
Dióhéjban
A kezdetek kezdetén

VI. SZERETET KOLDUSA
Szeretet koldusa
Fagyos eső mossa arcukat
Nemes - Szín - Lelés
Ősi-pergamen
Emésztő emlékezet
Szeretnék adni...
Törékenyen, öregen, bénán...
Fátyolok, hercegek, grófok, kalapok...
Mennyit kellett várnom
Az Idő görnyedő hídja alatt
Mohó Látó Kegy...
Kedves Babits Barátom!
A költészet-háza
Óvodai csoportkép
Világító emlék

VII. KESERŰ FALAT
Keserű falat
A Millennium margójára
S lőn világias - világosság
Recseg az ártatlan világ
Zeng az éhezők kórusa!
Karácsonyi körkép 2000
Afrikai látkép
Óh, Uram...
Vége
Bibliai igazság
Semmi sem véd meg...
Hajlott hátú alázat
Te - Akinek van...
Miért?

VIII. KORAI IDŐ
Korai idő
Bár Fa lehetnék...
Kísértő szín-pár
Mint a természet
Fázós álomképek
Be szép álmok ébrednének... Ha
Borsodi tájakon
Az öreg puszta
Izzik a nyár
Tegnap még...
Messze esik Észak a lelkemtől...
Mint a rózsa csipkéket feslő kelyhe...
A tenger fénye dajkál...
Ha repülni tudnék...
Mi kell még?
Engemet a Természet ültetett...
AICHA
Kertemben lakik a csoda
Láttam elnyelő óriás vizeket
Barangolás bajor tájakon
Nem feledem...
Borzongat a "Tél"

IX. ALKONYI JELEK
Alkonyi jelek
Törlesztés
Születésnapi gondolatok
Reszket a lomb bennünk
Ki ad választ?
Nevek - Évszámok
És újra szürke-por
Mondd, miért tűnnek el álmaink?
Prózai kopások
Együttérzés
Zakatolnak a kerekek
Arcom töredékei...
Hol végtelen a menedék...
Már nincs füstje a vonatnak
Keresztútnál
Még...
Nehéz a haladás fölfelé a hegyen...
Csipkebokrot szőtt körém a nyár...
Késő az éjszaka...
Elment
Nem kell nekem semmi sem
Vég?

---

Fülszöveg

Piroska Rentsch 2001-ben egyszerre egy regénnyel; A világ végén és egy verseskötettel; Érinteni az eget, robbant be a magyar irodalomba. Azonnal kész íróként és költőként. Az az alkotó, akire rögtön (fel)figyelni kell(lene). Most is prózát és verset ír egyszerre. Az írás lételemévé vált. Prózát a pusztai szél fújta szülővárosáról Püspökladányról, édes-keserű gyermekkoráról és verseket. Az érzékenyen megélt sorsa; hányattatásai, az új hazára találás Németországban, örök hazasóvárgása, a szerelem és elhagyatottság, gyökerének, létének és küldetésének állandó keresése, a természet közelsége, szépsége, mások gondjainak megindító átérzése újszerű képekben, elementáris versekben törnek elő. Közérthető formát választ mondanivalójának. Abban bízik, reménykedik, hogy másokban is megszólalnak, visszhangra találnak ezek az érzések.

Végh Károly

---