Tartalom

Előszó

II. Rákóczi Ferencz fejedelem a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig, emlékrajzokat írt franczia nyelven, melyek halála után (1739) Hágában láttak napvilágot, és magyar fordításban is többszörösen közre vannak bocsátva.

Emlékrajzainak több helyén hivatkozik egy másik önéletrajzi munkájára: "Vallomásaira" (Mes Confessions), melyekben - mint maga említi - életének történetét beszéli el, és cselekedeteinek indító okait deríti fel.

Ezen munka sajtó utján soha sem jelent meg, sőt legújabb időkig holléte sem volt ismeretes: bár a kamalduli szerzetes-rend évkönyveiben olvasható, hogy a fejedelem halála előtt kifejezett óhajtása szerint "bebalzsamozott szíve, Rodostóban szerkesztett vallomásaival és a szent írás felett írt elmélkedéseivel együtt" Párisba küldetett, hogy a grosbois-i kamalduli szerzetesek által őriztessék.

Köztudomású, mily benső viszonyban állott Rákóczy, francziaországi tartózkodásának kivált utolsó éveiben, ama szerzetes rend tagjaival. Míg Párisban lakott, már XIV Lajos fényes udvarából is gyakran elvonult a grosbois-i zárdába, hol sokat hányatott lelke az áhitat gyakorlataiban keresett megnyugvást: az agg király - kedvelt pártfogója - halála utáni éveket pedig, Orleansi Fülöp regens-herczeg udvarától visszavonúlva, barátjával Tessée marechallal majdnem teljesen ott élte át.

Nem lehet tehát feltünő, hogy szívét, és az iratokat, melyekben e szív legbensőbb redőit feltárta, Grosbois őrizetére kívánta bízni.

Itt lappangott Rákóczi kézirata a nagy forradalomig, 1792-ben a szerzetes-rendek eltörlése után, a zárdák irományai között, a párisi nemzeti könyvtárba jutott, - hol hazánkfia Grisza Ágost, a kamalduli évkönyvek útmutatása nyomán, elsőként tett kisérletet annak felkutatására.

Nyomozásairól és azok eredményéről - a M. Tud. Akadémia Történelmi Bizottságához 1872. január 15-én intézett jelentésében - így nyilatkozik:

"E sorok irója több ízben megkereste a nemzeti könyvtár kézirattárnokait: de ezek az illető lajstrom átvizsgálása után mindannyiszor tagadó választ adtak. Ennek folytán alólirt nemcsak Páris valamennyi közkönyvtáraiban kerestetett a kézirat után, hanem kieszközölvén magának a bemenetet az "Archives de l'Empire"-be, ott átvizsgálta mindazon csomagokat, melyek Magyarországra vonatkozó iratokat tartalmaznak. Továbbá ezen intézet egyik levéltárnoka előzékenységétől megnyerte, hogy a versaillesi és meluni megyei levéltárakban is tétettek kutatások. De mind hiába. Ez történt 1857-ben. Hónapok múltak el, mialatt alólirt le is mondott a további kutatásról, azt hivén, hogy a kézirat a forradalom alatt vagy elégett, mint számtalan oklevél, vagy hogy a szerzetesek magokkal vitték könyvtáruk könyveivel, mi az első időben gyakran történt. De még utolsó kísérletül a Dangeau családnak, melylyel Rákóczi sógorságban volt, örökösei után tudakozódott, - midőn 1858-ik évi márczius havában a nemzeti könyvtár egyik tudós kézirati őre, Claude úr, tudtára adá, hogy a keresett kézirat véletlenül kezébe került. Meg volt ekkor fejtve a lappangás oka. Alólirt t. i. latin nyelven irottnak jelezvén a munkát, az irattárnok urak mindig csak a latin osztályt és lajstromokat vizsgálták; de minthogy a "Confessio"-hoz két más franczia nyelven írt dolgozat van ugyanegy kötetbe foglalva, az első lajstromozó a művet a franczia osztályba sorozta, ilyen hátirattal: "S. G. F. (Saint Germain Français) 1458." Azóta áttétetett a munka a latin osztályba, s ezt a jegyet viseli: "13628 fonds St. Germain des Pres latin."

A kézirat kis negyedrétű, 1111 lapot tartalmazó kötetből áll, mely három külön munkát foglal magában.

A 671 lapra terjedő első rész, latin nyelven, Rákóczi által sajátkezűleg van írva. Czíme: "Confessio Peccatoris, ad praesepe in corde suo nati Salvatoris, vitam suam deflentis, et gratias ductumque Providentiae recolentis, per formam soliloquiorum, diebus Nativitatis Christi solemnitatem praecedentibus inchoata 1716."

Az 1-116. lapokon életrajzát adja születésétől 1700-ig.

A 117-160. lapokat két elmélkedés tölti be. "Meditationes in forma soliloquiorum de misterio reparationis naturae humanaeper Adam." És "In nocte Nativitatis Domini. Meditatio in forma soliloquiorumi super Evangelio Lucae."

A 165-671. lapokon folytatja önéletrajzának leírását törökországi tartózkodásáig.

A 678-904. lapokra terjedő második résznek czíme: "Aspirationes Principis Christiani", hasábosan latin és franczia nyelven. Idegen kéz, - tán franczia titkárának Bechon-nak - írása, de minden lap a fejedelem nevének kezdő betűivel van láttamozva, (paraphé).

A harmadik rész (909-1111. l.) Rákóczinak ily czímű dolgozatát tartalmazza; "Reflexions sur les principes de la vie civile et de la politesse d'un chretien." Az előszó végén a fejedelem sajátkezű aláírása "François Prince" áll. Ezen dolgozat a "Testament politique et moral du Prince Rákoczy" czímű munkában ki van nyomatva: de a szöveg sok tekintetben eltér a kézirattól, a mennyiben a kiadó Rákóczinak franczia nyelvezetét kijavította.

Grisza úr a két első részről hű és pontos másolatot készített, s azt kiadás végett a M. T. Akadémia Történelmi Bizottságának felajánlotta.

A Bizottság ezennel közrebocsátja II. Rákóczi Ferencz "Vallomásait" vagy is Önéletrajzát, és "Egy keresztény fejedelem áhításai" czímű munkáját.

Az Önéletrajz, melynek formája és hangja élénken emlékeztet szent Ágoston Confessióira, mint hazai történelmünk nagyjelentségű és egyik legnemesebb szereplő egyéniségének munkája, különös figyelmet érdemel: egy úttal mint történelmi kútforrás elsőrendű fontossággal bír.

A fejedelem Istenhez intézi vallomásait. Tartózkodás nélkül, korlátozatlan őszinteséggel tárja fel cselekedeteinek indokait és beszéli el lezajlott életének cselekményekben gazdag történeteit.

A földi vágyakról lemondott, "immár porrá és hamuvá válandó" fejedelem egy műve sem bizonyítja inkább e Vallomásainál, mély érzelmű lelkének nemességét, s egyszersmind azt, hogy mily sokat csalódott és mily sokat szenvedett. De a csalódások és szenvedések az ő lelkét csak nemesebbé tették. Lehetetlen tehát, - már csak a lélektani magasztos tanúlságnál fogva is lehetetlen, - e munkát a legmélyebb részvét és kegyelet nélkül olvasnunk.