"Aki tudja, hogy a Stark-féle soproni virginál-könyvtől, 1689-től az 1780-as évekig, kereken 100 esztendeig semmiféle adatunk nincs a magyar tánc zenéjéről, sőt egyáltalán alig valami zenéről, egyszeriben megérti, milyen értékes minden adat, mely egy század homályába bármi csekély fényt vet" - írja Kodály Zoltán a "Magyar táncok 1729-ből" c. tanulmánya bevezető részében (Új Zenei Szemle 1952. 6. sz.). A Linus-féle XVIII. századi táncgyűjtemény újabb értékes adat, újabb fénysugár, mely a század homályába világít, s ismereteinket a kor magyarországi tánczenéjéről érdekes és jellemző vonatkozásokkal egészíti ki.

Az Országos Széchényi Könyvtár Zenei Osztályára 1956 első hónapjaiban értékes kézirat került. A külsőleg igénytelen, szürke papírkötésű "Violino 1 mo" feliratot viselő haránt alakú könyvecske egy XVIII. századi magyarországi zenekar szólamkönyve, legnagyobbrészt olyan zeneszámokat, táncokat tartalmaz, amelyek egy iskolai színjáték keretében vagy kíséreteként kerültek előadásra. A gyűjtemény többek között magyar táncokat is megőrzött, valamint néhány népszokás dallamát.

Tanulmányunk első részében a kézirat tartalmát ismertetjük, a proveniencia és datálás körül felmerült kérdésekről szólunk, megvizsgáljuk az iskolai színjátékkal való kapcsolatot; második részében dallamait közöljük, s ezekhez fűzünk néhány megjegyzést.