Bethlen Imre
Második Rákótzi György ideje
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ.
TANULMÁNY.
OKLEVELEK.
A. Transactio Cibiniensis Tumultus Anno 1646.
B. Az 1659-dik Esztendő Pünköst Hava' 24-dik napján Szász Sebesben tartatott Gyülésnek 23-dik Artikulussa.
I-ső SZÁM. Kemény János Levele, Rákótzi György Fejedelemnek, és a' Nemes Országnak kűldött az iránt, hogy a' Tatárok' fogságából való kiszabadúlását, minél hamarébb munkálódják.
II-dik SZÁM. Szultán Mehemet Török Császár' Levele Erdély' Országához, melyben parantsolja, hogy Rákótzi Györgyöt a' Fejedelemségből vessék ki, és helyette más Fejedelmet tegyenek.
III-dik SZÁM. Regni Transylvaniae Assecuratio Principi Rákótzio facta, in Partialibus Comitiis Albae 1-ma Novemberis 1657.
IV. SZÁM. Assecuratio Principis Rákótzi Regno Transilvaniae facta Anno 1657.
V. SZÁM. Literae Principis Rákótzi ad Diaetam Megyesiensem 1658. 9-a Január, celebratam.
VI. SZÁM. Az Erdély Országi Statusoknak a' Budai Vezérhez kűldött Levelek, melyben megírják, hogy Rákótzit ujjabban Fejedelemségibe bé állították.
VII. SZÁM. Mahumet Passa Fő Vezérnek ezen Levélre való Választétele.
VIII. SZÁM. Mahumet Passa Fő Vezérnek Rákótzi György Levelére írt Válassza.
IX. SZÁM. Az Ország' Resolutiója a' Rákótzi Levelére.
X. SZÁM. Az Egri Passa Levele az Hajdusághoz, hogy Rákótzi mellől állanának el.
XI. SZÁM. Acatius Bartsai Dei Gratia Princeps Transylvaniae, partium Regni Hungariae Dominus, et Siculorum Comes!
Előszó
Hazánknak tőbb hajdoni Érdemes Fiai, a' csatáknak, és országos veszedelmeknek közepette-is, Hazánknak a' magok idejekben történt változásait feljegyzették, és a' mostani élőkre által botsátották: mellyek nagyobb részint mái napig-is Kézírásban lévén, sajtó alá nem botsáttattak, sőt ezen Kézírásoknak egybevetésével, és több más meg-lévő Oklevelek' használásával, Hazánknak történetei tökélletesen máig-is ki nem dolgoztattak. -
A' Hazáját, és Nemzetét szerető Hazafinak nem lehet Hazája története iránt idegenkedni; annyival kevessebbé, mivel ezen történetek között vagynak olly' időszakaszok-is, mellyeknek környülállásosabb esmerete, és következéseinek felfedezése, azok a' közelebbi Hazai történeteknek szerző okai lévén, nem tsak a' történetek' olvasásában gyönyörködőknek, hanem a' polgári alkotványunk' kifejtődését vi'sgálóknak szükséges, és fontos. -
Azok közt ílly' Időszakasznak tarthatni Erdéyi Hazánkra nézve méltán a' II. Rákotzi György Fejedelem' Uralkodása idejét. Ezen Időszakasznak bővebb felvilágosítása, tárgya e' kis munkátskának: mellynek kidolgozásában használni kívántam az akkor élteknek u: m: Szalárdi, Kemény János, Bethlen János, Nagy Bányai Jegyző, Enyedi István, Bethlen Miklos, többnyire még Kézírásban lévő Jegyzéseket, és más több Kézirásokat, és Okleveleket. A' mezitelen igazságot, minden részrehajlás' elkerülésével írni, annál inkább kötelességemnek tartottam, mivel a' történetek' jegyzői, a' játszódó Személlyek tselekedeteinek kötelességek szerint, egyenes Bírái. A' szoros igasság' felfedezése elmulasztásával a' történetek mesévé válnak: külömben is a' megnevezett Személlyek rég' elmenvén a' mindenek' útán, ezeknek még most is virágzó vérei, reméllem, hidegebb vérrel megfogják fontólni, hogy a' legnevezetesebb Emberek is gyengeségek nélkűl ritkán voltak. -
Magamat semmi tekintetben Hazám történetetei' Írói közzé számláltalni ugyan nem törekedem; de azomban Hazánk történeteinek jobban lehető felvilágositását, az arra szolgáló Okleveleknek, Kézírásoknak valahára sajtó alá lehető adását, és történeteinknek anyai nyelvünken való tellyesebb kidolgozását szívesen ohajtván, erre az ahoz értő, érdemesebb Hazámfiait, jó szível serkenteném: azt is hiszem, hogy a' történeteknek tőbb időszakaszokban részenként való, 's felosztott, a' Kézírások' 's Oklevelek' szorgalmatos használásával való kidolgozása könnyítené azt a' nagy munkát, mely szerént valahára megszülettetnék a' Magyar Nemzetnek, Erdélynek, s' az egész Magyar Királyságnak történetei' valódi kidolgozása. Mellyet anyai nyelven ohajtanék olvasni akkor, a' midőn mind az Angol, mind a' Német, és Frantzia nagy nemzetek, történeteiket, mindenkor született nyelveken írták, és egy igaz Magyarnak, anyai magyar nyelvét, illik, és kell legjobban tudni. -
Ezen kis munkátska azomban nem egyéb, mint a' közelebbi téli komor némely napok' estvéjén magam időtőltése' gyenge szüleménnye, és tsak annak-is kivánom ezt nézettetni. Nem-is bátorkodtam vólna ezt sajtó alá adni: de a' N. Enyedi Fő Oskola Tanúló Ifjuságának, a' Hazai történetek' tanúlására jobban lehető felbuzditására, a' Hazai történetek soraiból, egy egy Kérdést szokván kitenni, és a' kis jútalmat, a' leg-jobban dolgozónak adni: ezen munkátska eladásából jöhető keves pénzt (a' nyomtatás, és papiros' költségit magam hordozván), egy ílly' jövendőül állandoúl felállitandó Kérdések Jutalma töke pénze' potlására kivánom fordítani; hogy így a' Magyar Ifju szívében még ifjuságában ébresztődjék a' Hazája történeteivel való valódi megesmérkedésre a' tűz; mely Hazafi tűz, ha a' két Nemes Magyar Hazabeli Számos Tanuló mühellyekben gondosan élesztődnék, a' Hazai történetekkel való bővebb megesmérkedés az ifjuság' szívét, törvényes Királlyához, és szeretett Hazájához még szorossabban lekötné, és az Ifjuságnak ezekhez tartozó kötelességeit, Őseink' példája által-is tanitaná; sőt Nemzetünk' nagy diszére még valahára meg-is születhetnék, a' Magyar Gibbon, Hume, Robertsohn, vagy Müller János.
Írtam Bethlen Sz. Miklóson Sz. György Havának 18-dikán, 1829-dik Esztendőben.